Blackphoenix 
Ezen a héten a Retro Filmsaroknál a Csodabogár (Phenomenon, 1996) című romantikus drámát mutatjuk be Nektek. Jon Turteltaub filmje óriási kasszasiker volt a maga idejében. Ez persze nem is csoda, hiszen igazán sajátos módon vegyíti a romantikus szálat, a bajtársias érzelmeket, a humort és egy kis sci-fibe illő parajelenséget. Minden megvan tehát a Csodabogárban, ami szerethetővé teheti a nézők számára még napjainkban is.
A történet főhőse George Malley, az ügyeskezű, jó kedélyű és nagydumás autószerelő, akire barátai mindig számíthatnak. A férfi gondtalanul éli napjait kicsiny amerikai falujában, egészen a harminchetedik születésnapjáig. Aznap este azonban, miután vakító fényeket lát felvillanni az égen, minden megváltozik. Az addig aranyszívű, ám átlagos szellemi képességekkel rendelkező George zsenivé válik; naponta két-három könyvet elolvas, milliónyi új ötlete és találmánya van, ráadásul érzékeli az infra hanghullámokat is. Barátai nem képesek lépést tartani a férfivel, ezért lassan elhidegülnek tőle, és az újonnan szerzett képességek a szeretett nő, Lace szívéhez sem viszik közelebb George-ot. A gondokat csak tetézi, amikor egy CT-vizsgálat során kiderül, hogy a fokozott agyműködést nem a különös fények okozták, hanem egy daganat.
Miért Retro Filmsarok-befutó a Csodabogár?
A film olyan problémakört feszeget, amely minden korban aktuális, ez pedig a másság és a tolerancia kérdése. Érdekes módon az emberek többsége számára ugyanolyan nehéz elfogadni egy náluk bármiben kiválóbban teljesítő társukat, mint egy fogyatékkal élőt. Sőt, az előbbi eset még sokkal nagyobb próbatételt is jelenthet, hiszen az ember egy ilyen helyzetben a saját tökéletlenségével vagy akár hitványságával szembesül. Brunder doktor monológja foglalja össze a legtökéletesebben ezt a lélektani folyamatot, amikor egy kocsmában meghallja, hogy valaki George-ot pocskondiázza és kiáll a férfi mellett.
A Csodabogár még egy fontos etikai kérdést boncolgat, amikor George-nál felmerül a nyílt agyműtét lehetősége. A tudomány képviselőinek fontos szerepük van az ismeretlen problémák kutatásában, és vívmányaik az emberiség javát szolgálják. Ugyanakkor, ha egy különös eset mögött nem képesek meglátni az egyént, elbuktak emberiességből. A filmben láthatjuk néhány tudós, katona, illetve a főhős szerelmének válaszát arra a kényes kérdésre, hogy az emberiség ismereteinek bővítése vagy egyetlen ember méltósága a fontosabb.
George és Lace kapcsolata is rendkívül érdekes. Rengeteg példát látni mind a filmekben, mind a való életben elvált, gyermekeiket egyedül nevelő nőkre, akik bizalmatlanok a férfiakkal szemben, és nem akarják újabb csalódásnak kitenni magukat. Turteltaub nagyon árnyaltan és aprólékosan mutatja be a folyamatot, amelyen Lace-nek végig kell mennie, míg lebontja maga körül a makacs ellenállás és védekezés falait, és újra mer szeretni. Az is igazán megható, hogy George egyetlen pillanatra sem adja fel, és a sorozatos kudarcok ellenére folyamatosan küzd a nőért.
Ha valaki végignézi a stáblistát, azonnal kap egy újabb nyomós okot a film megnézésére. George-ot John Travolta kelti életre, mellette pedig olyan nevek tűnnek fel, mint Kyra Sedgewick, Forest Whitaker, Peter Duvall, illetve David Gallagher, még gyermekszínészként.
A Csodabogárban tehát minden adott, ami a képernyő elé szegezi a nézőt, ráadásul remek apropót ad az empátia fejlesztésére és a párbeszédek elindulására ebben a témában. Éppen ezért ajánlom kortól függetlenül mindenkinek, de különösen a kiskamaszoknak és szüleiknek.
