Aki kedveli az útifilmeket, annak némi fogalma nyilván lehet a távoli Japánról. Mindannyian láttunk már felvételeket a túlzsúfolt tokiói metróról, a tavaszi cseresznyevirágzásról, a tradicionális öltözetű gésákról vagy éppen a teaszertartásról. Ezek a turistacsalogató látványosságok azonban messze nem a valódi Japánról szólnak. Arról a világról, ahol épp úgy szenvednek, aggódnak, félnek mint a bolygó bármely más táján az emberek. Arról a világról, ahol a nők szavát nem vagy csak ritkán hallják meg, s ahol a kisember épp olyan elszántsággal küzd a megélhetésért, mint például Európa országaiban. Ebbe a másik, a valódi Japánba enged bepillantást Natsuo Kirino a Kín című regényében.
Előszó helyett ezzel a Plannery O’Connor idézettel nyitja felzaklató regényét:
,,A tapasztalat teljes elutasítása nyit utat a kétségbeeséshez…”
Találóbb bevezetést aligha írhatott volna művéhez az írónő, aki a Kín című kötetével elnyerte a Japán Bűnügyiregény-írók Nagydíját 1998-ban. A könyv a Kelly Kft. gondozásában, Komáromy Rudolf fordításában jelent meg.
A sztori úgy indul, mint egy szokványos családregény. A folyamatosan éjszakai műszakban, heti hét napot dolgozó kétgyermekes anya az élet minden területén küzd valamivel. Küzd a gyermekeiért, akik túl kicsik ahhoz, hogy éjszakára egyedül hagyja őket. Mégis meg kell tennie, mert az élethez pénzre van szükségük. Küzd a munkahelyi monotonitással. Éjszaka dolgozik egy élelmiszer üzemben, ahol készételeket gyártanak, adagolnak és csomagolnak igen szigorú előírások szerint egy olyan szalagmunkával, ahol még véletlenül sincs megállás. Küzd a szegényes háztartással, a saját szürke és kilátástalan életével, és küzd a goromba, alkoholista férjével, aki elköltötte megtakarított pénzüket, s ha kedve úgy hozza, könnyedén lekever egyet-kettőt törékeny feleségének.
Egy nap azonban az asszony fellázad a folyamatos frusztráció és bántalmazás ellen, s egy övvel megfojtja a férjét. Végül a munkatársnői segítenek eltüntetni a testet – s ezzel már benne is vagyunk egy krimi kellős közepében, ami sok-sok izgalmat tartogat, s egyúttal betekintést enged a bűn, a bűnözők mocskos világába, s a japán hétköznapok apró-cseprő aljasságaiba. Ebben a távoli és ismeretlen országban – bár mások a szokások, a hagyományok és a vallás ahhoz képest, amit mi ismerünk – az emberi lét nagyjából ugyanolyan határokon belül mozog, mint bárhol a világon. Az emberi fájdalom mindenütt egyforma, akár az emberi butaság, az árulás vagy éppen az erőszak.
A könyv meglepően jó! Izgalmas, fordulatos, s lapjain keresztül bekukkanthatunk a japán alvilág sötét és könyörtelen világába. Egyúttal kirajzolódnak a hétköznapi, egyszerű nők életének jellemző mindennapjai. A művészien kidolgozott kimonók többé már nem rejtik el a bonyodalmas hétköznapokat, így teljes valóságában láthatjuk, hogy az élet ott sem jobb, békésebb vagy szebb mint nálunk.