Németh Hajnal nyerte az immáron negyedik alkalommal meghirdetett Leopold Bloom Képzőművészeti Díjat. A Leopold Bloom európai szinten is az egyik legmagasabb díjazású képzőművészeti megmérettetés, amelyet magyar művészek nemzetközi szerepvállalásának segítésére hoztak létre. A nyertest a döntős alkotásokból rendezett kiállítás megnyitóján jelentették be a Bálnában, az Új Budapest Galériában.
Németh Hajnal képviselte már Magyarországot a velencei biennálén, állított többek közt ki Párizsban, Madridban, Berlinben. Képzőművészetének középpontjában könnyűzenei és kórusművek, operák, performanszok állnak, illetve az ezekről készült fotó- és videódokumentációk. Hol a zenén keresztül tesz átélhetővé történelmi traumákat, hol apró manipulációkkal alakít slágereket politikai állásfoglalássá. Munkái ezáltal könnyen befogadhatók: éppen azzal érik el hatásukat, hogy népszerű kulturális termékeken, például zeneszámok szövegein eszközöl minimális, de egyértelmű változásokat (egy-egy szó megváltoztatása, egy vessző beillesztése), ezzel a ma társadalmába mélyen beágyazott reflexekre hívja fel a figyelmet. Anélkül tud elemi hatást elérni, hogy akár patetikus, akár nehezen értelmezhető, elitista lenne, sőt: munkái ironikusak, szórakoztatóak. A díjjal elnyert tízezer eurós támogatásból Németh Berlinben tervez projektet létrehozni, lehetőleg nonprofit kiállítási helyen. Mivel munkái előadóművészekkel, zenészekkel való együttműködéseken alapulnak, a technikai és anyagköltségeken túl egy egész stáb honoráriumára is gondolnia kell.
Hatvanöt jelentkező versengett a tízezer eurós nyereményért, közülük emelt ki júliusban a nemzetközi zsűri először nyolc művészt, az ő alkotásaikból nyílt meg az Új Budapest Galéria kiállítása. A megnyitón bejelentett végső döntés előtt az brit, francia és német tagokból álló zsűri Budapestre érkezett, hogy személyesen találkozhassanak az alkotókkal, jobban megismerhessék őket és általánosan a magyar szcénát is. „Sokat tanultunk itt” – állítják a zsűri tagjai. Saját feladatukat abban látták, hogy felfedezzenek és bemutassanak új művészeket – ebből a szempontból egyfajta közvetítőknek látják magukat. Kellemes meglepetésként érte őket, hogy látogatásuk során nagyon sok ismerős témával találkoztak: benyomásuk szerint a kortárs művészetnek van egy közös, nemzetközi nyelve, amelyet itt Magyarországon is gyorsan felismertek a díjra jelentkező művészek produkcióiban. Az általuk legjobbnak ítélt nyolc művész alkotásaiból megnyílt kiállítás így nemzetközi színvonalúnak tekinthető, a feldolgozott társadalmi vagy épp történelmi témák általános érvényességűek. „Éppen ez a díj célja – fogalmaz a díj társalapítója, Mary McLoughlin. – Nem a versenyről, nem a győzelemről szól, hanem arról, hogy láthatóvá tegyük a magyar képzőművészetet és támogassuk az alkotókat.
Az Új Budapest Galériában megnyílt kiállításon persze nemcsak az ő, de az összes döntős munkái megtekinthetők, mintegy áttekintést adva, hogy a külföldi szakemberekből álló zsűri szerint mi ma nemzetközileg a leginkább releváns Magyarországon – vagy fordítva, a nemzetközileg releváns magyar művészek alkotásain keresztül adva kitekintést a művészeti világ központjaira. Kukla Krisztián, a kiállítás kurátora szerint érdekes ugyanakkor, hogy nem pusztán az egyes művészek minikiállításainak soráról van szó. Bár egy tematikailag kötetlen versenyről van szó, a zsűri által kiválasztott nyolc finalista mindegyike foglalkozik valamilyen szempontból a munkával. A munka alapvető társadalmi és technikai átalakulása visszatérő témáját képezte a 2017-ben igencsak megszaporodott nagy, nemzetközi művészeti eseményeknek is – ez is bizonyítja, hogy a kiállításon bemutatott alkotások nemcsak egymással, de a nemzetközi fejleményekkel is párbeszédben vannak
A 2011 óta kétévenként, idén negyedik alkalommal meghirdetett Leopold Bloom Képzőművészeti Díj célja a hazai képzőművészek támogatása. A nemzetközi zsűri által kiválasztott alkotó egy külföldi kiállítás létrehozására kap támogatást – így segítve a magyarországi közegben aktív, itthon már elismert művészeket az országon kívül is bemutatkozási lehetőséghez. A nemzetköziség a díj háttértörténetében is hangsúlyt nyer: a díjat az ír házaspár, Mary McLoughlin és John Ward műgyűjtők, a Maurice Ward műtárgyszállító cég tulajdonosai alapították. A díj elnevezése az ír szépirodalom alapművéből, James Joyce Ulysseséből ered: annak magyar származású főhősén, Leopold Bloom szimbólumán keresztül hirdeti az újító művészet, a határokon átívelő kulturális kapcsolatok és a függetlenség fontosságát.