Blackphoenix 
Ezen a héten a Retro Filmsaroknál az Egy indián Párizsban (Un indien dans la ville, 1994) című könnyed vígjátékot ajánljuk nektek. Hervé Palud rendező filmje igazán humoros módon szemlélteti azokat a faramuci helyzeteket, amelyek két eltérő kultúra találkozásakor felmerülhetnek. Az indián kamaszfiú, Mimi-Siku kalandja a francia fővárosban annyi mulatságos pillanat beépítésére ad lehetőséget, hogy John Pasquin rendező is lecsapott rá, így három évvel később elkészült az amerikai változat is Dzsungelből dzsungelbe (Jungle 2 Jungle, 1997) címmel.
De vajon hogyan kerül Mimi-Siku a kicsiny, brazíliai faluból, Lipo Lipóból Párizsba? Stephen tőzsgyökeres fővárosi lakos és vérbeli tőzsdecápa. Miután éveken keresztül csak a munkájának élt, a felesége, Patricia egyik napról a másikra elhagyja őt, és a civilizációnak hátat fordítva Francia Guyanában telepszik le. Ám tizenhárom évvel később, amikor az újra nősülni készülő Stephen szeretné törvényesen is elintézni a válást, azzal kell szembesülnie, hogy Patricia nem egyedül indult el a világ végére, hanem közös gyermekükkel a szíve alatt. Mimi-Siku indiánként nevelkedett tizenkét éves koráig egy olyan kultúrában, ahol a kimondott ígéreteknek komoly súlyuk van. Márpedig Stephen könnyelműen ígéretet tesz a fiúnak, hogy elviszi őt Párizsba, ha férfi lesz. Miután pedig a férfivá avatás szertartása lezajlik, már nem táncolhat vissza.
Miért Retro Filmsarok-befutó az Egy indián Párizsban?
Lehetetlenség megállni nevetés nélkül, amikor Mimi a modern világban felmerülő mindennapi problémákra a saját környezetében megszokott válaszokat adja. Így szent meggyőződése, hogy neki magának kell elejtenie a vacsorára szánt állatot; és a rémült szomszédasszony galambjai közül jó néhányan indián nyilaknak esnek áldozatul. Majd ráunva arra, hogy apja mindig elfoglalt, Mimi a nyakába veszi a várost, és egyszerűen felmászik az Eiffel-toronyra. Ha pedig valakivel összetűzésbe keveredik, az indián trükkjét bevetve csupán a hüvelykujja segítségével egyetlen pillanat alatt üti ki az illetőt.
Mimire a szerelem is rátalál, amikor apja egy kollégája családjára bízza őt. A tizenkét éves Sophie ugyan foglalt, ráadásul az első találkozásukkor még igazi dinkának tartja az indián fiút, ám hamar fordul a kocka. Figyelemmel kísérhetjük egy igazán szép kamasz szerelem kibontakozását, amelynek szereplői egyáltalán nem mondhatóak naiv kezdőnek. Mimi igazán rutinosan „üti ki” a konkurenciát, és a szellemvasúton ülve igazi férfiként védelmezi szíve hölgyét minden félelmetes lénytől. Ugyanakkor Sophienak sem kell a szomszédba mennie leleményességért: nagyon tudatosan válogat eszközöket a női csábítás fegyvertárából.
Az a személyiségváltozás is igazán figyelemre méltó, amelyen Stephen keresztülmegy. Lipo Lipóba a film elején egy tépett idegzetű, tenyérbe mászó modorú férfi érkezik, akit azonban az újonnan felfedezett apaság rákényszerít arra, hogy saját érdekei helyett végre valaki mást helyezzen előtérbe. Stephen életében a pénzcsinálás egyre inkább háttérbe szorul amellett a tudat mellett, hogy fia mellett kell állnia az első szerelmi bánat feldolgozásakor, vagy az öröm és büszkeség mellett, hogy megmutathatja Miminek, eltalált egy legyet az ajándékba kapott indián fúvócsővel.
Az Egy indián Párizsban teljes mértékben mentes az elcsépelt poénoktól. Hervé Palud vígjátékának könnyed, eredeti humora garantáltan magával ragad mindenkit, aki szeretne kikapcsolódni és nevetni egy jót. Aki pedig odavan az Amazonas vidékének élővilágáért, annak különösen ajánlom a filmet, ugyanis az első néhány jelenetben kapunk néhány lélegzetelállító felvételt az érintetlen brazil vadonról is.
