Blackphoenix 
Az Azoria tartomány feletti hatalmat nem adják ingyen. A világmindenség ura a legtehetségesebb, legrátermettebb tanítványára szándékozik rábízni birodalma ékkövét. Isadora kiapadhatatlan lelkesedéssel, fáradhatatlanul küzd azért, hogy kiemelkedjen társai közül. Ám amikor végül sikerrel jár és Varázslónővé válik, még elképzelni sem tudja, milyen súlyos árat kell fizetnie a hőn áhított dicsőségért cserébe.
Elena Honoria A Varázslónő című regénye a Smaragd Kiadó gondozásában jelent meg, 2023-ban. A kéziratot Vojcskó Sarolta korrektúrázta, míg a borítót Zsiros-Petróczki Kitti készítette. A képen a lágy pasztellszínek dominálnak. A fehér, zöld, rózsaszín és kék elegye kellemes, tündérmeseszerű összhatást kelt és tökéletesen harmonizál a borítón szereplő női alakkal. Ugyanakkor az olvasónak hátat fordító és a fejét kissé lehorgasztó Varázslónő testtartása erőteljesen közvetíti a magány érzését is.
A rendkívül tehetséges, kifinomult empátiaképességgel rendelkező Isadora számára egyenes út vezet a siker és a kiváltságok megszerzése felé. A gondjaira bízott Azoria tartomány lakói között Varázslónőként töretlen népszerűségnek örvend. Szívvel-lélekkel végzi feladatát, vagyis az emberek közötti szerelmi kötelékek létrehozását, anélkül hogy megfogalmazódna benne a vágy a földi világban látott érzések megtapasztalására. Egészen addig, amíg nem találkozik a Mágussal. Amikor Isadora és Arlen szerelemre gyúlnak egymás iránt, megszegik világuk egyik legalapvetőbb szabályát. Büntetésük pedig nem marad el. A mindenség ura száműzi a szerelmeseket az emberek világába, ahol azonban csupán az egyikük emlékezhet azoriai életükre. Ahhoz, hogy feloldozást nyerjenek vétkük alól, minden akadályt leküzdve újra meg kell találniuk az utat egymás szívéhez.
A szerelmespár története, amely Krétán és Párizson vezeti keresztül az olvasót, igazán különleges hangulatú. Ám miközben Isadorát a napsütötte tengerpartról egy meghitt kis francia pékségbe sodorja az élet, kénytelen szembesülni vele, hogy az emberek világa cseppet sem habos torta. Az írónő remek érzékkel ábrázolja egy olyan karakter élményeit, aki a saját utópisztikus világában, szinte burokban élve, távolról szemlélte az emberek küzdelmes életét, és egyik pillanatról a másikra kénytelen a saját bőrén megtapasztalni a megpróbáltatásokat. Ugyanakkor világosan érződik az az üzenet is, hogy ha valaki mer cselekedni és kézbe venni az irányítást saját élete felett, a Sors valamilyen úton-módon megadja számára a szükséges támogatást.
Bár a történet középpontjában egyértelműen Isadora és Arlen állnak, az írónő a fő események sodrásába belesző egy-két epizódfejezetet más emberek szerelmi életéről is. Ádám és Klára történetei, – amelyek még Azoriában, a száműzetés előtt nyílnak fel –, kifejezetten érdekesek. Emellett olyan plusz nézőpontokat adnak hozzá a regényhez, amelyeknek kapcsán az olvasónak lehetősége nyílik fontos morális kérdések továbbgondolására.
A szerelemmel együtt járó kiszolgáltatottság, sebezhetőség és a visszautasítástól félelem érzése szintén erőteljesen jelen van a történetben. Isadora és Arlen felváltva futamodnak meg egymástól, az idáig vezető lelki folyamatokat és külső eseményeket pedig az írónő tökéletesen építi fel. Az egymáshoz való visszatalálás kapcsán azonban már megkopik ez a precizitás, és a történet vége felé megjelenik néhány esetlenül kivitelezett elem ebben a folyamatban. Emellett elsikkad az a nagyon lényeges állomása a fejlődésnek, amikor a párjától elválasztott szerelmes minden fájdalma ellenére képes lesz önmagában egésszé válni.
A Varázslónő ugyanakkor a kisebb hibákkal együtt igazán kedves, felnőtteknek szóló tündérmese. Tökéletes arra, hogy egy a párizsi kis pékséghez hasonló helyen egy finom kávé mellett elvarázsolja az olvasót, vagy éppen emlékeztessen arra, hogy semmi sem lehetetlen.
