Blackphoenix 
Ezen a héten a Retro Filmsarok rovatban egy igazi szőke nős filmet ajánlunk Nektek; a Romy és Michelle-t (Romy and Michelle, 1997). Mielőtt még elkezdetek azon töprengeni, hogy teljesen elmentek-e nekünk otthonról, vessetek egy pillantást David Mirkin rendező filmjére! A könnyed kis vígjáték csupán a felszín, amit kissé megkapargatva rengeteg értékes vonást felfedezhetünk, amelyek igazi, többször nézhető retro remekké teszik a Romy és Michelle-t.
A főszereplők, a két szőke hölgyemény lázasan készülnek a tízéves érettségi találkozójukra. Romy elég hamar arra a következtetésre jut, hogy Los Angeles-i életük egyszerű pénztárosként, illetve munkanélküliként, ráadásul partner nélkül nem is olyan ragyogó, mint hitték. Mivel villogni szeretnének a volt osztálytársak előtt, kitalálják, hogy üzletasszonynak adják ki magukat, akik feltalálták a post-itet. Természetesen semmi sem úgy alakul, ahogyan azt eltervezték, ráadásul a hazugságuk nem várt következményekkel is jár.
Miért Retro Filmsarok-befutó a Romy és Michelle?
Először is a két lány páratlanul erős barátsága miatt, amely minden nehézségen átsegíti őket. Így volt ez még a gimiben, amikor a suli menő csajai szemétkedtek velük, és így van ez felnőttként is. Bár több mint tíz év alatt felgyülemlik némi ki nem mondott feszültség Romy és Michelle között, és a post-it mese könyörtelenül a nyakukba borítja a bilit, amikor ki kell állniuk egymásért, nem haboznak egyetlen pillanatig sem. Ráadásul összefogva azt is kitalálják, hogyan legyenek valóban sikeresek úgy, hogy közben vállalják önmagukat.
Nem sütök el nagy spoilert, ha elárulom, hogy a két lány hivatása a divat lesz. Romy és Michelle már a suliban is saját tervezésű szerelésekben virítottak, és még az érettségi bankettre is „Madonna-ikrekként” libbennek be. Felnőttként sincs ez másként; rengeteg egyedi toll-, bőr-, és pamutkreációt felvonultatnak az egyes jelenetekben, amelyekben az ember lánya elgyönyörködhet filmnézés közben.
A soundtrack lista is igazán erősre sikerült, és remekül idézi meg a ’80-as és ’90-es évek diszkóinak hangulatát. Amikor felhangzik a Be My Lover, a Stayin’ Alive, a Time after Time, a Why – MCA, a She’s Got It és a Haven is a Place on Earth, nehéz megállni, hogy ne perdüljünk táncra, ha legalább egy kicsit is kedveljük a pop műfaját. A kiadós dallamfertőzés pedig biztosan garantált.
Mindenképpen érdemes megnézni a filmet − legalább egyszer − azoknak a hölgyeknek, akik folyton másokkal hasonlítgatják össze az életüket és újra meg újra elbizonytalanodnak magukban. A Romy és Michelle könnyed, humoros stílusban legyint nyakon és emlékeztet mindenkit arra, hogy hasonló önkínzásra semmi szükség. Ki ne hagyjátok!
