Nehéz sorsok, kapcsolatok – újabb rövidfilmek a 3. ZSVF-ról

A Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztiválon – két blokkban – az utolsó kisjátékfilm vetítések voltak ma délután a versenyprogram szerint, amelyekről változatlanul Szegedről tudósítunk.

A mai rövidfilmek – egy kivétellel – súlyos témákat feszegetnek, mutatnak be, nemegyszer feszengésre késztetve a Fesztivál – főleg szakmai körökből érkező – nézőit. Családon belüli erőszak, gyermekek magányos útkeresése, a nők kiszolgáltatottsága, homoszexualitás és HIV, a mentálisan sérültek hánytatott sorsa, a felsőbb körök gátlástalansága. Már megint csupa „könnyed” téma. Ahogy a legutóbbi rövidfilmes összefoglalómban írtam, azért fel-fel sejlik a mai kínálat egyes alkotásaiban is a remény, hogy van értelme ennek az egésznek…

Predmeti Koji Toni (Sinking Objects, horvát, 23′)

A horvát kisfilmben azzal a helyezettel találkozunk, amikor rájön az apa, hogy a már feleségként és anyaként élő felnőtt lányát bántalmazza az amúgy magát „cukinak” álcázó férj. A dilemma ott van, hogy mit tegyen, amikor nem tehet semmit, hiszen a felnőtt lánya nem kér a segítségéből. A filmben több száll is összefut, érdekes operatőri megoldással lépked vissza a történet a múltba. A rendező jól bánik a történetvezetéssel, a feszültség létrehozásával és a humorral.

Skolstassorg (Schoollyard Blues, svéd, 17′)

Ebben a svéd kisfilmben azt látjuk, hogy az mindennapjaiban magára hagyott kisfiú John a 11 éves bátyja segítségével indul el élete egyik legfontosabb napján: először megy iskolába. Az anyát nem is látjuk a filmben, mert nem ér rá, az apáról még említést sincs. Johnt a bátyja igyekszik felkészíteni a kegyetlen életre, amivel saját félelmeit és magányát vetíti rá öccsére.

Héroes (spanyol, 8′)

A férfiak gyakran előforduló dilemmája: ha közterületen bántalmazni látnak egy nőt, akkor segítségére siessenek-e, kockáztatva saját testi épségüket, vagy tovább álljanak-e. A spanyol kisfilmből az derül ki, hogy a győztesnek látszó megmentő férfi közel sem akkora hős, az „erősebbik” nem sokkal inkább gyenge, és a nők alapvetően bármikor kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek.

Zombie Time (spanyol, 6′)

Ez a spanyol – nagyon rövid – kisfilm kilóg a napi kínálatból, hiszen humoros, és ráadásul nem húsvér emberek, hanem lego figurák a szereplői. Még ha oly szörnyen is hangzik a kisfilm címe, a Zombi Time egy vicces, ötletes paródia, mely kicsit oldotta bennük a többi film okozta feszültséget.

Estigma (spanyol, 14′)

Az Estigma a homoszexualitást, és egy HIV fertőz fiatalember lelki állapotát mutatja naturalista és kendőzetlen módon. Csak erős idegzetűeknek ajánlom megtekintését. A film nagyon hatásos, a két szereplő meggyőző, de
bevallom, hogy nem tudtam mindig odanézni a vászonra, pedig mint tudósítónak, muszáj lett volna.

Wiki (lengyel, 29′)

Ez a leghosszabb kisfilm felért egy nagyjátékfilm élményével. Wiki, az autista 20 éves lány a családi hányattatása miatt sok nehézségen megy át, de a körülötte lévő káosz közepette megismerkedik egy fiúval, akivel az akadályoztatásokat is leküzdve megtalálja a boldogságot. Ez így leírva lehet, hogy giccsesnek hangzik, de erről szó sincs. A fekete-fehér film történetvezetése, Kamila Kobic színészi játéka, az operatőri munka és hiteles rendezés miatt és „nap legjobb rövidfilmje díját” a Wikinek adom.

Ley de Vida (spanyol, 17′)

Ez a spanyol kisfilm szerelmi kapcsolati káoszt, a gazdag és a művész réteg egyes tagjainak ” a jó dolgában nem tud mit csinálni” viselkedését mutatja be. Fordulatokban, izgalmakban, színvonalas színészi játékban gazdag, jól fotózott rövidfilm különösebb világmegváltó üzenet nélkül. Ilyen is kell.