Blackphoenix 
Forrás: honoria.hu
Négy házaspár. Négy történet. Ezek közül egyik sem nevezhető éppenséggel rózsaszín, cukormázas románcnak. Elena Honoria Lélekszilánkok című könyve nagyon is kiélezett, mégis hétköznapi élethelyzeteket sűrít egy-egy elbeszélésbe, amelyekben kisebb-nagyon mértékben jelen van a fájdalom, a félelem, a tehetetlenség és a veszteség érzése. A szereplők pedig kénytelenek belenézni a tükörbe, amit az élet tart eléjük, ha meg akarják találni a kiutat szorult helyzetükből.
A Lélekszilánkok 2023-ban jelent meg, a Smaragd Kiadó gondozásában. A szöveget Vojcskó Sarolta szerkesztette, Oltay Zsuzsanna korrektúrázta, a borítót és a könyvben szereplő grafikákat pedig Zsiros-Petróczki Kitti készítette. A borítón szereplő pár gesztusai rendkívül beszédesek. A kép felső részén egymást ölelve és simogatva láthatjuk őket, nagyon meghitt helyzetben, mögöttük egy szép, napsütéses városi látképpel. A kép alsó részén pedig mindennek ellenpontja bontakozik ki. Mintha csak egy szökőkútba dobott kavics tenné tönkre a sima, idilli tükörképet. A zavaros víz már egy egymásnak hátat fordító, lehorgasztott fejjel álló párt mutat meg. A két véglet között pedig fehér alapon a Lélekszilánkok címet olvashatjuk. Mintha csak maga a történet lenne a szökőkút pereme, amely átalakíthatja, egyik kimenetel felől a másik felé fordíthatja az eseményeket.
Luca és Péter, Flóra és Máté, Eleonóra és András, Viktória és Tamás. A négy történetet olvasva és Elena Honoria munkásságát ismerve eszünkbe juthat az írónő egy másik könyve, A Varázslónő, amelyben az emberek szerelmi kötelékeiért felelős Isadora kezei közül kicsúszik az irányítás, amikor maga is szerelmes lesz. A Lélekszilánkokban szereplő novellák is olyanok, mintha Isadora lázadó időszakából származó kudarcokról mesélnének.
Van, hogy egy párkapcsolat lassú haldoklásának kezdetét egyértelműen hozzá lehet kötni egy drasztikus eseményhez. Máskor elég csak annyi, hogy apránként minden nap félre csúszik valami. Gyakran közre játszik az is, hogy egy feldolgozatlan transzgenerációs trauma csíráját hordozzuk magunkban tudattalanul, ami egyszer csak szárba szökken bennünk, és futni kezd az ismerős program a mi életünkben is. De az írónő nem fél hozzányúlni a bántalmazó kapcsolat témájához sem, amikor a boldog, idilli párkapcsolat és a figyelmes partner ígérete csupán mézesmadzag, amely a legsötétebb és legmélyebb tömlöcbe vezet.
Szinte minden történet közös pontja, hogy egy kész helyzettel várja az olvasót, ami több év alatt felgyülemlett sérelmek eredménye. Egyedül a Cukorfalat című novella nyit Viki kamaszkorával, ám a főszereplőnő fiatal éveibe itt is csupán egy-egy rövid bepillantást kapunk, mielőtt az írónő elkalauzol bennünket a jelenbe, a legnagyobb válság pillanatáig. Elena Honoria igazán alapos munkát végez, amikor a szereplői lelkébe enged betekintést. Nem csupán a négy nő szemén keresztül látjuk az eseményeket, hanem a férjük, vagy éppen a legjobb barátnőjük, esetleg vetélytársuk (?) szűrőjén keresztül is. Éppen ezért tökéletesen megmutatkozik, hogy nincs olyan helyzet, amikor csak egy valaki a hibás. A feszültségekkel teli, már-már csatatérszerű állapotot ketten tartják fent. A változás elindításához azonban elég az egyik fél is, aki úgy dönt, hogy szeretne visszatalálni a saját boldogságához. Legyen az akár a házastársa mellett, akár tiszta lapot kezdve nélküle, ha már túlságosan sok sérelem halmozódott fel kettejük között. Még a bántalmazó kapcsolatban élő főszereplőnő is – aki a legnehezebb helyzetben van négyük közül –, képes végül felébreszteni magában az erőt ahhoz, hogy harcba szálljon beteglelkű, zsarnoki férjével.
A Lélekszilánkok igazi gyógyító mesék gyűjteménye párkapcsolati válsággal küzdő nőknek. Elena Honoria olyan lelki muníciót ad az olvasóinak, amely segítséget nyújthat az önmagunkhoz való visszataláláshoz és az életünk felett való irányítás visszaszerzéséhez, ha úgy érezzük, már túl hosszú ideje sodródunk céltalanul.
