A Csak tenyérnyi vér címet először olvasva egy olyan gyilkosság rajzolódott ki a szemem előtt, amelyet igyekeztek a lehető legudvariasabb, legkonszolidáltabb módon kivitelezni. Hiszen nem szabad az illedelmes világot egy olyan aprósággal zavarni, mint hogy két ember között az indulatok a tarthatatlanságig feszültek. Ha ehhez hozzáveszem a tényt, hogy az előadás Dosztojevszkij A szelíd asszony című műve alapján készült, várható, hogy egy igazán mély, sötét és drámai hangulatú színdarab fog a nézőre zúdulni. A szerző, Tallér Edina , a rendező, Viktor Balázs és Gerner Csaba, aki a főszereplőt kelti életre, nem is hazudtolták meg a feltételezéseimet.
Az RS9 Színház tökéletesen alkalmas az egyszerű és nagyszerű ötletek színpadra állításához. Van valami fullasztó abban, amikor egy kis terem teljesen elsötétül. Így a monodráma főhősének még meg sem kellett szólalnia, sőt, színre sem kellett lépnie, hogy a néző feszengeni kezdjen. Ez az érzés pedig csak fokozódik, amikor a közönség között végigsétálva halad fel a színpadra a mimikája és gesztusai alapján teljesen háborodott férfi. Amikor megszólítja a nézőket, feszélyezve érezzük magunkat. Alapvetően is ez lenne az átlagos reakció, ha egy idegen, aki ráadásul nem egészen komplett, szólongatni kezdi az embert. Ráadásul ez esetben még az ítélőbírói szerepet is ránk akarja tukmálni egy olyan üggyel kapcsolatban, amit még nem is ismerünk. Ez már több a soknál! Valósággal megkönnyebbülünk, amikor a harsány őrült végre háttérbe vonul, és (hozzá képest) jóval visszafogottabb alteregója, a Zálogos végre mesélni kezd nekünk.
Van valami furcsán kettős abban az emberben, aki ilyen foglalkozást választ magának. Vajon segít másoknak, vagy éppen ellenkezőleg, a szegények nyomorából él? A kérdésre nincs jó válasz, hiszen ebben az esetben az érme két oldalához hasonlóan elválaszthatatlan vonásokról van szó. A dilemma még hangsúlyosabbá kezd válni, amikor besétál az üzletbe az a fiatal lány, akin a Zálogosnak megakad a szeme, és akit a szegénységből kiemelve feleségévé tesz. Látszólag mindketten megkapták, amire vágytak; a férfi szerelme kezét, a lány pedig az otthon biztonságát. Az emberi természetben azonban ott él a hajlam az önsorsrontásra, és ha túlságosan nagy a boldogság, meg is mutatkozik.
A Zálogos beszéde egyre zaklatottabbá válik, ahogyan a lánnyal közös életükről mesél – már-már olyan, mint őrült alteregója, aki szintén felbukkan időről-időre egy-egy közbevágás erejéig. A Zálogos alkudozik, mentegeti magát, ám tisztán érezhető az elbeszéléséből a szélsőségesen szubverzív szerelem okozta birtoklási vágy és féltékenység. A lány pedig egyre inkább fuldoklik az intenzív érzések hálójában. Nem mondható ki egyértelműen, hogy a Zálogos tehet a tenyérnyi vértócsáról, amelybe az események torkollottak. Legalább annyira kiszolgáltatott áldozata saját természetének, amelyen nem volt képes változtatni, mint amennyire bűnös. Emellett a felesége hiába ártatlan és fiatal, talán szintén elkövette a maga hibáit. Mindenesetre az előadás végére nem kap kész megoldást a néző, csak újabb dilemmák sokaságát. Képes-e egyáltalán az őszinte szerelemre az, akinek az élete abból áll, hogy a szegények szívének kedves tárgyakat záloggá alacsonyítja az érte fizetett pénzzel? Hogyan őrizze meg elméje tisztaságát az, akit túl gyakran ragadnak el érzelmeinek pusztító viharai? Van-e kiút annak a nőnek a számára, akiért mint vagyontárgyért, rajong a férje?
A bírói szerep alól pedig valóban nincs felmentés a néző számára. A hallottak alapján és a felmerülő, kínzó kérdésekkel küzdve meg kell hoznunk saját ítéletünket. Én megtettem. A válaszomat viszont titokban tartom, nehogy befolyásoljam a leendő nézőket a sajátjuk megalkotásában. Így inkább egyet hátralépve a színdarabbal kapcsolatos véleményemet közvetítem.
A Csak tenyérnyi vér hátborzongatóan jól megírt és összeállított alkotás, Gerner Csaba pedig remek választás volt a szerepre. Mindenkinek ajánlom a darabot, akit érdekel az emberi psziché sötét oldala. Azoknak viszont, akik éppen szerelmi bánattal küzdenek vagy nemrég elvesztették egy szerettüket, kizárólag saját felelősségre, mert ilyen a perspektívákból nézve a darab simán veri az összes Rémálom az Elm utcában filmet.