Erunder 
A Gemini Man tipikusan az a film, amit akkor is megnéznénk, ha extra sz*r lenne, mert ha már kis hazánkban forgatták, kíváncsiak vagyunk rá. Szerencsére annyira nem rossz, de sajnos azt lehet mondani, hogy egy remekmű.
Kezdjük a történetnél, így a legrosszabb részeket gyorsan le is tudjuk. Tudom, hogy visszataszító az, ha egy filmnél azt mondjuk, hogy a történet benne a legrosszabb, de ez itt kérem a valóság.
Will Smith karaktere a legprofibb gyilkos a világon, akit pénzért bérelni lehet. Ám már öreg, nyugdíjba vonul és szükség új gyilkosokra. Egy gonosz cég megoldja a problémát. Hősünket a tudta nélkül klónozza, aki így kénytelen lesz a világ több táján is élet-halál harcot vívni kvázi önmagával.
Azon, hogy mennyire nem eredeti sztori csak a fejünket tudjuk fogni. Sebaj, még lehetne belőle jót alkotni, de ennyi az egész. Ha az előzetest megnéztük, már láttuk az egész filmet, de még trailer nélkül is egyből leesik az mindenkinek, ami egyébként a film nagy csavara kéne, hogy legyen.
Egyszerűen idegesítő az, hogy a fiatal énje nem látja a hasonlóságot, majd egy kis baráti csevej után mégis leesik neki a tantusz. Ez kérem silány és hanyag írói munka. A gonoszok párbeszédei önismétlőek, ahogyan az egyetlen becsempészett poén is, hogy Will Smith és a karaktere már nem 50, hanem 51 éves. (Csak halkan jegyzem meg, hogy az írók között ott van David Benioff is, aki mint tudjuk az egyike volt azoknak, akik a Trónok Harc-t írták. Kezeljétek ezt az infót, úgy, ahogy akarjátok.)
Szóval, ha képesek vagyunk túltenni magunkat azon, hogy ékegyszerű mozit nézünk, amiben még idegesítő elemek is vannak, egy gyönyörű, akciódús, hazánkban is játszó filmet tudunk végignézni.
A bunyók, üldözéses jelenetek, lövöldözések mind hibátlanra sikerültek. Olyan koreográfiákat kaptak, ahol pontosan mindent ki lehet venni. mindig éppen tudjuk, hogy ki üt kit, ami ritka már az akciófilmeknél, mégis pont ez adja azt, hogy élvezni lehessen az ilyen képeket.
A filmet az akciók mellett a technológia viszi el a hátán, amivel azt készítették. A moziknál még egy kis plakát és a film előtt egy felhívás is figyelmezteti a nézőt arra, hogy a produkciót ilyen formában az epilepsziára hajlamosak ne nézzék meg. Nekik igazából nem is ajánljuk a filmet, mert semmi pluszt nem fognak tőle kapni.
Mindenki más, aki teheti a HFR-re fizessen be, mert csak úgy láthatja majd azt a varázslatot, amit Ang Lee a vászonra álmodott. Bár a legtöbb mozi nem tudja úgy leadni a Gemini Mant, ahogy azt a rendező szeretné, azaz 120 képkockánkénti másodperccel, de még a felével is elképesztő eredményt tárul elénk.
A tűéles 3D kép miatt néhol tényleg úgy érezni, hogy az akciók részesei vagyunk. Mintha éppen az utcán állnánk, mikor két profi bérgyilkos kreatív módon próbálja meg egymást halálra verni. A tájképek is olyan élénken és élesen elevenednek meg, hogy azoktól leesik az állunk.
Így, amiért végül érdemes a történet sutaságai ellenére is megnézni a Gemini Mant, az a technika, a színészi játékok, a látvány, és végül, de nem utolsó sorban, az, hogy Budapest sosem volt még ilyen szép a széles vásznon. Ennek kapcsán egyébként annak is örülünk, hogy a főváros végre önmagát alakítja, hiszen volt arra példa többször a múltban, hogy a hazánkban forgatott produkciók a filmeken végül más helyszínként lettek eladva.
Összegzés: 50/100 Örülünk mi a szép mozgóképeknek, de azért nem ártana egy logikus, eredeti sztori sem, ami néhol még meg is lepi a nézőt.
MAFAB: 73
IMDb: 5.2/10
1 thought on “Mikor a technika lenyomja a sztorit – (Gemini Man – 2019) – kritika”