Fráter Zsuzsanna 
Agave Könyvek
Amint nemrég megírtuk, február elején végre megjelent Mitch Cullin nagy sikerű Mr. Holmes című regényének magyar nyelvű fordítása az Agave Könyvek gondozásában. Cullin története Amerikában hatalmas sikert aratott, a kritikusok elismerően nyilatkoztak róla, Bill Condon pedig Ian McKellen főszereplésével filmet is készített belőle. Magyar kritika még nem jelent meg a könyvről, így az Agavénak köszönhetően tőlünk olvashattok először elemzést a regényről.
Sherlock Holmest mindenki ismeri. Ráadásul mostanában nagyon népszerű a tévé és a mozi képernyőjén, így ha valaki nem is olvasta Sir Conan Doyle történeteit, biztosan látta valamelyik modernizált sorozatváltozatát vagy Guy Ritchie filmjeit. Ezért biztosan állíthatom, hogy a zseniális magándetektívről mindenkinek van egy sajátos elképzelése és valamilyen feltevése. Természetesen nekem is volt, amikor a kezembe vettem Cullin regényét. Sherlock a képzeletemben eddig valami sápadt, arisztokratikus figuraként jelent meg, aki végtelen intellektusának és hideg, de csalhatatlan logikájának magaslatáról szemléli az emberiséget. Azt hiszem, ezzel az elképzelésemmel nem voltam egyedül. Mitch Cullin Holmesa azonban egészen más. El kell felejtenünk mindent, amit eddig gondoltunk a zseniális detektívről, mert ez a regény teljesen új Sherlockot állít elénk.
A történet szerint a 93. életévében járó, régóta visszavonult Sherlock Holmes egy parasztházban él a távoli Sussexben házvezetőnőjével és annak serdülő fiával. Régi társai közül már mindenkit elvesztett, magára maradt teljesen. Mindennapjaiban méhészkedik, naplót vezet és elméje gyengülése ellen hadakozik. Ez a Mr. Holmes már nem rejtélyes ügyek megoldásával pallérozza elméjét, őt már sokkal fontosabb kérdések foglalkoztatják az életről, múltról, szerelemről. Már rájött arra, hogy a legbonyolultabb ügyek magában az emberi lélekben rejtőznek.
Doyle Sherlockja egy energikus, határozott figura, magabiztos fölénnyel. Cullin Holmesa sokkal esendőbb, őt már egy élet súlya, az öregség kínjai és egy régi, balul sikerült ügy nyomasztja. Itt már egy öregkori szenilitással küzdő, nosztalgiázásra hajló, érzelgős vénembert látunk, aki szívesebben beszélget a méhészkedésről, mint hajdani, szenzációs ügyeiről. A megközelíthetetlen ikonból érző ember lett.
Ebben az esendő Holmes képben rejlik Mitch Cullin regényének nagyszerűsége. Hiszen nem kapunk izgalmas detektívtörténetet, mint ahogyan valószínűleg a legtöbben várják, itt a megoldásra váró ügyek az öreg nyomozó elméjében rejtőznek. A történet mégsem unalmas, habár lassan folydogál, a felvetődő kérdésekre való válaszkeresés így is leköti az olvasó figyelmét. Ezek a kérdések pedig az emberiség legnagyobb talányaira vonatkoznak, magát a létezés értelmét és célját kutatják.
A történet cselekménye három idősíkon fut: a jelenben, azaz 1947-ben, és a nem sokkal korábbi Japán utazás idején, melynek eseményei Holmes visszaemlékezéseiből bontakoznak ki, emellett pedig egy jóval korábbi időpont történései is megelevenednek az idős detektív feljegyzéseiből. Ez pedig nem más, mint Holmes legutolsó, balsorsú esete, mely miatt elhagyta Londont és egész addigi életét, s visszavonult vidékre a méhészkedésnek szentelve további életét. A három idősík között való ugrálás mégsem okoz problémát, ennek köszönhetően áll össze teljessé Holmes személyiségének képe, és kapunk választ az emberi élet legnagyobb kérdéseire.
Maguk a karakterek remekül kidolgozottak, élettel teliek. A legtöbb szempontból árnyalt természetesen Holmes alakja. Mind külsőleg, mind belső világát tekintve aprólékosan kidolgozott, de a többi szereplő eleven, részletteljes.
Mrs. Munro, a házvezetőnő, igazi egyszerű asszony, gondoskodó, jólelkű, akinek élete értelme és büszkesége egyetlen fia.
A kis Roger azonban teljesen más mint édesanyja. Ő sokkal szellemibb lény, kissé magának való, de figyelő, kutató elme, aki szinte bálványozza az idős Holmest, példaképének tekinti, mindenben követi. Az öreg nyomozó is közel kerül a fiúhoz, igyekszik a méhészet minden tudományára megtanítani, és tapasztalatait átadni neki. Jól érzi magát a gyermek társaságában, lelki összhang van közöttük.
A regény érdekes karaktere Umezaki úr, Holmes japán vendéglátója. Meghívása eleve nem minden érdektől mentes, de ő is bálványozza a detektívet, s életének megoldását is tőle várja.
Mégis a történet legrejtélyesebb, legtalányosabb alakja Mrs. Ann Keller, Sherlock utolsó esetének főhőse. Karaktere szinte nem is evilági, éteri lény, aki csak néhány perce részese Holmes világának mégis kitörölhetetlen nyomot hagy benne. Ann jellemzése egészen lírai, alakjában a görög múzsák fennköltéségét és szépségét érezzük megelevenedni.
A regény egyik varázsa a festői tájleírásokban rejlik. Mint már említettem, itt nem a cselekményen van a hangsúly, hanem a jellemeken, a főhős belső világán, melyhez tökéletesen illeszkedik az őt körülvevő természet. Cullin tájleírásai nagyon érzékletesek, remek érzéke van a jellemzéshez, a költői szépségű leírásokhoz. Mindemellett az egész történetet átlengi valami melankolikus hangulat, valami megfoghatatlan ború, az enyészet és az elmúlás baljós árnya.
A mű nyelvezetének lírai szépsége, kidolgozottsága és a létértelmező kérdések felvetése a szórakoztató irodalom fölé, szépirodalmi magasságokba emeli Cullin munkáját.
A regény elgondolkodtató, lírai szépségű mű, mely igazi katartikus élményt nyújt az olvasónak. A felvetett gondolatok mélysége azonban megkíván egy bizonyos érettséget az olvasótól, így leginkább felnőtteknek, s érett gondolkodásra, elmélyülésre képes fiataloknak ajánlom. És persze mindazoknak, akik szeretik a szép és felemelő történeteket, s nem csupán sekélyes izgalomra vágynak.
