Erunder 
A Bilincsben úgy kényelmetlen, hogy az mégis pozitív élményként marad meg bennünk, de nyugi ebben egy csepp szürke árnyalat sincs, ugyanis azt nem is lenne szabad egy lapon említeni King regényadaptációjával.
Komolyan mondom, aki eddig azért nem nézte meg, mert attól tartott, hogy ez valamiféle eldurvult King-féle morbid mami pornó lesz, az nagyot téved. A bilincsben az elejétől a végig leköt, még annak ellenére is, hogy a történet szinte egész végig egyetlen szobában játszódik, csekély számú szereplővel. (Bocsi, a szóviccekért, most már leállok róluk, de ezek kikívánkoztak belőlem.)
Tény, hogy az alap amiből építkezik meglehetősen perverz, de ez a típusú szexualitás volt szükséges ahhoz, hogy végül egy olyan eseménysorozat bontakozzon ki, aminek a megtekintésétől ültünkben feszengve fészkelődünk, majd ahogy haladunk előre a filmben és a feszültség csak nő, el akarjuk kapni róla a tekintetünket, amit a képek mégsem engednek. Egy bizonyos ponton még mély, őszinte gyűlöletet is ébreszt bennünk az egyik karakter iránt egy visszaemlékezés, amire csak az olyan filmek képesek, amikben minden klappol.
Carla Gugino, Bruce Greenwood, és Henry Thomas is elemi erővel tapos minket a földbe a játékaikkal, annak az érdekében, hogy a fentebb leírt ambivalens hozzáállásunk megszülessen. Egyszerre szeretnénk, hogy végre vége legyen, miközben az undorral vegyített izgalom a tetőfokára hág, amitől egyszerűen letaglózva és teljes rémületben ülünk a tévé előtt.
Ezek mellett a Bilincsben a legnagyobb erénye abban rejlik, hogy végig realisztikus marad, amitől folyamatosan az jár a fejünkben, hogy ilyesmi a valóságban is megtörténhet.
Sajnálatos módon ezt a szinte tökéletes filmélményt a végső mondvacsinált és eléggé erőltetett mondanivaló egy csapással lejjebb rombolja. A bilincses metafora még egy bugyuta szőke plázacicának is leesne, aki végigmobilozná a filmet, így teljesen felesleges azt úgy a néző képébe tolni, hogy az azt érezze abszolút retardáltnak van nézve. Szerencsére ezt a negatívumot jól egyensúlyozza a film legvégső fordulata, amiről azon kedves olvasók érekében, akik még nem látták a filmet, most kussolok.
Értékelés: 75/100 Nagyon nem szeretem, ha hülyének néznek, és ezért kapott pár mínusz pontot. Plusz azért mert a készítés során annak érdekében, hogy a néző számára könnyebben emészthető legyen, kicsit finomítottak rajta a regényhez képest, pedig lehetett volna ugyanolyan mocskos és durva.
Mafab: NA
IMDb:6.9/10
A film egyéb értékei közé tartozik még az is, hogy rengeteg utalást rejtetek el benne King egyéb műveire, ám mivel az nem is emelt, nem is rontott a film minőségén, úgy nem számoltam bele a konkrét kritikába. Pár utalást alább le is írok kifehérítve:
A kutya Cujonak való nevezése, a halál/holdember csontzsákosként való jellemzése, és Gerald megjegyzése, hogy „…all things serve the beam.”, ami a Setét toronyra utal.
