Erunder 
Idén is végig követhettétek velünk az Oscar gálát. Az amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia 89. díjátadója több szempontból is emlékezetes marad majd. Voltak botrányok, poénok, meglepetések, de nézzük, hogy nekünk miért marad majd meg az emlékeinkben a 2017-es Oscar gála.
Az elég egyértelmű, hogy a magyar közönség számára azért lett nagy durranás az esemény, mert ismét nyert a magyar jelölt, aminek mi természetesen nagyon örülünk és büszkék vagyunk rájuk. A Mindenki tényleg nagyon jó kisfilm lett, aki még nem látta sürgősen pótolja be, ezt még a Facebookon is megteheti, mert a rendező oda is felrakta, hogy mindenki számára elérhető legyen. Bocs, ez véletlenül sem akart szóvicc lenni, csak így jött ki a lépés.
Ezen kívül egyébként volt még bőven esemény, amire visszaemlékezhetünk majd, és ami miatt több társalgásnak is a tárgya lesz a 89. Oscar-díjátadó. Kezdődött az egész egy olyan balhéval, hogy állítólag Meryl Streep pénzt fogadott el azért, hogy egy bizonyos tervező ruhakölteményét vegye fel az estéjre. Innen nézve is az egész borzasztóan bagatellnek tűnt. Szerencsére pár mondatnál többet nem is fecséreltek rá. Persze a színésznő példaértékű munkássága és magánélete – és nem mellesleg Donald Trump amerikai elnökkel zajló mini médi-háborúja – miatt minden hasonló ügyből szenzációt kell kreálni.
A balhék sora azzal folytatódott, hogy az egyik jelöltet kizárták a szabályok megszegése miatt, ugyanis telefonon lobbizott a zsűrinél, hogy ő nyerje a díjat. Greg P. Russell hangmérnök ezzel elég nagy bakot lőtt, mert a 13 óra: Bengázi titkos katonái (13 Hours, 2016) egyetlen Oscar-esélyét bukta el. A fegyvertelen katona (Hacksaw Ridge, 2016) pedig köszönte szépen, begyűjtötte az este második arany szobrocskáját; a legjobb vágás után a legjobb hangkeverés kategóriájában is.
Végül a legnagyobb baki az lett, mikor a műsor végén Warren Beatty Steve Harveyzott. A hibáról igazából nem ő tehet, rossz borítékot kapott. Nézett is rendesen, és hirtelen nem tudta hova tenni, hogy miért szerepel Emma Stone neve a borítékban, de mivel nem sűrűn lát az ember ilyen papírost, hát felolvasta, hogy a legjobb film díját a Kalifornia álom (La La Land, 2016) nyerte, csak később ugye szóltak nekik, hogy bocs srácok, de mégsem ti nyertetek. Az elsőre tévesen kihirdetett nyertesek abszolút profin kezelték a szitut, nem lett belőle sértődés. Emberből vagyunk mind, így bárki hibázhat, és ezt ők is pontosan tudták – persze azért egy szakmai tevékenységet (is) díjazó eseményen sosem bagatellizálható el az ilyesmi.
A poénok sora pedig csak úgy záporozott, mintha előre megírták volna. Vagy, hogy is van ez? Ja igen, tényleg előre megírták őket. Ettől függetlenül azok még ültek, és jókat lehetett kacagni a műsor alatt. Érkeztek a szokásos Trump poénok, de Matt Damon és Jimmy Kimmel, az est házigazdája, is folyamatosan húzták egymás agyát. Volt itt még egy kis kandikamerás poén is, amiről én úgy gondoltuk, hogy a résztvevőinek a meglepődése őszinte. Ám ha jobban belegondolunk sejthették ők ezt már jó előre, vagy akár tudhatták is, mert ha figyelembe vesszük a gála biztonsági intézkedéseit és népszerűségét, akkor végül elég hihetetlen, hogy csak úgy egy random turistabusz közönsége nem tudja előre, hogy mi fog velük történni, a Dolby Theater-ben február végén.
Ezeken kívül a magyar adásban is volt említésre méltó esemény. Sajnos ismét olyan baklövésbe csúsztak bele, mint tavaly. Megértjük, hogy nagy volt az örömködés a magyar díjazott miatt, ám a megemlékezés után talán illet volna ebből picit visszavenni. Igaz a műsorvezető hölgy is mondott erről pár szót, de az élő adásban elsőre mutatott reakciót nem lehet semmisé tenni.
A díjak terén, amiről ugye magának a gálának szólnia kéne, ahogyan az várható volt, 6 díjjal a Kalifornia álom tarolt, még úgy is, hogy a legjobb film díja nem az övék lett. Őket pedig a Holdfény (Moonlight, 2016) követi 3 díjjal – a filmről készül kritikánkat itt olvashatjátok. A teljes listát alább találjátok.
Legjobb film: Holdfény
Legjobb rendező: Damien Chazelle (Kaliforniai álom)
Legjobb színész: Casey Affleck (A régi város)
Legjobb színésznő: Emma Stone (Kaliforniai álom)
Legjobb férfi mellékszereplő: Mahershala Ali (Holdfény)
Legjobb női mellékszereplő: Viola Davis (Fences)
Legjobb animációs film: Zootropolis
Legjobb eredeti forgatókönyv: A régi város
Legjobb adaptált forgatókönyv: Holdfény
Legjobb idegen nyelvű film: Az ügyfél
Legjobb filmzene: Kaliforniai álom
Legjobb betétdal: Kaliforniai álom
Legjobb operatőr: Kaliforniai álom
Legjobb vágás: A fegyvertelen katona
Legjobb smink: Öngyilkos osztag
Legjobb jelmez: Fantasztikus állatok és megfigyelésük
Legjobb látványtervezés: Kaliforniai álom
Legjobb vizuális effektek: A dzsungel könyve
Legjobb hangvágás: Érkezés
Legjobb hangkeverés: A fegyvertelen katona
Legjobb dokumentumfilm: O.J.: Made In America
Legjobb animációs rövidfilm: Szalonka
Legjobb élőszereplős rövidfilm: Mindenki
Legjobb rövid dokumentumfilm: White Helmet
Természetesen idén is boncolgattak komolyabb témákat, mint a háború, a diszkrimináció, de valahogyan ezúttal nem lehetett ezt annyira súlyosnak érezni, mint azt a korábbi években. Inkább zavarónak hathatott a tavalyi Oscar-gála körüli – amúgy jelentősen eltúlzott – negatív felhangok elleni túlzott kompenzációs kísérlet, amely a legjobb film körül kialakult felfordulás miatt lassan külön életet kezd élni.
Összefoglalva az idei gála leginkább szórakoztató volt, a hibáival és balhéival együtt is, számunkra pedig természetesen leginkább örömmel teli. Terveink szerint jövőre ismét jelentkezünk majd egy percről percre frissülő cikkel, akkor már a 2018-as gáláról. Reméljük idén is születnek majd jó magyar alkotások, amikkel majd nevezhetünk. Addig is olvasgassátok cikkeinket és kritikáinkat, amelyek között az idei gála legsikeresebb produkciói közül többet is megtalálhattok.
