Pixelek által homályosan – Technobabylon játékkritika

A múltkori nyomozós thrillert, a Katyh Rain-t követően, most a sci-fi műfaján belül kutakodunk kalandjátékok után. A Wadjet Eye 2015-ös alkotása, a Technobabylon, elsősorban az erős sztorijával, a hihetően felrajzolt karaktereivel és a kellően kidolgozott világával keltheti fel a figyelmet. Másodsorban pedig azért, mert itt a cyberpunk nem csak annyit tesz, hogy látványosan villognak a színes, holografikus fények és a futurisztikus fegyverek csövei. Ennél a Technobabylon sokkal mélyebbre megy, és közben magáévá teszi a műfaj kérdésfeltevéseit is. Hard sci-fi pixeleken.

Régimódi zsarunak lenni egy olyan korban, amikor a világot mesterséges intelligenciák irányította óriáshálózatok tartják kordában, nos, nem épp egy sétagalopp. A termesztett növények is másolásvédelemmel vannak ellátva, a felső tízezer pedig exkluzív éttermekben klónozott emberi húst fogyaszt, mert már nem maradt nekik más tabu amit kiélvezhetnének. Ennél egyet Marilyn Monroe gerincvelejéből, vagy akár a saját lapockádból? A Trance-nak nevezett kibertér majdnem teljesen eltörölte az eddigi kábítószereket, és létrehozott egy újfajta junkie-társadalmat, ahol a függők a virtuális tér rabjai, odabent pedig szó szerint minden lehetséges.

Az utcákon mérnökök tervezte, biológiailag módosított sétáló bombák célpontja lehetsz, melyek emberek ugyan, de bármelyik pillanatban beindíthatják a csontszöveteik tartalmazta robbanóanyagot. Ha megúszod, a következő sarkon egy megbolondult szintetikus szexrobot darabolhat fel mosolyogva egy apró kis programhiba következtében. Newton városa üdvözöl, ahol a “Central” figyelő szemei kísérik utadat, bármerre is mész.

Ismerős környezet tárul elénk, mert mindannyian láttuk a Szárnyas Fejvadászt (Blade Runner, 1982), vagy a nemrég bemutatott Páncélba zárt szellem remaket (Ghost in the Shell, 2017), olvastuk a Neurománcot, vagy épp játszottunk anno a Beneath a Steel Sky című cyberpunk játékkal, azonban a Technobabylon mégis képes megteremteni a saját világát. Három játszható karakter is van a történetben, amelyek fölött át fogjuk venni az irányítást, ahogy a sztori halad előre. A főszereplőnk egy Dr. Regis nevű Central ügynök. Mióta a felesége meghalt, csak a múltban él. Elutasítja a mesterséges intelligenciákat és szinte irtózik a technikai fejlődés vívmányaitól.

Partnere a fiatal ügynöknő, Lao, aki beleszületett ebbe a genetikai turmixgépbe, amit a város működtet. Az agya alkalmas rá, hogy belépjen a Trance virtuális terébe, miközben a Centralnak nevezett mesterséges intelligenciát szolgálja a város központjában. Ők ketten egy Mindjacker nevű gyilkos nyomát követik, aki látszólag egymástól tejesen független embereket zsarol meg, vagy homályos céljai elérésése érdekében egyszerűen csak kisüti az agyukat. A történetbe belekeveredik egy Latha nevű munkanélküli, virtuál-függő, hármuk sorsa pedig egy ponton összesodródik, és egy szálon fut a játék végéig.

Ennek köszönhetően a sztori gyakran vált perspektívát, így a történet kibontása mélyebb és színesebb lesz. Senki sem csak jó vagy rossz, a szereplőink fejlődnek, és ahogy a gazdag, piszokul jól megírt történet kibontakozik, egy hétvégi kalandjátékhoz képest meglehetősen aprólékosan kidolgozott, kőkemény és letaglózó összeesküvés bontakozik ki a személyes drámák között. Mindenre fény derül, és minden szépen összeáll a végére, közben pedig megmaradnak a sztori áramvonalas ívei.

Ötvenegy telefonszámmal találkozunk a játék során, és mindegyik felhívható, valamint más és más hangon szólal meg, más történetet előadva. Ez jelentéktelen dolognak is tűnhet, de nagyon jól szemlélteti milyen gondosan kidolgozott a játék világa. A grafika miatt nem koppan majd a tapasztalt szemű kalandjátékosok állkapcsa a padlón, de a Wadjet Eye eddigi játékaihoz hasonlóan tehetséges kezek rajzolták, és pont annyira pixeles az egész, hogy maradjon valami a fantáziának is. Ezen kívül a művet első rangú eredeti nyelvű szinkron, remek dialógusok és akár segítség nélkül is végigvihető játékmenet jellemez. Talán az egyetlen negatívum az utolsó helyszínen ér minket, ahol kicsit belekavarodunk, mit is kéne csinálni, és melyik karakterrel, ezzel pedig egyensúlyt veszt az a logikusan felépített, végigjátszás nélkül is élvezhető puzzle-rendszer, ami eddig a játékot kísérte.

A három játszható karakternek köszönhetően lesznek olyan részek, ahol egy problémát többféleképpen is megoldhatunk, de olyan is, mikor akár egyetlen karakter is többféle ösvényen indulhat el, a játék vége pedig kétféle befejezést is tartogat. Az irányítás a szokásos point & click alapokon nyugszik, és a sok hackerkedés, agyfeltörés és különböző drónok irányítása közben sem bonyolódik.

Jó kis pixel-art grafika, fülbemászó synth-wave zenék és egy olyan sztori, ami csak akkor ereszt, ha a végére jutottál. Nagyon rendben volt ez a játék, mely ügyesen viszi tovább a régi point & click kalandok örökségét, és új árnyalatokat hoz az olyan mostanság kissé elfeledett cyberpunk játékok közé, mint a már említett Beneath a Steel Sky, vagy az 1990-es Rise of the Dragon. Nemrég még alig 4 dollárért lehetett beszerezni a GOG-on, most már visszaugrott az ára 14,99-re, akárcsak a Steam-en, de csak idő kérdése és újra bekerül egy akcióba. Érdemes figyelni.

^{A képek forrása: Google, Wadjet Eye}

A cikk a Supernatural Movies blogon is megtalálható.