Tegnap, február 19-én, rövid lefolyású betegséget követően elhunyt a Chanel modernizálója. Egy 1972 óta tartó korszak ért véget halálával a Chanel történetében. Ekkor lett ugyanis Karl Lagerfeld a divatház prêt-à-porter részlegének tervezője. Ám a tömeggyártásra szánt ruhák tervezése rövid időt ölelt fel a divatháznál töltött karrierjében.
Az 1950-es hamburgi Dior bemutatón ejtette foglyul a divat világa, ahonnan élet e végig nem is akart szabadulni. Négy évvel később női gyapjúkabátjával megnyerte az International Woolmark Prize versenyt. Tette ezt olyan konkurensekkel, mint a szintén díjazott Yves Saint Laurent.
Ezután került a Pierre Balmain divatházba, ahol gyapjúkabátja később a kollekció része lett. Innen Jean Patohoz vezetett az útja, szabadúszóként pedig a Valentino, a Krizia és a Fendi is igénybe vette szolgálatait.
1972-ben a egy fekete-fehér, aszimmetrikus kollekcióval jelentkezett, aminek láttán a Coco Chanel divatház nyitotta meg kapuit előtte. Kezdetben óva intették a lehetőségtől. Az akkor már tíz éve elhunyt Chanel-t afféle vallásos áhítat övezte a divatházban.
Különös érzékenységgel teremtett egyensúlyt a fejlődés és az emlékek megőrzése közt, így reformálva meg a márkát és őrizve meg, mindazt, amit fontosnak ítélt az alapító munkájából.
1983-ban újabb áttörést jelentett a Chloé-kollekció.
Ezzel egy időben saját vállalkozása is, mely mára a Tommy Hilfiger tulajdonát képezi (2004). E vállalkozás több nagy szünetet élt meg, lényegében olyan volt, mint Lagerfeld saját kísérleti laboratóriuma.
Olcsóbb árfekvésű ruhákat is tervezett például a svéd Hennes & Mauritz (H&M) számára.
Személyisége, extravagáns (egyszersmind józan) gondolkodása, nem ritkán önkritikus, éles megnyilvánulásai szintén ismertek.
„Úgy nézek ki, mint önmagam karikatúrája, és szeretem, hogy ez így van. Olyan, mint egy maszk. És nálam legalább egész évben tart a velencei karnevál.”
Örök nyomot hagyott munkájával maga után, a 20. század divattörténetének egyik legjelentősebb alakjaként.