Mindenkinek joga van az álmaihoz – Tű, cérna, szerelem (Sir, 2018) – kritika

Az indiai-francia Tű, cérna, szerelem (Sir, 2018) című film a mai Indiába viszi el a nézőket. Egy szerelmi történet, amely a távoli ország életét még a napjainkban is meghatározó kasztrendszert és a nőket korlátozó konvenciókat veszi górcső alá.

A film eredeti címe Sir (Uram), melyet én mindenképpen meghagytam volna a magyarországi forgalmazás során. A Tű, cérna, szerelem filmcím ugyanis inkább egy romkomhoz illik. A Sir, azaz Uram sokkal kifejezőbb az alkotásra nézve – nyilván ezért választották ezt az alkotók –, ráadásul nagy jelentősége van az Uram szóhasználatnak mind a párbeszédek, mind a film üzenete tekintetében is.

A Tű, cérna, szerelem az indiai társadalom életét még napjainkban is megkötő kasztrendszer okozta egyéni nehézségeket mutatja be. A film Indiában játszódik, de ha belegondolunk, nem szükséges messzire utaznunk ahhoz, hogy ezzel a jelenséggel szembesüljünk. Ezért is lehet érdekes bármelyik földrészen Rohena Gera filmje. Mit szólna egy kiemelkedően jómódban élő európai család ahhoz, ha a közösség fiatal férfi tagja beleszeretne a tanulatlan és szegény bejárónőbe? Igazán érdekes kérdés, amelyet fontos feltenni, bárhol is élünk. Nem véletlen tehát, hogy a Tű, cérna, szerelem a cannes-i filmfesztivál Kritikusok Hete párhuzamos szekciójában mutatkozott be, majd számos nemzetközi fesztiválon nyert díjat, hiszen olyan témával foglalkozik, mely a világ minden táján érvényes.

A történet helyszíne a modern Bombay, annak is a módosabb világa, ahol az alacsonyabb kasztba született embereket fizetett szolgaként használják a gazdagok. Indiában még teljesen természetes az, hogy a különböző rétegek szülöttei kritika nélkül fogadják el helyzetüket, mert azt sulykolták beléjük gyerekkoruktól kezdve, hogy nekik a kasztrendszer által meghatározott a sorsuk. A felső kaszthoz tartozó főszereplő írói álmait feladva hazatér az Egyesült Államokból azért, hogy a szülei elvárásainak megfelelve beálljon a sikeres családi vállalkozásba. A fiatalembert nem hagyja nyugodni a lelke, és szembeszáll a kasztrendszer adta kötöttségekkel, és az azzal járó családi, illetve környezeti nyomással.

Magáénak érzi és ki is mondja a film kulcsmondatát: „mindenkinek joga van az álmaihoz”. Rájön, hogy sokkal fontosabb számára a saját boldogsága, mint a szüleinek való megfelelés. Ez így leírva lehet, hogy közhelyesnek tűnik, de a Tű, cérna, szerelem ezt a folyamatot egyáltalán nem közhelyesen, s nem kiszámítható módon adja át. Finoman és ízlésesen, túlzó érzelgősség nélkül mutatja be az érzelmi vívódásokat. A történet során két, belső magányt megélő ember egyre közelebb kerül egymáshoz, és a megoldás, amely nem látványosan, de annál hatásosabb végszóval be is teljesül, igazán megérinti az embert.

A főszereplők – Tillotama Shome és Vivek Gomber – visszafogott, de annál kifejezőbb párbeszédei, gesztusai végig fenntartják azt a feszültséget, amelytől jó a film. A kevés helyszínen játszódó alkotás hangulatát jól támogatja a francia operatőr (Dominque Colin) és a vágók (Jacques Comets, Baptiste Ribrault) munkája. A színes képek által ízelítőt kapunk az indiai nagyváros életéből. A szintén francia szerző – Pierre Aviat – zenéje hangsúlyosan jelenik meg a filmben, s nemcsak háttérként szolgál az filmhez.

Az indiai születésű, a Stanford Egyetemen végzett Rohena Gera forgatókönyvírónak ez az első olyan filmje, amelyet nemcsak írt, hanem meg is rendezett. Filmjével lázad az ellen, hogy Indiában még mindig erősen korlátozottak az alacsonyabb osztályba született nők lehetőségei. Megmutatja azt is, hogy a több évezredes, elavult hagyományok, társadalmi keretek már kezdenek szétesni, főleg a városi fiatalság gyors ütemben változó hozzáállása miatt.

A Tű, cérna, szerelem az a típusú alkotás, amely egyaránt elnyerheti mind a szerzői, mind a könnyedebb filmeket kedvelő közönség tetszését. Bemutatja korunk indiai életét, miközben aktuális mondanivalójával, üzenetével, a jó forgatókönyv és rendezés, valamint a színészek játéka által szórakoztat is.

ImdB: 7,1

Mafab: n.a.