Blackphoenix 
Tamás Zsuzsanna költőnő igazán stílusosan választotta meg a dátumot és a helyet legújabb, a Magvető Kiadó gondozásában napvilágot látott Mit tud a kert? című kötetének bemutatójához. Az eseményre ugyanis tegnap, a magyar költészet napján került sor a rendkívül hangulatos Nyitott Műhelyben, amely igazi paradicsom az írók, művészek és a kultúra kedvelői számára. A költőnővel Turi Tímea beszélgetett, versei mellett több komoly témát is érintve.
Miután az esemény nyitányaként meghallgattuk a címadó verset, a költőnő mesélt egy kicsit munkásságáról is. A kötetbe bekerült versek tíz év termései, és valami újnak a kezdetét jelentik, Tamás Zsuzsanna ugyanis eddig gyerekmeséket jelentetett meg, amelyekre a felező tizenkettes forma volt a jellemző. Ez az egyszerűbb rímszerkezet a mesékben szimbolikus jelentőséggel is bírt, ám a felnőtteknek szóló költeményekhez már nem feltétlenül illett. Ez utóbbiak gyakran szabad versként indulnak, ám a Zsuzsannában mozgó precizitás általában nem nyugszik, ameddig átdolgozva valamilyen kiforrottabb formát nem kapnak a művei.
A tökéletességre való törekvésnél is fontosabb tulajdonsága azonban a verseknek a bennük rejlő gyógyító erő. A gyerekkönyvek kapcsán ez a varázsképesség teljesen szándékos volt a költőnő részéről, második könyve, a Mesék a teljességhez éppen egy királyi pár útjáról szól, akik folyton síró kislányukat szeretnék felvidítani. Ugyanakkor a Mit tud a kert? című kötetben szereplő versekben is érezhető a terápiás/önterápiás irány.
A Félhomály, illetve a csak említés szintjén felmerülő, mások történetein alapuló A három asszony című versek azoknak a nőknek a sorsát közvetítik, akik elvesztettek egy magzatot, és akiknek veszteségét, gyászát nem láthatja a külső szemlélő. A Tűzijátékban pedig már az aktuálpolitika egyik fontos kérdése, a migrációs válság is megjelenik, ráadásul egy számomra teljesen új perspektívából nézve. A költőnő saját anyaságán és a bevándorlók gyermekein keresztül közelíti meg a kérdést, akiket önkéntesként dolgozva fürdetett, és akiknek a bőrszíne helyett csupán a viszontagságos úton szerzett sérüléseit látta.
Bár a költőnő kétkedő-csodálkozással fogadta és nem tudta biztosan, bókként értékelheti-e Takács Zsuzsának az új kötethez írt fülszövegét, amelyben az állt, bátor női hangon szólnak a versei, számomra ennyi ízelítő elég volt ahhoz, hogy tudjam, abszolút dicséretről van szó. Tamás Zsuzsanna műveiből egy valódi anya és ízig-vérig Nő alakja rajzolódik ki, aki ha kell, gyengéd és gondoskodó, ha kell, erős és bátran tartja magát.
