Petőfi közelről – k2 előadás Az apostol alapján

A k2 Színház csapata Petőfi Sándor Az apostol című elbeszélő költeményéből hozott létre egy olyan egyedi előadást, mely egyaránt szól az iskolásokhoz és az idősebb korosztályokhoz.

Benkó Bence által rendezett előadás bebizonyítja, hogy Petőfi Sándor 1848-ban született hosszú költeményének minden sora ma is aktuális. A színészek úgy adják elő a 170 éves szöveget, hogy ma is frissnek halljuk. Piti Emőke, Király Dániel és Pálóczi Bence, az előadó színészek szövegmondása, természetes gesztusai a mába hozzák Az apostolt, tehát nem érezzük porosnak a régi verssorokat.

A produkció ajánlójában azt írják, hogy az előadás eljátszik a gondolattal: mi lenne, ha Petőfi Sándor ma feltámadna, és elkezdené megjobbítani a világot a maga XIX. századi eszméivel. Lehet, hogy a gimnáziumi tanulmányaik óta sokan nem találkoztak Az apostollal, de azt megállapíthatjuk, hogy minden gondolata, üzenete teljes mértékben érvényes a napjainkban. Ezt általánosságban is értendő, elsősorban a mai emberiség társadalmi, politikai és gazdasági viszonyaira, az pedig, hogy ki-mit hoz összefüggésbe az aktuális társadalmi-politikai helyzettel, az legyen a néző dolga. Az előadás természetesen állást foglal alapvető témákban, ahogy Petőfi Sándornak megvan az a karakteres üzenete, amely mindenkit meg kell, hogy érintsen, de az alkotók nyitva hagynak bizonyos kérdéseket. Az apostol című elbeszélő költemény nem hangzik el a teljes terjedelmében, de a fő motívumok; a szabadság, a kiemelkedő tehetségű ember viszonya a környezetével, a gyermekkori traumák, és az életesemények hatás az egyénre mind megjelennek a történetmesélésben és a párbeszédekben. Az apostol szövegfolyamát megtörve, „színezésenként” egy-egy Petőfi versrészlet jókor jó helyen hangzik el.

A MU Színház van meghirdetve helyszínként, de csak gyülekezésre használtuk a színház előterét, mert – a színészekkel és rendezővel együtt – átsétáltunk egy közeli iskolába. Az a sajátos élmény ért minket, hogy a bejáraton kifelé kellett bemutatnunk a jegyünket, és pár száz méteren át együtt bandukoltunk az alkotókkal, ami már önmagában közvetlenséget adott a hangulatnak, és megkönnyítette azt, hogy lazán bevonódjunk az előadásba. Nekem sikerült egy olyan székre leülnöm, amelynek közvetlen szomszédját a színészek használták az előadás során, és nem egyszer felém fordulva, a szemembe nézve játszottak. Az az abszurd szituáció alakult ki, hogy egy ízben Piti Emőke úgy beszélt hozzám, mintha egy szoptatós anya lennék, majd Király Dani úgy tekintett rám, mint ha egy csecsemő lennék. Aznap este két szerepet is eljátszottam úgy, hogy meg sem szólaltam, miközben nem feltétlenül feleltem meg a karaktereknek. De igyekeztem…

Az apostol tehát tanteremben tekinthető meg és az előadás azzal a célzattal jött létre, hogy tanóra és feldolgozó beszélgetés keretében mutassák be, illetve ezzel párhuzamosan az esti órákban a felnőtt közönség számára is elérhető a produkció. Benkó Bence feszesen, életszerűen, a drámai és humoros elemeket jó arányban, minimális tárgyi eszközt használva, a közönséget jó ízléssel bevonva, hatásos és emlékezetes előadást rendezett, mely jól láthatóan igazi csapatmunka eredménye. A színészek élvezettel, odaadással vetik bele magukat a történet és a párbeszédek sodrásába. A alkotók – a modern technikát használva – korhű zenei megoldásokkal támasztják alá az előadást, mely által közelebb tudnak kerülni a fiatal nézőkhöz.

Piti Emőke nagyon erős színpadi jelenléttel bír, szinte zavarba ejtő szuggesztióra képes, tényleg mindent „elhiszünk” neki. Király Dánielről süt, hogy nagyon élvezi – az előző évek sikeres Vígszínházas, nagyszínpados szerepei után – a kiscsapatos kreatív műhelymunka eredményét, és felszabadultan teszi oda magát. Pálóczi Bence – aki Színműs hallgató -, értetten és bátran veszi fel a fonalat a már rutinos kollégái mellett.

Az általam látott előadást – fakultatív lehetőségként – feldolgozó beszélgetés követett, mely nagyon tanulságos volt. Egyértelműen kiderült, hogy a jelenlévők nagy részének tetszett és erősen hatott rájuk Az apostol. Az iskola zárásáig önként együtt maradtak a nézők a négy alkotóval, hosszan kérdeztek, véleményeztek. Nagyon jó hozzászólások is voltak, értékes és hasznos volt a beszélgetés, bár néha már úgy éreztem, hogy jelenlévő nézők egy része kezdi túlgondolni, túlelemezni az előadást és a művet. Egy irodalmi, városi legenda szerint Arany János fűzte egy versének elemzéséhez azt, hogy „Gondolta a fene!”. Benkó Bence rendező és színészek szívesen fogadták a véleményeket és osztották meg az első előadások tapasztalatait a jelenlévőkkel.

Az iskolai tanítás keretében az alkotók az előadás után tanórányi időben, vezetett formában beszélik át a diákokkal a látottakat. A k2-ösök elmondták, hogy már túl vannak pár iskolai bemutatón és vezetett foglalkozáson, amelyek alapján nagyon jók a visszajelzés a diákok részéről, valamint ők maguk is jó élményekkel gazdagodtak. Kiváló kezdeményezés ez a forma a k2 csapata részéről, és a minőségi kivitelezés miatt csak ajánlani tudom azoknak az előadást, akik szeretik a minőségi irodalmat és a kísérletező színházat.