Blackphoenix 
Forrás: roncalli.de
A Roncalli Cirkusz, Németország legnagyobb utazó cirkusza idén ünnepli megalakulásának 40. évfordulóját, így a társulat, jubileumi turnéja során különleges műsorral ejti ámulatba a tisztelt nagyérdeműt. Én a lübecki fellépések közül az egyik utolsót csíptem el. Legutóbbi cirkuszi élményem még arra az életkorra esik, amikor éppen sikerült kiharcolnom a horror filmnézés jogát, tehát nem tegnap volt. Így amikor minden fény a porondra szegeződött, és felharsant az Óz a nagy varázsló-hangulatot idéző konferanszié hangja, azonnal úrrá lett rajtam a gyermeki izgalom.
A nyitó számban máris olyan népes akrobatacsoport lépett porondra, hogy azt sem tudtam, merre forduljak. A zsebkendőnyi színpadon görkoris „jégtáncot” lejtő pár felé, akik ráadásul jó néhány emeléssel megspékelték a mutatványukat? Vagy a magasból lelógó vászoncsíkokon tekergő hölgy felé, aki teljesen újradefiniálta a kötélmászás fogalmát? Esetleg a nyaktörő talajtornát bemutató lányok felé?
Ilyen „gondjaim” az este további részében már nem voltak. Jó néhány akrobataprodukciót végignéztem még, sőt nagyrészt ezekből állt a műsor, de a többi számnál nem volt ennyire megosztott a színpad. Így hát nyugodtan belefeledkezhettem a változatos produkciókba, amelyek között szerepeltek további légi mutatványok, kötéltánc, rúdon és talajon kivitelezett gyakorlatok, egyéni és csoportos mutatványok. Az artisták annyira kitettek magukért, hogy többször hálát adtam az égnek, amiért ennyire jól tart a rostos porc a rágóízületemben, és egyszer sem esett le az állkapcsom.
Külön tetszett a zenék megválasztása, ami a legszélesebb skálán mozgott és mindig nagyon jól illett az adott produkcióhoz. Voltak itt spanyolos dallamok az egyik artistacsoportnál és lágy kelta melódia a legtündériesebb tornászlány előadásánál, aki két ernyőt is képes volt bájosan pörgetni, miközben éppen guminő (vagy macskanő?) módjára tekerte ki magát. De a japán harcművész beütésű zsonglőrfiú előadásához is tökéletesen passzolt a keleties zene.
További pozitívum volt a műfajok közötti átjárhatóság. Ez leginkább a fent említett spanyolos artistacsoportnál volt látványos, akik libikóka segítségével előadott, megdöbbentő légi mutatványaikat némi humoros pantomimmel is megfűszerezték.
Ha pedig már a szórakoztató műfajnál járunk, a bohócok is megérdemlik a hatalmas gratulációt. Ketten közülük egyszerű, de nagyszerű elemekből olyan számokat kreáltak, amik nem csak a gyerekeknek viccesek – én felnőtt fejjel is igazán felszabadultan szakadtam rajtuk a röhögéstől. Ráadásul a közönséget is sikerült úgy bevonniuk, hogy az érintettek ne érezzék magukat kifigurázva vagy pellengérre állítva. A harmadik bohóc inkább aranyos volt, mint vicces – ettől függetlenül nem lehetett nem szeretni. A buborékfújó géppel, a fogaskerekekkel, a XX. századba illő ormótlan kerékpárjával, és az Alice Tükörországban című filmben szereplő Idő- jelmezzel egy imádni való szórakozott professzor figuráját hozta a porondra.
Akadt viszont egy-két gyengeség is az előadásban. A Roncalli társulat honlapján szereplő képek és videó alapján reménykedtem, hogy mellőzik az állathasználatot. Ez sajnos nem sikerült nekik 100%-ban. Így bár nem lépett fel tűzkarikán átugráló oroszlán vagy idiótaságokra betanított majmok, két lábon járó és körbe forgó lovakkal volt szerencsétlenségem találkozni. Ha lelőnek, se tudom felfogni, hogy mi a nagy szám a természetellenes pozíciókba kényszerített állatokban. Valószínűleg az idomár sem repesne az örömtől, ha néhány űrlény ostorpattogtatás közepette igyekezne rávenni, hogy emelkedjen annyira lábujjhegyre, mint Kate Winslet a titanicos, fedélközi mulatozás során és úgy vonuljon körbe az anyahajón.
A szájdobos srácra bízni a nagy finálét szintén nem volt egy szerencsés döntés. Remek lett volna, ha megmarad az előadás többi részében vállalt átkötő szerepnél, de a „tehetsége” sajnos eléggé kevéske ahhoz, hogy egy egész produkciót elvigyen a hátán. Ugyan menet közben kiderült róla, hogy tud zsonglőrködni, de amit odáig és azután leművelt, az nettó ripacskodás. Ráadásul a „produkciója” fele abból állt, hogy kihívott a színpadra egy lányt a közönségből, és idegesítő mértékben nyomult rá. Ezt az élményt egy nő bármelyik szórakozóhelyen ingyen megkaphatja, felesleges rá 36 eurót áldoznia.
A zárás azonban igazán aranyosra sikerült, és a csapat ügyesen mentette a gyökér a művész úr becsületét. A társulat tagjai nem csak hajlongtak és fogadták a tapsvihart, hanem felkérték embereket táncolni is a közönség soraiból.
Összességében nem bántam meg, hogy elvetődtem Lübeckbe megnézni a Roncalli Cirkuszt. Az előadás nagyobb része igazán igényesen megkomponált produkciókból állt. Szélsőséges állatvédők számára persze lehet, hogy az egész élményt tönkre vágná a lovas szám. A hősszerelmes performance-ának elviseléséhez pedig szintén kell egyfajta kötél idegzet (pláne, ha téged pécéz ki a fickó). Akinek ennek ellenére felkeltettem az érdeklődését, és még az idén Észak-Németországban jár, bőven lesz alkalma megtekinteni az előadást.
A Roncalli Cirkusz további fellépései:
Hannover, Waterlooplatz: augusztus 25. – október 1.
München, Leonrodplatz: október 7. – november 12.
Bréma, Bürgenweide: november 18. – december 10.
Osnabrück, Halle Gartlage: december 21. – január 2.
