Mazel Tov! – színpadon a Hegedűs a háztetőn

Szeptember 10-én debütált a budapesti Papp László Sportarénában a Hegedűs a háztetőn Alföldi Róbert rendezésében. Szerkesztőségünknek volt szerencséje részt venni a musical szombati esti próbáján, és bátran állíthatjuk, kár lenne kihagyni!

A darab a dupla fővárosi premier után nyolc vidéki városban is látható lesz, mind mennyiségében és minőségében erős társulattal.

 A Hegedűs a háztetőn musical 1964-ben debütált a Broadway-en, mely Sólem Aléchem: Tóbiás, a tejesember kisregénye alapján készült, címét pedig egy Chagall festménytől kölcsönözte. A legtöbb ember számára mégis az 1971-es filmes verzió tette ismertté a történetet. Sose felejtem el, körülbelül tíz éves lehettem, amikor először láttam Norman Jewison filmjét. Talán ez volt az első film, amit művészi szinten is élveztem.

Nem könnyű egy ilyen népszerű és sikeres műben új koncepciót is megmutatni, de Alföldi Róbert rendezőnek és Rosta Mária producernek mégis sikerült. Tisztelettel és megbecsüléssel nyúltak a történethez. Bár Alföldi híres arról, hogy nem szeret keretek közé szorítkozni rendezés közben, a Hegedűs esetében komoly szerzői megkötésekbe ütközött, így azok, akik normális túl „prűdek” a stílusához, most nem találnak majd kivetnivalót. Ezt mindenki döntse el maga, hogy mennyire jó, én személy szerint nem szeretem, amikor a rendezőt keretek közé kényszerítik.

Kiváltképp azért lettem volna kíváncsi egy nagyon posztmodern feldolgozásra, mert a téma is a hagyomány és az új felfogások ütközésével foglalkozik, a család fontossága és a különböző életfilozófia szerint élők szimbiózisa mellett. Ma is aktuális problémákat dolgoz fel egy olyan világból, amikor a szomszédok még ismerték egymást, és a falu végén előbb tudták, hogy mi történt veled, mint te magad.
Ettől az életérzéstől lesz a produkció annyira emberközeli. Bár az éterbe énekli a pletykát Jente (Csákányi Eszter), mégis úgy érezzük, mintha a fülünkbe duruzsolná.

A színészeket, táncosokat és statisztákat egyenként dicsérhetném, a táncjelenetek mind kicsattannak az energiától és látványosak, néha kifejezetten libabőrös lettem a látványtól. Ezekkel a grandiózus táncjelenetekkel állnak ellentétben a “családi” jelenetek. Itt szóba is kell hoznom, hogy mint sokan, én is tartottam kicsit Stohl András Tevjéjétől. Bár korban megfelel a szerepre, valahogy Tevje nekem mindig egy sokkal bácsisabb karakter volt, amolyan mackópapa. Ez a félelmem az első pillanatban el is szállt, amikor Stohl hangja bezengte az arénát, majd amikor a tejeskocsival bajlódott, már nem is tudtam volna Tevjét máshogy elképzelni. A jólelkű Tevjét tökéletesen kiegészíti a folyton zsörtölődő, kemény anyuka, Golde, akit Éder Enikő alakít. A produkció egyik csúcsjelenete, amikor a régóta halott nagymama megjelenik álmukban, hogy megakadályozza a házasságot. Ekkor jelenik meg Fruma Sára szerepében Tóth Gabi, akit még sose láttam olyan ijesztőnek, mint a hitvesi ágyon fenyegetőzve.

 Bár kis közösségben játszódik a történet, tele van erős karakterekkel. Anatevka szinte minden lakója fontos szerepet játszik a produkcióban, és mivel, már volt szerencsém olyan verzióhoz, ahol a lányokat se lehetett megkülönböztetni egymástól, a  személyiségek teljesen elmosódtak, úgy érzem, ki kell hangsúlyoznom, hogy minden színész száztíz százalékot ad bele játékába, hogy individuális és karakteres legyen. Ez természetesen a jelmezesek érdeme is.

Az öt lányt Martinovics Dorina, Bánfalvi Eszter, Sodró Eliza, Pájer Alma és Kornis Anna játssza. És mint valaki, aki lányos családban nevelkedett, imádtam a dinamikát a  lányok között, valamint a szülők és gyerekek között is. Az érzelmek és kapcsolatok nem voltak felületesek, minden kapcsolatnak érezhetően másmilyen a dinamikája.

A teret teljesen kihasználják, a térelrendezésnek köszönhetően az aréna minden szögletéből élvezhető lesz a darab. Ne feledjük, hogy nem egy megszokott színházi közegben kellett gondolkodniuk a díszlettervezőknek.

Az élőzenét az Óbudai Danubia Zenekar szolgáltatja Ács Péter vezetésével.

Ha mindenképpen bele kell kötnöm valamibe, akkor az a hang. De ezt is csak azért említem meg, hogy ne csak ajnározzam a darabot. Néha nehezen volt érthető a szöveg, ugyanakkor a dalok feliratozva vannak, és a közönség nagy része amúgy is ismeri a darabot.

Összességében egy színvonalas, szórakoztató, emberközeli – tudom, hogy ezt a szót sokszor használtam, de tökéletesen körülírja a musicalt – produkció próbáját láttam, és biztos vagyok benne, hogy ez a rengeteg és minőségi munkának köszönhető. Alföldi Hegedűs a háztetőn-je méltó feldolgozása a legendás Broadway musicalnek.

Hegedűs a háztetőn

Valamint a 2018-as Szegedi Szabadtéri Játékok.