K. A. 
Forrás: Szépmíves Könyvek Facebook oldala
Mit is várhatna jobban egy Rejtő-rajongó, mint az író eddig ismeretlen regényét? Így számu(n)kra igazi ünnep lehet, hogy Rejtő Jenő alighanem utolsó, kéziratban maradt, hosszabb lélegzetű műve, a Tatjána néhány hete megjelent a Szépmíves Könyvek kiadásában. Ráadásul a kötet tartalmazza a regény előzmény-novelláját, a Kopót és Rejtő a Tatjána, az orosz kémnő címen írt operett librettóját is.
A Tatjána igazi noir elbeszélés, egyes szám első személyben meséli el egy, a tisztesség útjáról letérő dokkmunkás kalandjait a kikötői alvilágban. A címszereplő Tatjána igazi végzet asszonya, rejtélyes és izgalmas kémnő, akinek szerelméért a férfiak élet-halál harcra is hajlandóak.
A kisregény nem a megszokott légiós, kalandos Rejtő-regények közé tartozik. Egyrészt a Tatjána még nem végleges szövegváltozat, csupán előzménye egy teljes formájában el nem készült regénynek. Ettől függetlenül itt is megcsillan az író egyedi, erőteljes képi világa, nyelvi játékossága, és a csak rá jellemző, utánozhatatlan humora. Amiben viszont kitűnik a megszokott művei közül, az a narrátor bevallott magyar származása. A Rejtő-művek többsége egzotikus, a hazai olvasók számára általában ismeretlen helyszíneken játszódnak és hősei is külföldi származásúak. A helyszín itt is egzotikus vidék, azonban a meg nem nevezett elbeszélő magyar, és ez igen ritka. (Bár nem kivételes, mert például a Vanek úr Párizsban című művének is vannak magyar hősei.) Emellett a narrátor, ha a bűn útjára is tért, vágyik a bűntelen, erkölcsileg tiszta életre és munkára. Ez pedig szintén nem megszokott a Rejtő-regényeknél. Bár hősei gyakran valamilyen szomorú következmény miatt térnek le az erény útjáról, és sokszor bűnöző életmódjuk ellenére is megőriznek valamilyen mély erkölcsi tartást, azért a tisztességes munka iránti vágyuk nem ennyire hangsúlyos és erőteljes, mint ennél a műnél.
A címszereplő, Tatjána is egyedi a Rejtő-életműben. Bár az író kedveli a női femme fatale alakokat, Tatjána kicsit mégis eltér a többitől. Rejtő számára a nő mindig valami veszélyt, végzetet és rejtélyt jelentő titok, gondoljunk csak akár A szőke ciklonra vagy A három testőr Afrikában Yvonne-jára. Ezek a nők mégis lágyak, törékenyek, szükségük van arra, hogy az erős és bátor férfi megmentse őket. Tatjána ellenben kemény, szilárd, már-már férfias jellem. Nincs szüksége védelemre, egyedül intézi dolgait, bár több szeretője is van, a férfiak mintha inkább felesleges terhet jelentenének számára, mint szerelmet. Tatjána ráadásul nem is igazán szép, sőt öregszik, amit az író egyetlen más női hőséről sem lehet elmondani. A női szereplők, mint ahogyan a ponyvaregényekben elvárható, mindig szépek, fiatalok és kívánatosak. Tatjána vonzerejét azonban külseje helyett titokzatossága és érzéketlen közönye adja. Rejtőnek vele sikerült megalkotnia a modern, erős nőt. Ennek a képnek egyedül Tatjána utolsó jelenete mond ellent, amikor két lovagját kéri fel védelmezőjének. Bár ez a jelenet még nem teljesen kidolgozott, de megbicsaklik az „erős nő” kép.
A többi szereplő viszont jellegzetes rejtői alak. Igazi kikötői vagányok, fura alvilági figurák, szürreális tengeri medvék. Ráadásul egyes jegyeikben magukon hordozzák a későbbi legendás hősök, Piszkos Fred kapitány és a kékszakállú Wagner úr vonásait.
Összességében a Tatjána remek kis kötet. Nosztalgikus és egyben felemelő érzés egy eddig ismeretlen Rejtő-írást olvasni, úgy, hogy a szerző kéziratának variánsait szintén megtalálhatjuk a kötetben, és saját szemünkkel láthatjuk javításait, megjegyzéseit. Thuróczy Gergely utószavából pedig rengeteg érdekes információt tudhatunk meg a kötet megszületéséről, a kézirat problematikájáról és a Rejtő-hagyaték alapvető problematikájáról.
A könyvért köszönet a Szépmíves Könyveknek!
