Miss Marple és a The Crown találkozása a boncasztalon, avagy S. J. Bennett: A ​Windsor-csomó

Mi történik, ha Agatha Christie Miss Marple-jét vegyítjük az angol királyi család életet bemutató A korona (The Crown) sorozattal? Nos, erre a kérdésre adja meg a választ S. J. Bennett szellemes krimije, A Windsor-csomó. Az angol írónő regényében ugyanis nem más, mint II. Erzsébet királynő ered egy bűneset nyomába. A kötet magyarul Kiss Ádám fordításában a General Press Kiadó gondozásában jelent meg. 

II. Erzsébet királynő egy ikon. Egyrészt brit uralkodóként, másrészt nőként is a leghosszabb ideje van trónon a világtörténelem során, így nem csoda, hogy alakja sorra ihleti meg a filmes és irodalmi világot. Mivel engem is érdekel a személye, ráadásul nagyon szeretem Agatha Christie Miss Marpe-történeteit, így rögtön megfogott a kötet fülszövege, és kíváncsi lettem a regényre. Szerencsére a kötet nem okozott csalódás, egy nem túl bonyolult, de annál szellemesebb és bájosabb, a klasszikus, intellektuális krimik nyomdokain járó történetet olvashattam. 

A regény története szerint 2016 tavaszán II. Erzsébetet a Windsor-kastélybeli születésnapi ünnepségének az előkészületei kötik le, amikor sokkoló hír érkezik: az egyik vendéget holtan találták a hálószobájában. Látszólag minden jel arra mutat, hogy a fiatal orosz zongorista öngyilkos lett, ám a rosszul megkötött csomó idegenkezűségre utal. A királynő a nyomozókra hagyja az eset felderítését, de nemsokára bosszantani kezdi a rendőrség hozzá nem értése, ezért úgy dönt: diszkréten a saját kezébe veszi az ügy felgöngyölítését.

Ha valaki véres akciókrimire, vagy feszült hangulatú thrillerre vágyik, akkor az biztosan csalódni fog, mert amint írtam, S. J. Bennett a klasszikus, gondolkodós, rejtélykibogozós krimik hagyományát követi, mint Agatha Christie vagy Sir Arthur Conan Doyle művei. Sőt, A Windsor-csomóban a hangsúly igazán nem is a nyomozáson van, hanem tulajdonképpen a királynő környezetén, az uralkodóház világán, szokásain, működésén, a hagyományok szoros és sokszor gúzsba kötő rendszerén. 

Habár a regény fikció, S. J. Bennett mégis tökéletesen megmutatja a brit monarchia világát, a windsori kastély atmoszféráját, azt a szövevényes világot, ami az uralkodót körbeveszi. Ráadásul őfelsége, II. Erzsébet alakja ikonból kézzelfogható, szerethető alakká válik, akinek szíves-örömest követjük végig a mindennapjait. A regény több karaktere is kedvelhető, érdekes figura, főleg a királynő asszisztense, Rozie, aki szintén aktív résztvevője a királynő nyomozásának. 

A regény nyelvezete sokszor humoros, szellemes fordulatokkal teli, ráadásul S. J. Bennett remek atmoszférateremtő. A nyomozási szál is elfogadhatóan van felépítve, bár a végső megoldáshoz és csavarhoz hiányoznak a történet első feléből a nyomok, amelyek elvezethetnék az olvasót ehhez a megoldáshoz. 

Összességében A Windsor-csomó egy nagyon hangulatos, kellemes olvasmány, amit elsősorban a brit uralkodóház iránt érdeklődők és Agatha Christie krimijeinek kedvelői élvezhetnek igazán. Bízom benne, hogy a sorozat következő kötete, az A three dog problem, ami az Egyesült Királyságban a napokban jelent meg, hamarosan hozzánk is el fog jutni, mert egy újabb szeretni való történetnek tűnik.