Mit jelent a ‘kafkaeszk’?

Noah Tavlin a TED-Ed youtube csatornáján olyan mellékneveket mutat be, amelyek jelentése egy teljes filozófiát vagy egy kifejezésmódot kíván lefedni. Létezik a shakespeariánus (Shakespearean), orwelliánus (Orwellian) vagy a joyceiánus (Joycean) kifejezés. Legutolsó ilyen videójában a kafkaeszk (Kafkaesque) szó jelentését kísérelte meg bemutatni.

A szót, amely egy olyan szerző világát írja le, aki a 20. század egyik leglátványosabb terméke. Magán hordozza a korszak összes terhét és megpróbáltatását. Ennek ellenére talán a mai napig nem sikerült megértenünk, s emiatt megfelelően értékelnünk. A legtöbb irodalomtudós, szinte kivétel nélkül mind életrajzát behatóan ismerve merészkedett csak interpretációra vállalkozni, s a művek jelentését is ezekhez köti – de ez nyilván nem várható el minden olvasótól.  Persze egy olyan szerzőnél, aki így nyilatkozik saját írásaival kapcsolatban, nem is lehet könnyű az értelmezés: „Hisz csakugyan van benne valami reménytelen zűrzavar, vagy jobban mondva: fénysugarak villannak ott bele a végtelen káoszba, és nagyon közel kell menni hozzá, hogy valamit lásson is az ember. Tehát nagyon is érthető volna, ha nem tudnád, mihez kezdj ezzel a könyvvel, […] Hisz senki nem tudja majd, mihez kezdjen vele, ez kezdettől fogva világos volt számomra.” Nézzük, mit is jelent a róla elnevezett melléknév!

Tavlin a fent látható videóban Kafka A per című regényének hírhedt kezdőmondatával kívánja szemléltetni a kifejezés jelentését. „Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t, mert bár semmi rosszat nem tett, egy reggel letartóztatták.” A főszereplő innentől kezdve emberpróbáló procedúrákon kénytelen végigvergődni, hogy legalább arra választ kapjon, miért fogták perbe. Ez a történet annyira jellemzi Kafka írói világát, hogy a tudományos körökben létrejött a kafkaeszk kifejezés, amely jelenthet bármilyen szükségtelenül komplikált és frusztráló élményt. Ilyen például bejárni a bürokrácia végtelennek tűnő labirintusát. Továbbá szintén fontos tényező, hogy legtöbbször a teljes értelmetlenség hatja át a dolgokat. Főhősei gyakran azért buknak el, mert meghatározott céljaik külső erők miatt céltalanná válnak, ők maguk azonban képtelenek lemondani róla. Kafka számos művében a bürokrácia zavarba ejtően nagy hatalommal bír, s önmagát függetleníti azoktól az emberektől, akik létrehozták, majd mindezek után apró, funkcionáris szerepeket betöltő szerkezeti elemekké redukálódtak le, s maguk sem tudják, kit, mit és miért szolgálnak. Emiatt művei gyakran szólnak olyan hivatalnokokról, mint amilyen ő maga is volt.

A szó jelentéstára azonban sokkal gazdagabb ennél. Tavlin ezután a Posszeidon című elbeszélésére hivatkozik, melyben a tengerek istene éjt nappallá téve dolgozik íróasztalánál a vizek mélyén, hisz temérdek papírmunkája szinte betemeti. Úgy véli, kizárólag ő képes megfelelően ellátni feladatát, túlbuzgósága miatt pedig mindent kétszer is átolvas. Így lehetséges, hogy a hatalmas isten valójában nemhogy nem lovagolja meg a hullámokat háromágú szigonyával, de még asztalától sem nagyon áll fel. Tavlin szerint a „saját egójának válik rabjává.”

„Nemcsak a bürokrácia abszurditásairól van szó egyedül, hanem arról az iróniáról, ahogy a szereplők vissza-visszatérő okfejtésekkel reagálnak ezekre; ez az igazi jellegzetessége Kafka írásainak. A tragikomikus történetei egyfajta mitológiái a modern, iparosodó korszaknak, az álom logikáját használva, hogy feltárják a kapcsolatot az önkényuralom és a benne élő egyének között.”

A videó ezután ismét két elbeszélést említ. Az egyik a közismert Az átváltozás, melyben a főszereplő, Gregor Samsa egy reggel hatalmas bogárként ébred fel ágyában, s mégis, legfőbb problémája az, vajon időben beér-e munkahelyére. Valamint Az éhezőművész című alkotást. Az éhezőművész-ben egy olyan előadó beszéli el történetét, akinek mutatványa a szó szoros értelmében vett éhezés. Ketrecbe zárva, az emberek szeme láttára éhezik hosszú-hosszú napokon át. Főnöke azonban – az egészségére való tekintettel – nem hagyja, hogy 40 napon túl is éhezzen, ezzel mintegy megakadályozva a művészi beteljesedését. Egy alkalommal azonban megfeledkeznek róla, s a megszokottnál tovább marad kalitkájába zárva, ahol halála előtt döbben csak rá, hogy nem a művészet iránti elköteleződése miatt nem vett magához táplálékot, hanem azért, mert egész életében nem talált egyetlen ételt sem, mely ízlett volna neki. Na ezt nevezem én kafkaeszknek.

Tavlin a videó legvégén utal rá, hogy ezek a történetek sokkal, de sokkal komolyabb és intenzívebb dolgokra mutatnak rá. A közkeletű jellemzéssel ellentétben úgy gondolom, Kafkát nem szabad letudnunk annyival, hogy felszínesen rávágjuk az abszurd és az elidegenedés kifejezéseket. (Már csak azért sem, mert Kafka művei a maga korában és baráti körében meglehetősen humorosnak is számítottak. Hagyatékának gondozója, Max Brod úgy emlékezett vissza, hogy A per első fejezetének felolvasásakor a társaság dőlt a nevetéstől.) Az imént említett művek rövid ismertetése után is egyértelmű, hogy ezekben a szövegekben sokkal mélyebben gyökerező, filozofikus gondolatok fészkelnek, melyek elsőre a tökéletesen idegennek tűnhetnek, valójában azonban közelebb állnak hozzánk, mint azt gondolnánk. Úgyhogy vigyázat! Nehogy perbe fogjanak minket a Kafkától való idegenkedés miatt.