Blackphoenix 
Forrás: moly.hu
Mivé lesz az emberi élet, ha igazak a tudósok komor előrejelzései, miszerint ha nem változtatunk az életmódunkon, és tovább pusztítjuk a környezetünket, legfeljebb tíz jó évünk marad a Kék Bolygón? Aurora Lewis Turner írónő fantáziája alaposan megszaladt a jövővel kapcsolatban; nem tíz, hanem rögtön kétezer évet ugrott előre az időben a Bolygókeringő-trilógia világában. Az első könyv, a Névtelenek éppen idén, ebben erősen disztópikus beütésű évben jelent meg, az Olvasni Menő Kiadó gondozásában. A borítón szereplő vöröses-kékes ködbe burkolózó csillagos égbolt, a medve és az őt megszelídítő lány egyfajta különleges, misztikus, egyszerre fantasys és sci-fis benyomást kelt. De vajon sikerült-e Aurora Lewis Turnernek a Névtelenek tartalmával kapcsolatban is elkapni ezt a fajta hangulatot?
Az alaphelyzet máris kifejezetten érdekes. Mielőtt a Föld elpusztult volna, a világ vezetői hat bolygóra költöztették át a letűnt korból maradt kulturális javakat, majd magukat az embereket is. Ezeken az égitesteken minden életfeltétel adott, és mindegyiket egy-egy kontinens mintájára alakítottak ki. Ám a biztonságnak ára volt, amit csak a tehetősebb emberek engedhettek meg maguknak. A többiek vagy együtt pusztultak a Földdel, vagy más égitestekre költöztek, ahol addig feltérképezetlen veszélyek lestek rájuk. Ennek a kényszerhelyzetnek a következményeként egyesek elkezdtek alkalmazkodni az új környezethez, és természetfeletti képességek alakultak ki bennük.
Hősnőnk, a huszonkilenc éves Aurora boldogan éli az egyetemisták életét az Európán, a földi 21. század elejét idéző világban. Mivel a mesterséges jólét miatt megnövekedett a várható élettartam, az iskoláskor határai is kitolódtak, így a lány még éppen csak megkezdte tanulmányait bölcsészként. Ám Aurora nagynénjének halála után minden egy csapásra megváltozik. A lány egy rendkívül erős új képességre tesz szert: minden, amit leír, azonnal valósággá válik. Sajnos a különös erőre hamar felfigyel a hadsereg is, akiknek az idilli élet megőrzése a céljuk, és ennek érdekében nem restek likvidálni a zavaró tényezőket. Aurorát előbb egy ismeretlen bolygóra sodorja az élet a medveerejű ex-zsoldos, Lloyd karjaiba, majd egy ködbe vesző látomást követve útnak indul az Afrikára néhány hasonszőrű társa kíséretében, hogy kiderítse, ki is ő valójában.
A különleges erővel rendelkező, meg nem értett emberek és a tőlük rettegő társadalom konfliktusa olyan téma, ami több író és filmrendező fantáziáját megmozgatta már. Nem véletlen, hiszen rengeteg potenciál rejtőzik benne. Ám éppen ezért kizárólag erre felépíteni egy fantasy regényt nem lenne kifejezetten egyedi húzás. Aurora és Lloyd kocsmabeli megismerkedése például erőteljesen emlékeztetett Vadóc és Farkas első találkozására az X-Menben, a különleges képességekkel bíró fiataloknak menedéket adó Peter Oldfield professzor pedig kísértetiesen hasonlít Charles Xavierre. Fanatikus X-Men rajongóként ezt egy cseppet sem bántam, és így is tetszett a történet eleje. De igazán letehetetlenné csak azután vált számomra a könyv, hogy Auróra megérkezett az Afrikára, és barátnője, Ashley segítségével visszaemlékezett az egyik előző életére.
Ez a fordulat nagyon kellemes meglepetést jelentett; a reinkarnáció témája szintén aranybánya egy fantasyíró számára, ráadásul még nagyrészt kiaknázatlan. Éppen ezért mindig öröm belebotlani egy olyan könyvbe vagy filmbe, ami hozzá mer nyúlni ehhez a témához. Az írónő remek érzékkel a hat különböző bolygóhoz és Aurora korábbi életeihez kapcsolódó emlékek felkutatására alapozta a cselekmény nagy részét. Ezek a fejezetek sikerültek a legerősebbre; nagyon képszerűen ragadják meg az éppen aktuális történelmi kort, és a problémát, amellyel Aurora és az oldalán újra és újra feltűnő szerelme korábbi inkarnációinak szembesülnie kell. Akkor lehetett volna még ennél is egy picit izgalmasabb a téma tálalása, ha nem mindig ugyanolyan a két szereplő megtestesülése és társadalmi státusza.
Aurora és Lloyd kapcsolata is érdekesen alakul. Bár kezdettől fogva látni lehet, hogy van köztük egy megmagyarázhatatlan, de annál szorosabb kötelék, a viszonyuk csak nagyon lassan kezd szelídülni az ellenszenvből és az egymásnak való beszólogatásból valami egészen mássá. Tetszik, hogy ez a folyamat ennyire hosszú, nem fullad cukorszirupba és bőven tartogat még meglepetéseket a további két kötetre is.
Ugyanez elmondható arról is, ahogyan Ashley jóslata beteljesedik a történet végén. Nem az történik, amit a könyv szereplői vagy akár mi, olvasók vártunk volna. A Névtelenek bőven dobálja fel a magas labdákat, és tartogatja az elvarratlan szálakat a történet folytatásával kapcsolatban.
Kijelenthetem tehát, hogy a Bolygókeringő-trilógia első kötete bővelkedik misztikumban és a jövővel kapcsolatos rejtélyekben. Csatlakozom azok táborához, akik szerint a Névtelenek kötelező olvasmány minden fantasy rajongó számára.
