LLzoli 
Görcsösen keresed az ideális filmvígjátékot? Szeretnél sokat nevetni, de kényes az ízlésed, ha komédiákról van szó? Valószínűleg sokan osztjuk a nézetet: a humor a legnehezebb műfaj. Nyugalom, ismerem a megoldást: színháznak hívják, esetünkben pedig a Győri Nemzeti Színház Primadonnák c. darabjáról van szó, ami egy rendkívül humoros, sziporkázó és lendületes bohózat, egészen pazar szereposztással. Még az évad elején járunk ugyan, de már most ki merem jelenteni: alighanem a szezon legszórakoztatóbb alkotását láttam múlt vasárnap a Kisfaludy teremben.
Már akkor kilóra megvett a darab, amikor a legelején Maszlay István jávorszarvas-agancsokkal a fején jelent meg a nézők között, és pont engem vont be a darabba – kezet nyújtott, én pedig a legnagyobb örömmel ráztam meg. És amilyen pazar volt ez a nyitás, nem hittem volna, hogy maga a darab még több lapáttal is rátesz az élményre.
A történet szerint van két ismert színész, akik betéve tudják Shakespeare teljes életművét: a probléma az, hogy teljesen le vannak égve. Utolsó kapaszkodójuk egy újsághirdetés, miszerint egy dúsgazdag öregasszony keresi évtizedek óta nem látott rokonait, akikre ráhagyhatja vagyonát. Leo Clark (Simon Kornél) és Jack Gable (Járai Máté) úgy dönt, eljátsszák a két elveszettnek hitt családtagot – az azonban csak az utolsó pillanatban derül ki, hogy a két keresett személy valójában nő. Szerencsére Leo és Jack bőröndjében ott lapul egy csomó női jelmez a legkülönbözőbb Shakespeare-darabokból, így (majdnem) minden akadály elhárul, hogy megszerezzék a fejenként egymillió fontos örökséget.
A Primadonnák kisszínpadra termett: Győrben remek döntést hoztak azzal, hogy a Kisfaludy terembe vitték a darabot. A mindössze nyolc színészt felvonultató bohózat egyrészt nem indokolja a nagyszínpadot, másrészt a családi perpatvar és konfliktusáradat így a legszórakoztatóbb és legátélhetőbb: kisebb térben, családias hangulatban. Annak ellenére, hogy a Primadonnák egy rendkívül energikus és mozgalmas darab, és valószínűleg a kis szereplőgárda a nagyszínpadot is megtöltötte volna élettel, mégis élvezetesebb volt testközelből, pár méterről figyelni a színészi teljesítményeket!
Merthogy itt ám volt teljesítmény a javából!
Simon Kornél, akit legutóbb a Megdönteni Hajnal Tímeát főszerepében láttam, volt számomra a legnagyobb meglepetés. Simon a fent említett filmben nem nagyon akart színészkedni, fapofával játszotta végig a vígjátékot, így különösen meglepő volt őt ezúttal ripacskodni látni. Vérbeli komikus benyomását keltette, és mivel ő volt a darab rendezője is, duplán kijár neki a dícséret – még azon sem akadtam fenn, hogy kétszer-háromszor nem úgy forgott a nyelve, ahogy kellett volna. Szóljunk pár szót az első számú sztárról. Járai Mátét a legnagyobb kortárs színművésznek tartom, és amit itt nyújtott, az csak megerősített hitemben. Soha, ismétlem, soha nem láttam még ennyire elbűvölően szórakoztató ordenáré ripacskodást. Járairól ismét csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. „Micsoda nő ez a férfi“ – ha ezentúl ezt hallom, tuti rá fogok asszociálni.
Nem fogom kihagyni a többieket sem a sorból: Mózes Anita és Kiss Tünde újfent elbűvölő, Mézes Violetta parádés a virgonc nagyi szerepében, Maszlay István a darab végéig kimagaslóan hozza az álszent vén rókát, Bródy Norbertről pedig nagyon nehéz elhinni, hogy nem Robert Downey Jr-t látjuk a színpadon. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a leginkább háttérbe szoruló Klinga Péter is szállít egy csomó remek pillanatot, kijelenthetjük: ennek a szereposztásnak egyszerűen nincs hibája.
Öt csillag jár a koreográfiának is – Király Béla remek jeleneteket hozott össze, a párperces energikus táncjelenet különösen elnyerte tetszésemet. Az ítélet azt hiszem, a fentiekből nyilvánvaló. A Primadonnák a legtapasztaltabb színházlátogatókat is ámulatba fogja ejteni lendületes történetvezetésével, elbűvölő humorával és színészi játékával. Alkalmi színházlátogatóknak is tökéletes választás.
