Fráter Zsuzsanna 
Színházról, szerelemről és útkeresésről szól Róbert Katalin legutóbbi regénye, a 6 hét a világ, ami az első színházas magyar YA regény. A kötet a Könyvmolyképző Kiadó Vörös pöttyös sorozatában jelent meg 2018 őszén.
Színházrajongóként izgatottan vártam, hogy olvashassam Róbert Katalin új könyvét, kíváncsi voltam, valóban képes-e visszaadni a kulisszák mögötti hangulatot. És azt kell mondjam, felülmúlta az elvárásaimat! A kötet olvasása közben úgy éreztem magam, mint egy igazi bennfentes, aki minden zugát bejárhatja és ismerősként köszönti ennek a nagyon kevesek számára látható különleges világnak.
A regény története szerint Nelli jelentkezik egy gyakornoki programra abba a színházba, ahol kamaszkori szívszerelme, K. M. ünnepelt színész. Nelli felvételije remekül sikerül, ám apja, aki azt várja tőle, hogy egy cégnél helyezkedjen el, csupán hat hetet ad neki, hogy kipróbálja magát színházi gyakornokként. Így Nellinek csupán ez a rövid idő áll a rendelkezésére, hogy K. M.-et meghódítsa. A hat hét alatt rengeteg minden történik, Nelli sok mindenkivel megismerkedik, új barátokat és ellenségeket is szerez, miközben a színházról, emberekről és önmagáról is sok mindent megtanul.
A történet egyik legnagyobb erőssége, mint írtam, a különleges atmoszférája, a kulisszák mögötti világ hangulata. Eleve kevés olyan regény van, ami ennyire mélyen átadja ezt a világot, ráadásul ennyire valósághűen. A másik erőssége pedig annak a bemutatása, hogyan festenek idealizált hőseink a prózai hétköznapokban, és szabad-e görcsösen kapaszkodnunk kamaszkori álmainkba.
A regény cselekményvezetése lendületes, fordulatos, nincsenek üresjáratok, a történet egyszer sem ül le, mindvégig megmarad a feszes tempó, így a figyelmet folyamatosan fenntartja. A karakterek remekül kidolgozottak, árnyaltak, főleg a mellékszereplőket találtam különösen érdekeseknek és izgalmasoknak. A kedvenc karakterem Máté volt, őróla szívesen olvastam volna még többet, akár egy egész regényt is. Vele szemben azonban a főhőst, Nellit nem igazán tudtam megszeretni, mivel nem tudtam vele azonosulni, túlságosan gyermetegnek tartottam. Ennek persze valószínűleg az az oka, hogy bár Nelli fiatal pályakezdő a regényben, a diákkori ideál meghódításának ötlete mégis inkább a tizenéves korosztályhoz illik. (Ami meg is felel a YA könyvek elsődleges korcsoportjának.) Talán emellett az is befolyásolt, hogy én a határozott, céltudatos karaktereket kedvelem, Nelli pedig a történet elején ennek pontosan az ellentéte: bizonytalan, gyenge akaratú és túlságosan befolyásolható. A történet végére azonban nagyon szép jellemfejlődési utat jár be, képessé válik megtalálnia a saját útját, határozott fiatal nővé érik.
A jellemfejlődésen túl Nelli karaktere még egy dologban példaértékű: ez pedig az énkép és a testsúly problémája. Nagyon tetszett, hogy a regény ezzel a nagyon aktuális társadalmi problémával is foglalkozott. Nelli karakterén keresztül bemutatja, mennyire nehéz egy telt lánynak elfogadnia önmagát egy mindenkitől „tökéletes testet” követelő világban, majd K. M. karakterén keresztül azt is látjuk, mi történik azzal, akit magába szippant a vágy, hogy megfeleljen ennek a társadalmi elvárásnak.
A regény nyelvezete olvasmányos, gördülékeny, egy-egy hangulatteremtő kép különösen megfogott. Az erotikus jelenet explicitsége kicsit meglepett, ilyennel még nem találkoztam YA regényben, de a finom nyelvezetének köszönhetően szépen belesimult a történetbe.
Összességében nagyon szerettem a regényt, főként a színházi atmoszférája miatt, de Nelli jellemfejlődését is remeknek tartom. A történet társadalmi üzenetét pedig különösen fontosnak tartom.
