Anon Anon 
Bár a hazai médiumok világgá röpítették már a szomorú hírt, mely szerint elhunyt Sztankay István, mi is belülről fakadó késztetést érzünk, hogy legalább néhány mondat erejéig megemlékezzünk minden idők egyik legnagyobb magyar színművészéről.
Annál is inkább, mivel legfontosabb szerepe az volt a mi generációnk szempontjából, hogy egyfajta „második apukaként” kísérte végig ifjúságunkat. Melyik gyermek ne fújná kívülről a Süsü, a sárkány bábfilm én vagyok a jó királyfi kezdetű betétdalát? Ez is Sztankay István jellegzetes orgánumához kötődik, s természetesen a kóbor király figurájának ezt a hangot a mesesorozat minden részében kölcsön adta.
Még jóval korábban (1968-ban) Bors Mátéként ismerhette meg az ország, amikor a hasonló című, tizenöt részes magyar (fekete-fehér!) filmsorozatban eljátszotta a címszerepet. Film, és színházi szerepeinek – ahogy mondani szokás – se szeri, se száma; utóbbiak közül talán a legnagyobb siker a Jövőre Veled ugyanitt ötszáz előadást megért színdarabja Schütz Ila társaságában. Szinkronhangot biztosított sokak közt Belmondonak, vagy éppen Tony Curtisnek.
Kevesen tudják, hogy – noha Isten is színésznek teremtette – eredetileg az apai példa nyomán lelkésznek készült. Viszonylag későn ejtette túszul a színjátszás istene. Ehhez kapcsolódik az az anekdota, mely szerint amikor színművészeti főiskolás felvételién apja foglalkozása iránt érdeklődtek, ő az akkoriban dívó hátrányos megkülönböztetés elkerülése végett azt felelte: „pásztor”. Csak később biggyesztette hozzá a szóhoz „lelki” előtagot.
Két dologgal szeretnénk búcsút venni a Művésztől: egyrészt egy ígérettel, hogy nem hagyjuk majd, hogy gyermekeink ne a Süsün nőljenek fel. Másrészt egy kuriózum-szerepét had idézzük! Ezt is kevesen tudják, hogy a V’ Moto Rock együttes egyik lemezén is szerepel egy monológ erejéig.
