Ne butítsuk már le a Női Princípiumot! – Bennünk élő istennők könyvkritika

Aki elolvassa Jean Shinoda Bolen Bennünk élő istennők című könyvét, az hamar szembesül vele, hogy a női princípium sokkal árnyaltabb és összetettebb a feleség és családanya szerepnél. A könyv eredetileg Godnesses in Everywomen címen jelent meg 1984-ben, a magyar fordítás pedig, amelyet Dr. Karczag Juditnak köszönhetünk, a Studium Effektive Kiadó gondozásában látott napvilágot 2008-ban. Bolen műve a jungiánus pszichológián alapszik és a nők különböző ösztönkésztetéseit szemlélteti a görög mitológia nőalakjain keresztül. Legfontosabb kérdése pedig az, hogyan békíthetik ki egymással a nők a mindannyiukban meglévő, és egymásnak gyakran homlokegyenest ellentmondani látszó istennői archetípusokat, illetve hogyan lehetne helyreállítani elférfiasodott világunkban a háttérbe szorult feminin minőséget.

A Bennünk élő istennők egyértelműen az önismereti, pszichológiai könyv kategóriájába tartozik, és tökéletesen megfelel a műfaj kritériumainak. Az igényes, letisztult borító tökéletesen tükrözi azt a világos és áttekinthető módot, ahogyan a pszichológusnő felépítette a könyvét. Kiinduló tétele az, hogy az ősi vallások Istennő-kultusza jelentette az ideális állapotot, amikor a Női minőség még őrizte integritását. A diverzitás és a „kis” istennőkre szakadás csak később, az ógörög mitológiában alakult ki. Ez a fajta többistenkép pedig megbontotta a harmóniát, amikor létrehozta Artemiszt, Athénét, Hesztiát, Hérát, Démétért, Perszephonét és Aphroditét.

Bolen nagyon aprólékosan és olvasmányos stílusban részletezi mindegyik archetípust. Két csoportra osztja őket; szűz istennőkre (Artemisz, Athéné, Hesztia), és sebezhető istennőkre (Héra, Démétér, Perszephoné), Aphroditét pedig alkimistaként jellemzi, külön kategóriát adva neki. Az előbbi három istennőre jellemző, hogy önállóak és nem függenek sem a kapcsolataiktól, sem a külvilág elvárásaitól. Velük szemben a sebezhető istennők a kapcsolataiknak szentelik magukat (legyen szó partnerről, gyermekekről vagy szülőkről), és ha kudarcot vallanak a számukra fontos életterületen, összeomlanak. Aphrodité egyik csoportba sem sorolható, de mindkettőből magáénak tudhat bizonyos vonásokat.

A továbbiakban Bolen részletesen végigelemzi az archetípusokat életterületek szerint. Megtudhatjuk, hogyan viselkednek kislányként, partnerként, anyaként, mi a fontos (fontos-e egyáltalán) számukra a karrier terén és még sok minden mást. Természetesen szó sincs arról, hogy a szűz istennőket csákánnyal se lehetne bántani, annyira kemények, vagy hogy a sebezhetők mimózák lennének. Minden archetípusnak megvan a maga erőssége és gyengesége, akadnak életterületek, ahol teljesen otthon érzik magukat, és olyanok, amelyek kritikus pontok számukra. Sőt, hogy még tovább bonyolódjon a képlet, különböző életszakaszokban más-más archetípus válhat dominánssá a személyiségünkben.

Több életszerű példát is olvashatunk azzal kapcsolatban, milyen konfliktusokat okozhat az istennők értékrendjének ütközése akár egy személyiségen belül, akár két ember között. Ilyen, amikor a vadóc és lázadó Artemisz-gyermekből lett anya értetlenül áll az előtt, hogy álmodozó Perszephoné-lánykája miért nem nyitja ki soha a száját és áll ki magáért. Azt az érzést pedig, amikor ész és szenvedély (Athéné és Aphrodité) összecsapnak egymással egy újonnan fellángoló szerelem kapcsán, valószínűleg egyetlen nőnek sem kell bemutatni. De a családjuknak élő istennők, Héra és Démétér között sincs tökéletes egyetértés; egy otthoni vita során az előbbi személyiségtípus általában a férjének, míg utóbbi a gyermekeinek kedvez.

Mire eljutunk a könyv végére, más szemmel látjuk mind magunkat, mind a körülöttünk élő nőket, akiknek a gondolkodásmódja odáig teljesen idegen volt tőlünk. Olyan dolgokat tanulunk a minket és másokat mozgató késztetésekről, amelyeket talán még soha nem fogalmaztunk meg. Emellett megkapjuk a megnyugtató megerősítést, hogy semmi baj nincs velünk, akkor sem, ha harmincon túl egyáltalán nem foglalkoztat a gyerekvállalás gondolata, de akkor sem, ha nem arra vágyunk, hogy top manager legyen belőlünk. Egyébként is, bármikor szabadságunkban áll felvenni a kapcsolatot a hosszú időre háttérbe szorult belső istennőinkkel is.

Bolen maximálisan igazolja tehát, hogy a példák és archetípusok igazán hatékony eszközök az új ismeretek átadására. Természetesen nem marad el a világos konklúzió és a hozzá tartozó archetípus sem; Bolen egy olyan női alakhoz nyúl vissza a görög mitológiában, akit már a saját korában is parkolópályára állítottak, napjainkban pedig sokak számára valószínűleg teljesen ismeretlen. Javaslom a könyvet azoknak a férfiaknak, akik szeretnék megfejteni a női lélek rejtelmeit, azoknak a nőknek, akik nem találják a helyüket a társadalmi elvárások által erőltetett szerepekben, és azoknak az asszonyoknak, akik képtelenek megérteni a korlátokat döntögető, kívülálló társaikat.