Roy Andersson és Pálos Gergely újabb közös munkája – Történetek a végtelenségről a mozikban

A Történetek a végtelenségről (Om det oändliga, svéd, 2019) című film a svéd rendező és forgatókönyvíró, Roy Andersson legújabb alkotása, melynek az operatőre Pálos Gergely volt.

A svéd kultrendező és forgatókönyvíró, Roy Andersson (Svéd szerelmi történet, Dalok a második emeletről, Te, aki élsz, Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről) új filmjének világpremierje az A kategóriás Velencei Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában volt. Andersson a legjobb rendezés Ezüst Oroszlán-díját nyerte el a világ legrégebbi filmfesztiválján. A film mások mellett elnyerte a legjobb vizuális trükkök Európai Filmdíját is. Az egyik legelismertebb kortárs skandináv filmrendező ezúttal is filozófiai és létkérdéseket boncolgat fekete humorba ágyazva. Roy Andersson operatőre ismét a magyar Pálos Gergely (Randikutya, Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről, Dark Chamber) volt.

A film forgalmazói (Vertigo Média) ajánlója:

„Láttam egy embert, aki…” – film a létezésről, az élet értelméről, az emberi lét szépségeiről és kegyetlenségeiről, a maga varázsában és közhelyeivel. A Történetek a végtelenségről helyzetek és szituációk humoros sorozata, amelyben a hétköznapok banalitása átlagos emberek érzéseit hozza felszínre, s amelyben a jelentéktelennek tűnő és a történelmi pillanatok egyenrangúvá válnak. Legyen akár szó hitét vesztett papról, élete átlagosságát sirató idős férfiról, menetelő hadifoglyokról, táncoló kamaszokról, vagy akár egy cipő bekötéséről – minden pillanat bírhat jelentőséggel, és lehet egyidejűleg jelentéktelen a külső megfigyelő számára. Ezt kínálják Roy Andersson megfigyelései, az elmaradhatatlan skandináv humorral körítve.”

A film műfaji meghatározása fekete vígjáték, de szerintem annyira közel sem fekete, és nem tipikus vígjáték, hogy ily módon kategorizáljuk. A Történetek a végtelenségről nem igazán behatárolható műfajilag. A mindössze 78 perces film rövid jelenetek fűzére, melyek egy-egy hangulatot, mindennapos élethelyzetet mutatnak be, vagy felvetnek egy-egy kérdést. A filmet átszövi az irónia és humor, de a nézők részéről nincs harsány nevetés, mivel a helyzetek inkább átfutó mosolyt vagy néha halk kuncogást csalnak ki.

A filmben nincsenek nagy ívű sztorik és nagyformátumú karakterek. Átlagemberek átlagos élethelyzeteinek pár pillanatát látjuk, mégis elgondolkodhatunk szinte valamennyi jeleneten, mert vagy a karakter, vagy az helyzet, vagy a kérésfelvetés ismerős lehet számunkra. Felmerülnek az élet értelmének és céljának, a hit, a megfelelés, a pillanat megragadásának, az élet élvezetének, a magány és kapcsolódás kérdései.

Pálos Gergely operatőr által felvett képi világ meglehetősen szürke, olyan, mintha Svédországban nem is léteznének a színek, illetve fel-feltűnik az „ikeapasztell” – közel sem ötven – árnyalata. A beállítások, a jelenetek képi megközelítése egyedi, a magyar operatőr munkájának nagy szerepe van abban, hogy sajátos hangulatot közvetítsen a film.

Roy Andersson nem készített átlagos filmet, mert olyan a szerkezete, mintha egy képzőművészeti tárlaton sétálnánk, meg-megállnánk az alkotások előtt, kis időzés után mennénk tovább, magunk mögött hagyva gondolatban és lélekben az előzőt, és már csak aktuális műre koncentrálnánk. Mondhatnánk, hogy a Történetek a végtelenről művészfilm, miközben nem vár el nagy megfejtéseket, tehát aki úgy ül be, hogy ellazul, nem vár semmi különöset, csak hagyja, hogy a sorjázó jelenetek vigyék magukkal, akkor a bő hetven perc után elégedetten és elgondolkodva áll fel a moziszékből.

Országos bemutató: 2020.10.29. Korhatár besorolás: 16 éven aluliak számára nem ajánlott.

Értékelés: 8/10