Blackphoenix 
Ezen a héten a Retro Filmsaroknál egy igazi keserédes csemegét, a Senki bolondja című drámát (Nobody’s Fool, 1994) mutatjuk be Nektek. Robert Benton nem fél attól, hogy egy elrontott életet vigyen vászonra, amely hibás döntések sorozatából áll. A dráma mégis többször vígjátékba hajlik, ahogyan a rendező elkalauzolja a nézőt főhőse, Sully világába.
Donald Sullivan nemcsak mogorva fickó, ráadásul még makacs is. A felelősségvállalással viszont egész életében hadilábon állt. Idősödő férfiként mégis kénytelen szembenézni a múltban elkövetett hibáival, amikor az apaminta hiányát súlyosan megszenvedő fia, Peter, és unokái betoppannak az életébe. Ám Sully becsületére legyen mondva, a kezdeti ellenállás ellenére jól veszi az akadályt.
Miért Retro Filmsarok-befutó a Senki bolondja?
Sully karaktere igazán komplex és érdekes, így nagyon szépen példázza, hogy a világon semmi sem fehér vagy fekete. Hősünk modora hagy némi kívánnivalót maga után, és úgy tűnik, a sörözés, szivarozás és pókerezés a cimboráival sokkal fontosabb számára, mint a saját családja. Ugyanakkor mégis ő az, akit a főbérlője elsőként hív, ha valamit meg kell javítani, vagy ha az egyik lakó segítségre szorul. Sully pedig a zsémbeskedés helyett (vagy éppen után) valahogy mégis azonnal ott terem, ahol szükség van rá. Paul Newman profi játéka ráadásul újabb mélységet ad Sully árnyalt személyiségének. Nem csoda, hogy a színész bezsebelte alakításáért a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál legjobb férfi alakításért járó díját.
Benton drámája bátran rámutat arra, hogy sosincs késő változtatni és kijavítani a hibáinkat. Sully kénytelen szembesülni vele, hogy az övéhez hasonlóan a fia házassága is tönkremegy. Természetesen ott lóg a levegőben a vád, hogy mindez nem történt volna meg, ha az idősödő férfi nem lép le otthonról Peter másfél éves korában. A mód, ahogyan Sully kompenzálni igyekszik, tökéletesen illik a férfi cinikus és renegát stílusához. Így lesz egy hókotró visszalopásából, egy közlekedési szabálysértésből és egy rendőrrel való összetűzésből apa-fiú program. De természetesen az unokával való törődés jóval kevésbé meredek módja a családfő szerepébe való megkésett belehelyezkedésnek.
Arról is képet kapunk, milyen mértékben meghatározóak a családi minták az ember életében. Magának Sullynak sem volt jó a viszonya saját iszákos és erőszakos apjával. Nem múló megvetése és utálata abban csúcsosodik ki, hogy az örökölt házat hagyja tönkremenni, noha szép hasznot hozhatna neki. Ugyanakkor a családi minták szintjén jelen van egy pozitív, reményteljes mozzanat is nagyapa és unokája kapcsolatában. A karóra, amelyet Sully odaajándékoz a kisfiúnak, hogy mérhesse, mennyi ideig volt bátor, igazán szemléletesen érzékelteti a staféta átadását és a férfivá avatás egy fontos lépését.
A Senki bolondja nem kifejezetten formabontó és tabudöntögető alkotás. Mindennapi történet, amelyet éppen ezért nagyon sokan magukénak érezhetnek. Mindenképpen érdemes tehát megnézni, főleg azoknak, akik egy válás és a családjuk szétesése után lábadoznak.
