Nora Halliwell: Boszorkányúr – A Kianit Szövetség – romantikus fantasy nem csak csajoknak

Fantasyt írni nem egyszerű. Sok író abból táplálkozik, amit már átélt, de ez egy fantasynál nem teljesen lehetséges. Ennélfogva is érdekes a műfaj. Nora Halliwell, aki egyébként ha elárulhatom nem csupán magyar szerző, hanem még a Corn & Soda egyik írója is, valódi nevén Veresegyházy Nóra, egy olyan világot álmodott meg, ami a legélénkebb fantáziájú embereket is meglepi.

A Kianit Szövetség a Boszorkányúr sorozat első része. A történet egy multiverzumban foglal helyet, ami azt jelenti, hogy nem egyetlen bonyolult világot kap az olvasó. Nóra világában a lehetőségek végtelenek, így sosem tudhatjuk, hogy a következő oldalon milyen csodával találkozhatunk.

Kiindulópontnak kapunk egy lányt, Kyrát, aki egy érzelmek nélküli szürke világban él. Már itt érezni, hogy az írónő mely regényekből inspirálódott. Egész pontosan az olvasónak Lois Lowrytól Az emlékek őre című regény fog beugrani. Viszont ahogy megy előre a történet, az úgy válik egyre inkább egyedivé, amellett, hogy a néhol beköszönő, máshonnan ismerhető elemek egyfajta tisztelgésnek írhatóak le a fantasy nagyjai előtt. Anélkül, hogy túl sokat lőnék le a történetből, nem igazán árulhatok el részleteket, de azt leírhatom, hogy miközben olvastam nekem néhol átérződött némi hatás Stephen King-től, a már említett Lowrytól, és természetesen C. S. Lewis és Rowling, a Narnia krónikái és a Harry Potter sorozatok szerzőinek hatásai is jól felismerhetőek. Az írónő mindezeket összegyúrva beledobta még a történetbe a saját stílusát és egyedi jegyeit is, amiktől végül megszületett a Boszorkányúr sorozat multiverzuma.

A történet elején megismert lány szemén keresztül látjuk a legtöbb történést, ami azért is okos húzás, mert számára is ugyanannyira ismeretlen a Boszorkányúr multiverzuma, mint az olvasónak. Ennélfogva minden egyes olyan bekezdésben, amikor valamilyen csodával, jelenséggel, varázslattal találkozunk, mi olvasók is hasonlóan ámulatba esünk a látványtól, mint Kyra.

A Kianit Szövetség, onnantól, hogy a főhős megismerkedett a varázslat világával, egy olyan regénnyé változik, aminek a fő célja, hogy beindítson egy sorozatot. Ez abszolút működik is a történetben. Oldalról oldalra szeretünk bele a leendő sorozatba. Végigkísérjük Kyrát a varázstanulmányain, egészen egy olyan végkifejletig, amikor azt kívánjuk, bárcsak olvashatnánk már a következő kötetet.

Mindazok mellett, hogy egy fantasyról van szó, a lényeg nem a sárkányokon és varázslókon fekszik. Ahogyan a valóságban, úgy itt is a személyek közötti kapcsolat viszi előre az eseményeket. Szerelmek, barátságok, ármányok, hazugságok, titkok mind átszövik a Boszorkányúr világát. Az, hogy ebben a romantikus történetben még létezik a varázslat is, csak egy pluszt ad az egészhez.

Ezeken a pozitívumokon kívül csak még egy apróságra hívnám fel a regénnyel kapcsolatban a figyelmet. Ez nem más, mint a latin szavak használata. Az, hogy az írónő egy holt nyelvből alkotta meg a varázsszavakat csak hitelesebbé teszi a a hihetetlent. Ugyanígy érdemes figyelni a karakterek nevére is, mert ha azokat lefordítjuk, olyan összefüggésekre jöhetünk rá, amik élvezetesebbé teszik az olvasást.

Természetesen a történet negatívumai mellett sem haladhatunk el szó nélkül. Néhol már zavarba ejtő, hogy az írónő mennyire óvatosan bánik a szereplőivel. Nem találni a történetben vulgaritást, még ott sem, ahol annak igazán helye lenne. Persze ez mégis csak egy romantikus történet, de meglátásom szerint néhány „b****a meg”, vagy „rohadt élet” az olyan esetekben, mikor valaki komolyabban megsérül, bőven elfért volna, hiszen attól, hogy valaki egy csodákkal teli világban él, nem kell, hogy karót nyelt legyen. Még ugyanehhez a témához tartózik az is, hogy a romantika ellenére a szexualitás is óvatosan van kezelve a regényben, olyannyira, hogy még pucérkodás sem jelenik meg.

Összegezve a Boszorkányúr – A Kianit Szövetség egy olyan romantikus fantasy, ami egyaránt fog tetszeni a romantika kedvelőinek és azoknak is, akik a varázslatot keresik pár száz oldalon. Bátran ajánlom mindenkinek, még azoknak is, akik idegenkednek az olvasástól, mert ezzel a könyvel hamarabb meg lehet szeretni az olvasást, mint egy ma már száraznak és unalmasnak mondható kötelező olvasmánnyal.