Megjelent a Semmi szédítő magasság című graphic novel

Megjelent a Semmi szédítő magasság, egy graphic novel, ami egy fiatal művészeti egyetemista hallgató élményein keresztül eleveníti meg a kétezres évek elejének vibráló Budapestjét. Matilda vidékről költözik a fővárosba, hogy megvesse a lábát a művészvilágban. Miközben próbálja megtalálni a helyét és önmagát, megtapasztalja a nagyváros zsongását, az éjszakai BKV-zással, a kultikus szórakozóhelyekkel és koncertélményekkel – minden árnyoldalával és szerethetőségével. A kiadvány Kuizs Lilla első önálló, teljes mértékben kézzel készült rajzokból álló alkotása, aki saját élményeiből táplálkozva, egyfajta terápiakánt alkotta meg Matilda felnövéstörténetét, ami egy egész generáció emlékeit önti rajzokba.

Zöld Pardon, Merlin, Corvintető, Kultiplex, Szimpla, éjszaka a körúti 4-6-oson, egy 30Y, Hiperkarma vagy éppen Vad Fruttik koncert. Aki a 2000-es évek elején volt fiatal Budapesten, vagy gyakran járt a fővárosban, annak ez már önmagában megidéz egy ikonikus hangulatot. Matilda, a történet főszereplője is egyből belekerül a forgatagba, megtapasztalja azt a szabadságot, amit az egyetemista lét adhat, miközben folyamatosan megkérdőjelezi önmagát, a helyét a szakmában, az emberi kapcsolatait, küzd a családjával, akik nem értik meg őt, és keresi az elismerést. Kuizs Lilla képregényíró, képzőművész is átélte mindezeket és saját élményeit alapul véve alkotta meg Matilda történetét: “15 évvel ezelőtt kezdtem dolgozni ezen a képregényen. Ez egy valóságon alapuló fikció, ami megidéz egy számomra nagyon meghatározó és felejthetetlen időszakot, amiben a helyszínek és események valósak, de a szereplők kitaláltak. Matilda az én alteregóm, de nem én vagyok. Valójában, amikor nem tudtam feldolgozni valamit (szerelmi csalódást, szülőkkel való konfliktust, szakmai kudarcot), Matildához adtam hozzá, megrajzoltam. Ahogy ő változott, úgy változtam én is. Ez segített abban, hogy a saját életemben elvarrjak szálakat.”

A grafic novel már címében is az akkori kor hangulatát szeretné megidézni, ezért is kölcsönözte egy30Y dal címét: Semmi szédítő magasság. Beck Zoli szerint:

“Ez a dal annyit akar üzenni, hogy mi magunk vagyunk a létezésünk egyetlen igazolása, az ismertség, siker, és effélék, azaz a külső mérők nem lehetnek fontosak a számunkra, mert akkor elveszítünk mindent, amit képviselni akarunk. A magunk történetét meséljük, és ez a történet a kétségeké, bizonytalanságoké, ami ha sérülékennyé is tesz, igazként csak ezt tudjuk elmondani. Ez a könyv egy személyes történeten át éppen úgy képviseli sokak saját sorsát, ahogyan, remélem, a dalaink teszik. Elindulni egyfajta perifériatérból és valahogy eljutni oda, ahol azt tudod csinálni, amit szeretnél, aztán csalódni abban, ahova eljutottál, elveszni, megszégyenülni, aztán valahogy újra rakni magad; mert végül mégis az van, hogy ezt az utat magadban járod be”

A cím az alkotó szerint ennél többes is rejt. Ez a frázis írja le legjobban az ezredforduló utáni fiatalság életét: a mindennapokat nem jellemezték szédítő magasságok vagy rémisztő mélységek, talán kevésbé volt grandiózus sok tekintetben. A ZP-s koncertek, a Corvintetős bulik, a Budapest művészi szubkultúrját befogadó, füstös romkocsmák, a hajnalig tartó beszélgetések és az előző éjszakától táskás szemek a reggeli előadásokon jelentették a szabadságot, aminek a káoszában a felelőtlen tinik fiatal felnőttekké váltak. 

Magyarországon a képregényeknek, és ezen belül is a graphic novel stílusnak, ami egy nagyobb terjedelmű, komplexebb, komolyabb, regényhez hasonló történetet mesél el, nincs olyan nagy hagyománya, de a rajzolt formátuma és könnyű olvashatósága miatt ez a 2-3 órás olvasás-élmény egyre népszerűbb, főleg a fiatalabb generáció számára. A női szemlélet szintén különlegesnek számít, hiszen ebben a műfajban még mindig kevesen alkotnak itthon is.

Kuizs Lilla alkotása, a Semmi szédítő magasság egy személyes és kedves felnövéstörténet egy már szinte elengedett, de sokak számára meghatározó korszakból, egyfajta válasz arra a kérdésre, hogy mit hiányolnak a millenialok ma. Egy mű önmagunk kereséséről, művészetről, barátságról, szerelemről és arról a szabadságélményről, amelyet talán csak az egyetemi évek adhatnak meg.

forrás: sajtóanyag