Chino 
George Clooney a hóna alá kapta a Coen-fivérek – valljuk be, jogosan – elfeledett szkriptjét, s meglepett minket egy véresen egyszerű szatírával. Vagyis ez volt a célja, a végeredmény mégis csupán egy átlagember bizarr tortúrájává silányult. Mindezek ellenére a Suburbicon – Tiszta udvar, rendes ház (Suburbicon, 2017) nem lett igazán rossz film, a maga suta módján van benne kellő izgalom, társadalomkritika és humor – összességében viszont nem működik. George Clooney legutóbb a Műkincsvadászokkal (The Monuments Men, 2014) ékes bizonyítékát adta, hogy a rendezés nem az ő terepe; inkább a színészi vénáját kellene csillogtatnia. Többek között a Coenékkel való cimboraság alapján azonban valahol életszerű volt, hogy ezt a filmet neki kell forgatnia.
Persze még mindig jobb egy ilyen alapanyagból dolgozni, mint egy jó indulattal is középszerű, divatos forgatókönyvet vászonra vinni, de akkor adjuk olyan ember kezébe, aki ki is tudja hozni belőle a maximumot. Joel és Ethan tollából a Véresen egyszerű (Blood Simple, 1984) után született meg a Suburbicon forgatókönyve, azonban gyorsan parkolópályára került, és inkább az Arizonai ördögfióka (Raising Arizona, 1987) projektjébe kezdtek. Ambivalens módon a Suburbicon alapja közel sem nevezhető rossznak: felfedezhetők benne azok az elemek, amelyek a zseniális alkotópáros munkáit jellemzik. Benne van a Fargo (Fargo, 1996) esszenciája, ahogy az átlagembert/eket beszippantja a bűnözés örvénye, mindezt pedig egy kevés groteszk anarchiával fűszerezik, hovatovább maga a történet is hajaz Coenék remekművére. Paradox meglátásnak tűnhet, de ez egyben a film egyik gyengéje. Clooney túlságosan „Coenesre” vette a figurát; hiányzik belőle az igazi kreativitás, egyediség.
A Suburbiconban tényleg minden benne van: szürreális társadalomkritika, polgárpukkasztás, lúzer bűnözők, vér és még több vér, rasszizmus, s mindez a tökéletesen ábrázolt ’50-es, ’60-as évek Amerikájának utópisztikus szuburbiájába csomagolva. Ugyanakkor ezek az aspektusok képtelenek koherens egészet alkotni, elmennek egymás mellett. Az, ahogy a film felfedi a tökéletesként tetszelgő, mégis velejéig romlott középosztálybeli társadalmat, teljesen idegen a fő száltól. Mintha két filmet néznénk, melyeket impotens vágásokkal próbálnának egybegyúrni. Ugyanakkor ezt az atmoszférát, amelybe a történetet beleágyazták, ennél élethűbben és látványosabban talán nem is lehetett volna megvalósítani. Olyan érzés járja át a nézőt, mintha akaratlanul is ott sétálna az utcákon vagy tespedne a kanapén. Emellett gyönyörű képek és profi operatőri munka jellemzi a Suburbicont. Jelen esetben nem látványos sci-fi vagy egyéb sokkoló látványelemek töltik ki a filmet, mégis egyfajta rendhagyó CGI-orgia elevenedik meg a vásznon. Az ihletett valóságból azonban a szereplők könnyen képesek kizökkenteni a nézőt.
Matt Damon unalmas nyárspolgárként nem igazán tud mit kezdeni a szerepével. Eresztett ugyan egy kis pocakot a film kedvéért és az SZTK keretes szemüveg sem hiányzik, de a gyerekbiciklis tekerésén kívül nem sok minden marad meg belőle. Talán, ha Clooney példaként elé állítja Julianne Moore-t (Hannibal, 2001) vagy órát vesz mondjuk Oscar Isaactől (Star Wars: Episode VII – The Force Awakens, 2015), egy fokkal nívósabb alakítás is kisülhetett volna. Utóbbiról ugyanakkor illik megemlékeznünk. Egy biztosítási nyomozó bőrébe bújt tízperces epizóddal képes klasszisokat javítani a sajnos rémesen kiszámítható mozin. Bármennyire is elvetemült Moore és bárhogy is mozgatja a szálakat a film (anti)hőseként Damon, a sztorit mégis a fiatal Noah Jupe szemén keresztül látjuk. Nem igazi narrátor, mégis mindig ott van a tűzközelben. Ezért is kerülünk olykor tudathasadásos állapotba. A gyilkos szatírának szánt film a kis Nicky szemszögéből inkább egy traumatikus drámába csap át.
Összességében Clooney rendezett egy aspektusaiban jó és rossz filmet. A Suburbicon nem is tudja igazán, mi akar lenni, mit akar üzenni. Ugyanúgy lehet tanmese, mint véres szatíra, esetleg komor dráma vagy éppen humorfaktorra épülő mozi. A színészi teljesítmények szintén csapongóak. Itt-ott kifejezetten jó alakításokkal találkozhatunk, de e tekintetben (is) bőven akadnak árnyoldalai a filmnek. Talán az egész mozit azzal lehetne a legjobban jellemezni, hogy kiforratlan. Mindazonáltal elvitathatatlan, hogy ezt a középszerű történetet gyenge rendezéssel párosulva olyan környezetbe ágyazták, mely a film minden egyes aspektusát képes egy szinttel feljebb emelni. Akik egy Clooney-Coen-Damon trió (kvartett) hallatán nagy elvárásokat támasztanak a Suburbiconnal szemben, azok szinte biztosan csalódni fognak, ugyanakkor egy bő másfél órás korrekt szórakozásra pont eleget nyújt.
Értékelés: 68/100
IMDb: 4,8
Mafab:70
