K. A. 
Forrás: Agave Kiadó
Phyllis T. Smith legújabb alkotása, A Palatinus-domb lányai előző, nagy sikert aratott történelmi-romantikus regénye, az Én, Livia folytatása. Továbbkövethetjük Augustus császár feleségének az életét, de új hősnőkkel is megismerkedünk, miközben nem szenvedünk hiányt a Róma életét újra-újra felbolygató véres csatákban, intrikákban, cselszövésekben sem. A kötet az Agave Könyvek gondozásában jelent meg.
Mivel az Én, Livia különösen tetszett, sőt, az egyik legjobb történelmi regénynek tartottam, amit valaha olvastam, ezért nagyon megörültem, hogy lett folytatása. A Palatinus-domb lányai időben nem sokkal később folytatja a történetet, mint ahol az előző kötet abbamaradt. Két évvel azután, hogy Augustus császár győzelmet aratott Marcus Antonius és Kleopátra felett, diadalmenet élén tér vissza Rómába. Ráadásul magával hozza a legyőzött egyiptomi királynő és szeretője lányát, Szelénét, akit Livia felügyeletére bíz. Augustus felesége, Livia árgus szemekkel figyeli a rábízott Szelénét, akinek nehezére esik elfogadnia új otthonát és szülei ellenségeit. Julia pedig, Augustus egyetlen lánya csupán a szerelmet keresi, de sorsát apja Róma érdekeinek akarja alárendelni.
A regény végig a három nő, Livia, Szeléné és Julia szemszögéből mutatja az eseményeket. Ez a fajta elbeszélésmód egyrészt kitágítja a látókörünket, az eseményeket segíti több nézőpontból is megítélni, másrészt viszont darabosabbá, töredezettebbé teszi a történetet. Mivel nem egy, hanem három nézőpont karakter van, így igazán egyikükkel sem tudtam azonosulni. Mire sikerült volna elmerülnöm az egyikben, már váltottunk is. Végül mindegyikük idegen maradt számomra.
Julia Augustus előző házasságából származó, egyetlen gyermeke. Az uralkodó irigyelt, elkényeztetett lánya, aki bármit megkaphat, amire vágyik, csak egyetlen dolgot nem, apja osztatlan figyelmét. Julia is felnőve is szeretetéhes gyermek marad, aki szeretői karjaiban próbálja megtalálni a boldogságot, amit apja a birodalom érdekeire hivatkozva elvett tőle. A történelemből leginkább csak szajhaként ismert Julia itt érzékeny, költői lelkületű, szeretetre és megértésre vágyó fiatal lánnyá változik.
Livia császár feleségeként és uralkodótársként elsősorban férje és a birodalom érdekeit tartja szem előtt. Sokszor a villámhárító szerepét tölti be apa és lánya között. Szereti a hatalmat, és a megtartásáért sok mindenre képes, mégsem kegyetlen vagy könyörtelen. Igyekszik népének jó uralkodója lenni. A hozzá hűeket pedig érdemük szerint megjutalmazza. Livia tulajdonképpen a jó uralkodónő mintaképe, kár, hogy nem az ő kezében van teljesen a birodalom sorsa.
A legösszetettebb jellem talán Szeléné, aki Kleopátra és Marcus Antonius lányaként csupán Augustus könyörületéből van életben. Ősei miatt a rómaik legfőbb ellenségének kellene lennie, és szülei halála vérbosszúra kötelezné, azonban Szelénében a túlélés ösztöne a legerősebb. Az élete sokszor csupán hajszálon függ, a sors olykor a legnehezebb választások elé állítja, de ő képes haladni tovább az úton a saját boldogsága felé.
A regény többi szereplője között is jó néhány akad, akit a történelemkönyvekből már ismerünk, de találkozunk teljesen fiktív alakokkal is. Azonban mindegyikük remekül ábrázolt, élettel teli, emberi.
Phyllis T. Smith egyik legnagyobb erőssége, hogy a történelem egyoldalú, színtelen hőseit képes újra élővé változtatni, olyanokká, akikről el tudjuk hinni, hogy a valóban éltek egykor. A valós eseményeket nem írja felül, csupán kiszínezi, kitölti a hézagokat és értelmet, okot ad a jól ismert cselekedetek motivációjára. Ráadásul regényében nők szemén keresztül láthatjuk az eseményeket, és megelevenedik előttünk a római civilizáció egy olyan szelete, melyekkel a történelemkönyvekben nem találkozhatunk.
A Palatinus-domb lányai kifejezetten izgalmas, fordulatos romantikus-történelmi regény, ha nem is tudtam megszeretni annyira, mint az előző kötetet. Mégis bátran ajánlom azoknak, akik szeretik, a tartalmas köteteket, és nem csupán bugyuta szerelmi történetre vágynak.
A könyvért köszönet az Agave Könyvek Kiadónak!
