Anon Anon 
November 23-án mutatta be a Duna TV az Árulók (2017) című tévéfilmet, ami nem kevesebbről akar szólni, mint a múlt felülírásáról, a hazaszeretetről, az árulásról és a szerelemről. Mindezt szűk egy órában.
A történelmet a győztesek írják – halljuk sokat az elcsépelt mondást. Ez ideig-óráig valóban igaz. Egy adott konfliktusból kijött ország, dinasztia, ideológia egy jelentős ideig befolyásolhatja, befolyásolja a mainsteam gondolkodást, ismereteket az általa kívánt fontos témában – amely a legtöbb esetben a történelmet is érintette. Minden rendszer a maga értelmezése szerint kívánta, kívánja értelmezni a történelmet. A legtöbb esetben fogták a tényeket, és azoknak egy alternatív olvasatát kaptuk – de mi történik akkor, ha ez a tényező is felborul, és minden fikcióvá válik? Erről szól az Árulók.
A film valós történelmi eseményeken alapul. Mivel nem mindenki számára ismeretes, ezért zanzásítva összefoglalom. SPOILER, de legalábbis történelmi ismeretanyag következik, úgyhogy akit ez zavar, az gyorsan ugorjon is a következő bekezdésre! Illés Béla, a Vörös Hadsereg egyik tisztje, aki íróként is működött, kitalálta Guszev százados alakját, aki az 1848-as szabadságharcban az orosz cári megszálló csapatokkal érkezett leverni a forradalmat, de megtagadta a cár „gonosz” parancsát, mivel az orosz nép mindig is barátja volt a magyar népnek, csak a cár volt ellenfél. Ez a mese olyan híres lett, hogy még utcát is elneveztek a „hős” századosról. A film ott veszi fel a történet fonalát, amikor Illés lánya színdarabot rendez Guszev életéről, és egy fiatal történész elkezdi kutatni a katona sorsát, ám végül leleplezi Illést, aki eltünteti a rendszerellenes férfit a köz- és magánéletéből.
Fazekas Péter rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró kiváló kooperálásából született meg ez a film, ami több igen fontos és kényes témával foglalkozik. Árulók. Ki számít árulónak? Aki kollaborál és kiszolgálja rendszert? Aki szembe megy a rendszerrel? Aki szembeszáll, majd elveit félredobva végül beolvad a tömegbe? Nehéz és fontos kérdések, nekem megvan a magam véleménye erről, de úgy gondolom, mindenkinek magának kell megalkotnia önmagában a sajátvéleményét. A rendező és a forgatókönyvíró is pontosan így gondolta. Bár irányítja a gondolatainkat, de hagyja, hogy elgondolkozhassunk ezen, nem ad egyértelmű választ.
Sztarenki Dóra és Klem Viktor játsszák a főszerepeket, amúgy egészen bravúrosan. Átgondolt, finom játékot hoznak, minden manír vagy harsányság nélkül. Illés Bélát eredetileg Kulka János játszotta volna, de betegsége miatt Hegedüs D. Géza alakította a „hasznos hülyét” – ahogy Lenin a rendszert kiszolgáló értelmiségieket hívta. Tökéletesen játszotta az író karakterét – egy, a rendszerben mélységesen hívő, nagyvonalú, ugyanakkor gyáva és pökhendi alakot, akit csak saját előrejutása érdekel, és ezért képes bárkin átgázolni. Míg a fiatalokra elsősorban a minimalizmus jellemző, addig Hegedüs az ő ellenpólusukként feltűnősködő, néhol erőltetettnek ható játéka zseniálisan hozza azt a bipoláris karaktert, aki egyszerre kegyes és kegyetlen, számító és alázatos.
Az Árulók szerencsére megugorja az elmúlt időszak hazai történelmi játékfilmjeinek színvonalát. A berni követ (2014), A vizsga (2011) vagy éppen és a Szürke senkik (2016) színvonalát meghaladni nem tudja, de az áltauk megkezdett sorba tökéletesen belesimul.. Nagyszerű játék, érdekes forgatókönyv, azonban mindig van egy pici hiba, ami szemet szúr. Jelen esetben a játékidő volt a filmesek ellenfele. Rengeteg mindent akartak mondani egyszerre, azonban mindezt egy órába kellett beleszuszakolni, ami nem tett jót a filmnek. A néhol felvillanó túlművészieskedés pedig tovább rontott a helyzeten és feleslegesen használta az értékes játékidőn. Hatványozottan igaz volt ez a mesterkélten elnyújtott szerelmi szálra és és a hozzá kapcsolódó ágyjelenetre, ami a cselekményhez nem adott hozzá, és esztétikailag sem okozott nagyobb élvezetet, cserébe a történetmeséléstől, a mondanivaló kibontásától vette el az időt.
Az Árulók az a játékfilm, aminek megnézésével egy kicsit többek leszünk, jobban megismerhetjük azt az életet, azokat a problémákat, amivel a szovjetizálás során szembesülniük kellett a mindennapok embereinek. Átírták történelmüket, gondolataikat, sőt, ha kellett, az életüket is. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a történelmi filmeket és szívesen elgondolkodik néhány olyan örök kérdésén, amelyeket mindig, mindenkor fel kell, hogy tegyünk magunknak magunkról, múltunkról, jelenünkről és jövőnkről.
Értékelés: 78/100
IMDB: 6,3/10
Mafab: NA
