Erunder 
Sokak szerint az ŰrDongó lett az eddigi legjobb Transformers-film. Én mégis azt mondom, hogy még ez is agyzsibbasztóan bugyuta. Az alábbiakban le is írom, hogy milyen hibákkal küzd meg a film, de természetesen a jó tulajdonságait sem hagyom ki.
Mivel nem vagyok egy keserű alak, először azt írom le, mik azok a tényezők a filmben, amiktől az ember végül nem akarja felvágni az ereit a stáblistához érve.
Forrás: MAFAB
Az ŰrDongó egy olyan előzményfilm, ami egyben egyfajta reboot is, azaz újraindítása a sorozatnak. Ez egyébként a stúdió részéről még logikus döntés is volt, mert a legutolsó Transformers film valami irtózatosan béna volt és akkorát bukott, hogy az még a nézőnek is fájt. Ez a bizonyos újraindítás viszont közel sem lett olyan pozitív, mint ahogyan azt sokan látják.
Tény, hogy a film még most is látványos, sőt az akciójelenetek ezúttal még picit átláthatóbbak is. Míg korábban csak egymásnak feszülő gépszörnyek kaotikus orgiáját lehetett látni, addigra a mostaniban minden ütést, lövést, és robotpüfölést úgy ábrázoltak, hogy a néző pontosan tudja, mi is történik éppen.
Ezenkívül az is tény még, hogy néhol vicces is lett. Őszintén be is vallom, hogy volt, amikor őszintén felröhögtem. Itt viszont vége is szakad minden olyan dolognak a felsorolása, ami jó volt az ŰrDongóban. Ugyanis egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány ilyen eset volt, mert az összes többi poén olyan szinten infantilis, hogy ha a felnőtt néző egy 8 éves gyerek nélkül ült be a filmre, akkor még rosszul is érzi magát.
Sokkal inkább egyfajta szekunder szégyen jön át a viccekből, nem pedig egy jóleső kacaj. Ám ezt még meg is bocsájtanánk a produkciónak, hiszen mégis csak olyanokból áll a célközönsége, akik még csak pár éve jöttek rá, hogy nincs Mikulás.
Azt viszont már nem tudjuk megbocsájtani, hogy mindezt egy olyan összecsapott, kliséblokkokból építkező forgatókönyvvel adják el, aminél úgy érezni, hogy gombhoz varrták a kabátot.
Nagyon úgy érezni, hogy az ŰrDongó filmnél előbb születtek meg a poénok, majd csak azután írták meg a konkrét forgatókönyvet. Először fogták az első Transformers-film alapját, átírták a főszereplő nemét és nevét, hozzáadták a Szuper haver (The Iron Giant, 1999) érzelmességét, és végül megfejelték az egészet az E.T. (E.T. the Extra-Terrestrial, 1982) végével, azzal különbséggel, hogy itt a gonoszok akartak hazatelefonálni.
Akik azt mondják, hogy a rendező és forgatókönyvíró cseréje Spielberg produceri munkájával egy jobb minőségű filmet eredményezett, azok nem igazán gondolták ezt át. Spielberg az összes eddigi Transformers-filmnél dolgozott, mint producer. Az új rendező, Travis Knight inkább az animációk terén ügyes, nem pedig a rendezésben, és az új forgatókönyvíró, Christina Hodson sem túl tapasztalt író. Ez sajnos meg is látszik, mert ahogy azt mondtam, inkább csak előre megírt blokkokat pakoltak egymásra, aminek az lett az eredménye, hogy egy kiszámítható és bugyuta filmet dobtak össze.
Összegezve azt mondanám, hogy a film 100 pontból kaphat 30-at. Ezt a látványra, a néhol jól elsülő poénokra, és a nosztalgikus érzésre kapják. Ez utóbbit csak jóindulatból érdemli ki, mert igazából egy olcsó húzás. A többi pontot a forgatókönyvvel, az össze többi olyan poénnal, amiktől nem állt messze, hogy egy robotfing is becsússzon, a szánalmas rendezéssel és azzal a színészi játékkal vesztették, amitől még most is az arcomat kaparom. Komolyan nem tudom, hogy mennyire lehetett betépve az a döntéshozó, aki azt hitte, hogy John Cena jó választás lesz.
Azt már tényleg csak mellékesként írom le, hogy a filmélményen még a magyar szinkron is képes rontani. Ha csak egy példát kéne kiragadnom, annak a robotnak a hangját mondanám, aki elveszi Űrdongó beszédképességét. A szinkronszínész ott konkrétan úgy beszélt, mintha egész életében nem hallott volna még hangsúlyozásról.
MAFAB: 83
IMDb: 7.3/10
