Phyllis T. Smith: Én, Livia – kritika

Márciusban jelenet meg Phyllis T. Smith nagyszerű történelmi regénye, az Én, Livia magyarul az Agave Könyvek gondozásában. A mű az első római császárné, a legnagyobb hatalmú asszony, Livia Drusilla életét meséli él, s hűen mutatja be korának legfontosabb eseményeit.

Mindig szerettem a történelmi regényeket,  s különösen azokat, melyek emlékezetes nőalakokat mutatnak be, az ókori Róma témája pedig egyébként is közel áll hozzám.  Így már nagyon vártam Phyllis T. Smith művét Liviáról, a későbbi Augustus feleségéről. Ráadásul a regény irodalmilag is figyelemre méltónak tűnt, nemcsak tartalmát tekintve. Ezért nagy reményekkel vettem a kezembe, bíztam benne, hogy egy történelmileg hiteles, szórakoztató és szépen kidolgozott művet olvashatok. Szerencsére azt mondhatom, hogy nem kellett csalódnom.

A regény története szerint Livia Drusilla tizennégy éves korában kihallgatja apját és annak arisztokrata társait, akik éppen a Julius Caesar elleni merényletet tervezik. A fiatal lány éles eszű bizalmassá és apja legfőbb politikai fegyverévé válik.  Olyannyira, hogy apja politikai céljainak elősegítésére házasságot köt Caesar hadseregének egyik parancsnokával, Tiberius Neroval, akitől pedig első pillanattól irtózik.   Anyjától azt tanulja, egy nő is lehet hatással a közügyekre, és folyamatosan próbálja észben tartani, hogy bár kiváló érzékkel látja át a római szenátus intrikáit, mindig türelmesnek és gyakorlatiasnak kell maradnia. De a türelemről és a ravaszságról azonnal megfeledkezik, amikor találkozik Caesar fogadott fiával és örökösével, Octavianusszal. A mindössze tizennyolc éves férfi nagy hatalma ellenére szerénynek mutatkozik, és megigézi Liviát, az újdonsült feleséget. Octavianus vagyona és befolyása egyre nő, így Livia családjának szörnyű veszéllyel kell szembenéznie. A lány éles eszét és szívét követve súlyos választásra kényszerül, melynek eredményeként nagyobb befolyása lesz Rómára, mint azt valaha is gondolta volna. Így Livia a történelem első olyan asszonyai közé tartozik, aki tényleges politikai hatalommal rendelkeztek, ez

A regény hiteles történelmi adatokra épül, de természetesen szabadteret kap az írói fantázia is, így a történet részletesen kidolgozott, szépen felépített és fordulatokban, izgalmakban gazdag. Bár a történelmi ismereteink miatt sokszor tudjuk egy-egy esemény végkimenetelét, de az egyéni látásmód és megközelítés miatt így is végig fennmarad a feszültség és a várakozás. A mű egyik legfontosabb aspektusa az egyén és a közösség érdekének az egymással való szembenállása, ütközése. A két ellentétes álláspontot pedig a két főhős, Livia és Octavianus képviseli.  Az asszony mindvégig a humánum, az emberi élet értéke, a béke, a család egysége mellett áll, míg Octavianus uralkodóként Róma egységét, hatalmát tartja a legfontosabbnak. Kettejük véleménykülönbsége, s az ebből fakadó vitáik meghatározzák a regény eszmerendszerét.

A történetet maga Livia meséli el, immár öregkorában visszaemlékezéseit írogatva, így a maga a regény két idősíkon fut. A múlt nagyszabású eseményei mellett bepillantást nyerhetünk az idős asszony jelenébe, mindennapjaiba is.

A regény karaterei szépen kidolgozottak,  élettel teliek. Remek, árnyalt jellemzéseket kapunk minden szereplőről, megismerjük erényeiket és gyengeségeiket is, így valódi hús-vér embereket látunk magunk előtt. Livia alakja rendkívül erőteljes, vibráló, magával ragadó, a béke és a humánum elkötelezett híve, karizmatikus képviselője. Octavianus pedig a regénynek köszönhetően megtelik élettel, végre nem csak egy szoborszerű, történelmi alakot látunk valami patetikus pózba merevedve. Ugyan ilyen jól kidolgozott, több szempontból jellemzett a történet többi hőse is.  Nagyon érdekes, hogy például Antonius és Kleopátra, akiket gyakran pátosszal teljesen, tragikus hősökként ábrázolnak, mennyire más megvilágításban jelennek meg a műben. Ezt a hagyományostól eltérő nézőpontváltást kifejezetten üdítőnek találtam.

A mű nyelvezete finom, lírai hangvételű, az írónő stílusát egyedivé teszi a különleges képi világa és kifejezéskészlete. Megkapóak a páratlan szépségű leírásai és jellemzései. Phyllis T. Smith írásmódját talán úgy lehet leginkább összefoglalni, hogy olyan szerző, akinek érdemes minden egyes szavát külön ízlelgetni. Az Én, Livia olyan regény, melynek nemcsak a cselekménye fogja meg az olvasót, hanem nyelvezetének szépsége is. Persze ehhez magyarul hozzájárul még a fordítás kiválósága is, mely Ballai Mária munkájának köszönhető.

Összességében Phyllis T. Smith művét kiemelkedő alkotásnak tartom, mely szépirodalmi szempontból is figyelemre méltó, s minden olyan olvasónak szívesen ajánlom, akik szeretik az igényes történelmi és romantikus regényeket, s egy igazán tartalmas szórakozásra vágynak. Biztosan állíthatom, hogy az irodalmi ínyenceknek sem fog csalódást okozni.

A könyvért köszönet az Agave Könyveknek!

A regény megrendelhető az Agave Könyvek oldalán.