Zsófia Rátkai 
Azt hiszem, senkinek sem újdonság, hogy A Pál utcai fiúk musical milyen nagy sikerrel fut a Vígszínházban. Biztos van az olvasóink között is nem egy olyan, aki nem látta, de nagy kedve lenne már megnézni a 2016 novembere óta játszott darabot, csakhogy nem jut jegyekhez. Gondoltam, kicsit közelebbről is megvizsgálom a jelenséget.
Hogy nincs jegy, hogy várni kell, hogy csoportokat nem fogadnak A Pál utcai fiúk című musicalre, egyre több helyről hallottam. Valaki említette, bérletet kell ahhoz venni, hogy a musicalt is meg tudjuk nézni. Így gondoltam, megkérdezem néhány embertől, mit gondolnak a kevesebb, mint fél év alatt aranylemezessé vált darabról. Először azt a kérdést tettem fel, miért nem lehet jegyet kapni rá, de hamar a sikernél lyukadtunk ki. Sokszínű válaszokat kaptam, több szemszögből nézve a kérdést: többek között, a darabban Bokát játszó Wunderlich Józseftől, a zeneszerző Dés Lászlótól, a színházi direktortól és a magyar szakos tanároktól is. Íme.
Wunderlich József (a Vígszínház színművésze, a darabban Bokát játssza): Nekem a jegyekre nincs rálátásom. Azt látom és érzem, hogy nagyon sokan szeretik az előadást, mi is szeretjük, mert megszerettük egymást a srácokkal. Okosat viszont nem tudok mondani. A regény alakjai nagyon szerethetők, az alkotókkal együtt nyilván azon dolgoztunk, hogy a fiúk történetét a lehető legplasztikusabban meséljük el, hogy a nézők számára a befogadás éppolyan evidens legyen, mint számunkra a mesélés.
Gyurcsik Péter (magyar-történelem szakos pedagógus, Madách Tánc- és Színművészeti Iskola): Úgy gondolom, két összetevője van A Pál utcai fiúk sikerének. Az egyik a mondanivaló aktualitása, amire a „Mi vagyunk a Grund!”című dal ad választ. A Grund története a miénk, a sajátunk. Alapvető emberi értékeket (barátság, becsületesség, őszinteség) sorakoztat fel a regény és a belőle készült színpadi adaptáció is, amely minden korosztály számára aktuális. A saját osztályomnál (6. évfolyam) a lendületes, zenés színdarab mellet „A Grund” fiúzenekar népszerűsége sem elhanyagolható. A musical dalai mellett fejből éneklik az LGT- és Dés-dalokat a koncerteken. A másik összetevő technikai jellegű: az érdeklődés fenntartása érdekében a színház havi 3-4 előadást tűz műsorra, ami rendkívül alacsony előadásszám, de folyamatosan garantálja a telt házat a musical számára.
Jordán Tamás (a szombathelyi Weöres Sándor Színház igazgatója): A sikereknek számos összetevője van. Nézzük meg A dzsungel könyvét, 22 éve játsszák. A Pál utcai fiúknál is elsősorban a fiatalságra kell gondolni, hiszen a történetet már a mostani fiatalok szülei is ismerték, a regényért rajongtak. Molnár Ferenc legenda. Ha egy előadás jó, annak híre megy. Egy családi színházra meg bizony akár öten is elmennek. És persze Marton Lászlót sem lehet kihagyni a dologból, és hát a Vígszínház színészei,hál’ Istennek, nagyon jók.
Dombóvári Lászlóné (magyar-történelem szakos pedagógus, Herman Tudásközpont Általános Iskola): Az előadás kétségkívül a mai színházi paletta legsikeresebbje a fiatalok körében. Az élmény után ugyanis a gyerekek „követelik” az énekórákon, előadják farsangokon, imádják.
Magyartanárként azt tudom mondani, hogy a hagyományos kötelező olvasmányok közül A Pál utcai fiúk az egyetlen, amit a gyerekek ma is szeretnek, szívesen olvasnak, és el is olvasnak. Talán azért, mert a figurák örök életűek, nem avultak el, ma is azonosulni tudnak velük. Nincsenek benne „túl jó” karakterek. Vagányak, csibészek, van köztük „komoly fiú” és gyenge, kicsi, akit a komoly fiú pátyolgat, és vannak erős „nagyfiúk”, akik bizony a kisebbeket bántalmazzák, kihasználják. Ezek az alakok ma is jelen vannak az osztályokban. Márpedig a gyerekek azokat a történeteket szeretik (ezért szeretik a kortárs gyerekirodalmat), amikről azt érzik, hogy róluk szól, az az élményük, hogy közük van hozzá. A Pál utcai fiúk ilyen tekintetben nagyon is modern történet. A Dés – Geszti feldolgozás telitalálat! Kapott a történet egy új ruhát, ami a mai igényeknek tökéletesen megfelel. A eredeti műből azt tartotta meg, ami miatt szeretik, és azt tette hozzá, amitől még jobban szerethető. A koreográfia látványos, sodró, egyszerű, ritmusos (van, hogy zene nélkül csak a ritmusra mozognak), sok az együtt mozgás, az egész előadás egy közösségi élmény! A mai gyerekek igénye szerint versenyben kell lenni a reklámok és akciófilmek pörgős világával. Márpedig ez az előadás egy pillanatra sem ül le. Ennek ellenére vannak benne olyan jelenetek, amik érzelmileg erős hatást gyakorolnak rájuk, pont jó arányban, és dramaturgiailag a legjobb helyeken. Összességében egy olyan élményt adnak, amit sokáig magukkal visznek. Többen újra megnézték, a családdal, ha sikerült rá jegyet szerezni, megvették a CD-t, és a mai napig emlegetik.
Réz Judit (közönségszervező, Juddy Közönségszervezés): Az előadás igen jól sikerült szinte minden szempontból: ismert, kedvelt történet, fülbemászó szöveg és zene egy olyan szerző párostól, akik több, kedvelt produkcióval álltak már eddig is elő. A szuper díszlet, remek rendezés és nem utolsó sorban a 20-25 fiatal, jóképű férfi színész, akik között a főszereplő a fiatal és kevésbé fiatal nők körében is rendkívül kedvelt Vecsey H.Miklós.
Egy előadás sikeres akkor is véleményem szerint, ha a fenti öt feltételből kettő-három teljesül, de itt ennek a duplája is jelen van, nem kérdéses a hisztéria az előadás iránt. Rengetegen vannak, akik, és akiknek a gyerekeik otthon “rongyosra hallgatják” a színdarab zenei cd-jét és alig várják, hogy abba az életkorba lépjenek gyerekeik, hogy el lehessen őket vinni és megnézzék az előadást. Arról nem beszélve, hogy az összes magyarországi ötödikes osztályfőnök vinni akarja az osztályát, hiszen kötelező olvasmány A Pál utcai fiúk. (Mellesleg említem meg, hogy a színház azért nem fogad sem csoport, sem egyéni igényeket, mert hozzávetőlegesen 4000 csoport várakozik jegyre.)
Dés László (A Pál utcai fiúk zeneszerzője): Ezen magam is sokat gondolkodtam, mivel ez az előadás valahogyan túl van a siker fogalmán, úgy tűnik, minden este ünnep. Egy biztos, erre a kérdésre nem lehet egy mondatban válaszolni. Érdekes, és számomra a munka során fontos tanulsága volt annak, hogy ebből a csodálatos és világszerte népszerű regényből sosem készült olyan prózai színpadi adaptáció, ami igazán sikeres lett volna. Ennek okát abban látom, hogy minden előadás nosztalgikusra volt „hangszerelve”, megpróbálta előhívni, megidézni, – és minden elemében ott is tartani – Molnár gyermekkorának idejét, a tizenkilencedik század végét, amikor is a regény játszódik. Ez hibás döntésnek bizonyult minden esetben. Véleményem szerint a színháznak mindig a ma közönségéhez kell szólnia. Mi ugyan nagyrészt megőriztük Molnár nyelvezetét, sőt, a díszlet, jelmez is jórészt Molnár korát idézi, (szükség is van rá, mert például az egész Gitt egylet sztori nem működne e nélkül, különösen a humora) de a zene, a dalszövegek, a mozgás és a szereplők kora és játéka meghatározóvá vált az előadásban, olyannyira, hogy a nézők úgy érezhetik, minden mondat, gesztus és dal nekik szól, itt és most.
Az előadás mozgásvilága Horváth Csaba munkája, ami tökéletesen épül a zenére, és ami nagyon fontos, nincsen musicales táncikálás. Erőteljes, mozgás van, játékos, illetve szenvedélyes gesztusok. Kockázatos döntés volt huszonéves színészekre osztani kiskamaszokra írt szerepeket, de a közönség elfogadja, nem érzi hamisnak. Sőt. Ezek a fiatalemberek, mondhatni, srácok, színészi pályájuk elején olyan energiákat képesek mozgósítani előadásról előadásra, ami önmagában óriási erővel bír.
Ebben a történetben sok olyan érték és magatartásforma szerepel, amelyek itt nálunk nagyon hiányoznak az emberek életéből, még ha sokszor nem is tudatosodik bennük. Ilyen a szenvedélyes ragaszkodó barátság, (Boka-Nemecsek) a szolidaritás, a játékszabályok betartása, még ha ellenfelek is vagyunk (Áts Feri bünteti az einstandot, pedig a sajátjai követték el, és őszintén aggódik a beteg Nemecsekért, stb.) Az igaz, mély (nem hamis, nem hazug, nem számító) hazaszeretet, (a grund, mint metafora) valami fontos dolog, amiért nagy áldozatokat is képesek vagyunk hozni. (Nemecsek élete és halála). És akármilyen reménytelenül radikális Molnár „ifjúsági” regényének befejezése, (nem elég hogy a legkisebb, a leggyengébb fiú meghal a Grundért, azt még aznap el is veszik tőlük, tehát a megváltás sem ér semmit), valahogyan mégis a történet felemelő szépsége marad meg a közönségben, amikor elhagyja a színházat. Az előadás alkotói számára is nagy dilemma volt a darab befejezése, de amikor megszületett a „Mi vagyunk a Grund” című dal, akkor tudtuk, Marton Lászlóval egyetértve, hogy a végén ezt együtt kell énekelnie a két csapatnak, mert itt már valami másról van szó, mint eddig. Ezt mindenki egyként érzi a zsöllyében és a színpadon, hogy itt és most így együtt: Mi vagyunk a Grund!
Szabó Eszter Judit (a Pszichoforyou – online pszichológiai magazin alapítója-főszerkesztője): Azt gondolom, hogy ez a darab valami olyasmit mozdít meg az emberben, ami mindenkinek ismerős – és nem csak azért, mert olvasta ötödikben Molnár Ferenc regényét. Ez a történet, és a darab azt a lelkünk mélyén lakozó, csillogó szemű gyermeket szólítja meg, aki szenvedélyesen tudott hinni, álmodni és szeretni. A lényünknek erre a részére nagy szükségünk lenne felnőttként, de az évek múlásával sajnos a legtöbben egyáltalán nem, vagy csak néhány kivételes pillanatban találkoznak vele. A darab végén, amikor a könnyeidet törölgetve, felállva tapsolsz, egy kicsit megint ennek a tiszta szívű gyermeknek a szemén keresztül látod a világot. Azokban a kegyelmi pillanatokban képes vagy hinni magadban, az álmaidban, a szeretet, a bátorság erejében, a többi emberben; manírok és kellemetlen felhangok nélkül, tisztán és egyértelműen érzékeled a haza szó jelentését és azt, hogy végső soron mindnyájan ugyanoda, egymáshoz tartozunk. Manapság – az előadásra szóló jegyekhez hasonlóan – csak nagyon ritkán férünk hozzá ezekhez a pillanatokhoz, miközben egyéni és társadalmi szinten is olyan nagy szükségünk lenne rájuk, mint egy falat kenyérre.
A véleményeket olvasva és tudván, hogy a népszerű, Broadway-en játszott darabokra is egy-két évre előre el vannak adva a jegyek, abszolút érthető a jegyek korlátozott elérhetősége. Örüljünk, hogy ilyen sikeres előadásaink vannak, melyek közül egynek – A Pál utcai fiúknak- biztosan van társadalmi üzenete is. Egységre szólít fel és arra, hogy „álljunk bele, ha kell”. Hallgassunk rájuk és hallgassuk addig is a dalt, „gyere most, hogy a grund mi vagyunk!”
