Blackphoenix 
Forrás: Smaragd Kiadó
Csapó Ádám könyve, a Hotel California már azelőtt asszociációk sorát indította el bennem, hogy egyáltalán kézbe vettem volna. Elsőként a Hotel Transylvania jutott eszembe róla, így valami hasonlóan vicces, könnyed történetre számítottam. A borítón szereplő lepusztult, füstölgő épületből persze hamar kiderül, hogy szó sincsen ilyesmiről, sőt éppen ellenkezőleg. A fülszöveg pedig már kiábrándítóan az olvasó arcába tolja az igazságot, miszerint itt egy disztópiáról fogunk olvasni, amely súlyos társadalmi, morális és etikai kérdéseket vet fel. Ugyanakkor azt is ígéri, hogy a regény „lebilincselő stílusa nem nélkülözi a humort sem”. Persze jó néhány példát láthatunk arra, hogy a komor és a könnyed világszemlélet megfér egymással. Vajon Csapó Ádámnak milyen mixet sikerült alkotnia belőlük?
A Hotel California 2022-ben jelent meg, a Smaragd Kiadó gondozásában. A borítófotót Zsiros-Petróczki Kitti készítette, a korrektúrát és a nyomdai előkészítést a Stílus és Technika végezte. A könyv a Premier Nyomdában készült, a nyomdai felelős pedig Király Attila volt. Ahogy már írtam, a borító látványa összetöri minden olyan irányú elképzelésünket, hogy egy könnyed, szórakoztató, strandolós olvasmánynak való regényt kapunk. Erre rátesz még egy lapáttal a lerobbant, súlyos égési sérüléseket szenvedett épületet körülvevő sűrű köd-és füstfelhő, ami a bizonytalanság és a kilátástalanság érzetét kelti. De lássuk is, mi mindennel sokkol minket az író!
A történet egy rablással kezdődik, amely egyetlen szempillantás alatt torkollik kettős gyilkosságba. Itt lép színre először Erik, aki gyaníthatóan a könyv főszereplője lesz majd. Azután el is tűnik (?), mi pedig ugrunk egyet időben és térben az egyébként sem túlságosan szívderítő képtől egy még keményebb világba. Nincs kimondva direkt módon, de az első jelenet valószínűleg egy olyan, kicsiny porszem, amely hozzájárul ahhoz, hogy végül elinduljon a disztópiát előidéző, hatalmas sárlavina. Amikor pedig elkezdtem képet kapni az újfajta társadalmi berendezkedésről, bizony szükségem volt rá, hogy egy kis időre visszatérjek az éppen félbe hagyott Stephen King könyvhöz, mint levezetéshez. Emellett önkéntelenül is beindultak a fogaskerekek az agyamban azzal kapcsolatban, hogy én mit tennék hasonló helyzetben.
Szerencsére ez a rész nem nyúlt túlságosan hosszúra; a reflektorfény hamar átkerül a „jófiúk” csapatára. Amikor pedig főhősünk körül elkezdenek feltűnni azok az emberek, akiknek hozzá hasonlóan feltett szándékuk fellázadni a Testvériség ellen, az ígért humor is beszivárog a történetbe, és kicsit fellélegezhetünk. A zenei, irodalmi és filmes világra való visszautalások is sokat oldanak a hangvételen. Ezek az elemek nosztalgiát csempésznek a történetbe, amely mindig is az emberek sajátja volt. De ebben a közegben, amikor egy teljesen letűnt világ emlékeiről van szó, még nagyobb hangsúlyt kapnak ezek az utalások, és valóságos kincset érnek.
Valószínűleg nem követek el eget rengető spoilerezést, ha leírom: az ellenállás főhadiszállása a Hotel California lesz. Miután ez eldől, természetesen adja magát a tény, hogy embereket kell toborozni és kiképezni, ha létszámban és ütőképességben fel akarják venni a versenyt az elnyomóikkal. Erik és társai minden tőlük telhetőt megtesznek a győzelem érdekében. Ám egyre több és több olyan, váratlan tényezővel találják szemben magukat, amelyeknek az irányítása nem az ő kezükben van.
Csapó Ádám nagyon szemléletesen vezeti végig az olvasót ezeken a buktatókon. Minél több ember áll össze egy közös cél érdekében, annál nehezebb összetartani a tömeget. Újra és újra előtérbe kerül az egyén és a csoportérdek egymásnak feszülése, amelyet ráadásul minden egyes veszteség felerősít. A csoportdinamika lekövetése is nagyon élethűen sikerült, ahogyan annak a megmutatása is, hogyan növekszik lassan, de kérlelhetetlenül a felelősség súlya a vezető vállán egy ilyen helyzetben. Ezeknek a kérdéseknek a torzításmentes kitárgyalása közben pedig Ádám éppen olyan arányban könyörül meg rajtunk, és ad némi humort fájdalomcsillapítónak, hogy ne süppedjünk bele teljesen az érfelvágós hangulatba.
A Hotel Californiában tehát a komorság és a könnyedség kéz a kézben járnak. Az előbbi alapkelléke egy disztópiának, az utóbbi pedig rámutat arra, hogy a humor még a legkilátástalanabb helyzetben is a segítségünkre lehet. Ez pedig egy fontos útravaló a hétköznapi, disztópiától mentes(?) életünkben is. Mindenkinek ajánlom a Hotel Californiát, aki késznek érzi magát a Csapó Ádám-féle mix befogadására.
