LLzoli 
David Fincher Holtodiglanja a tavalyi év egyik legemlékezetesebb darabja volt, ám kevesen tudják, hogy a filmmel egyidőben forgatták Gillian Flynn egy másik nagysikerű regényét, a Sötét helyeket.
A Sötét helyek ugyanúgy egy 21. századi társadalmi dráma, a középpontban egy rendkívül személyes történettel. A remek alaptörténet ezúttal is adott volt, a szereplőgárda itt is több befutott és tehetséges színészből áll, az összhatás azonban jócskán elmaradt a várttól – a Sötét helyek legfeljebb a Holtodiglan kistestvére lehet.
A történet szerint Libby egy felnőtt nő, akinek életére még mindig árnyékot vet egy gyermekkori trauma, hét éves korában ugyanis Libby édesanyját és nővérét brutálisan meggyilkolták kansas-i otthonukban. A kislány akkor elmenekült a helyszínről, majd terhelő vallomást tett bátyjára, Benre, akit – mivel különc, népszerűtlen, mi több, sátánista fiú volt – különösebb nyomozás nélkül elítéltek. Huszonöt évvel később Libbyt felkeresi egy amatőr nyomozókból álló csoport. A hobbidetektívek szeretnének utánajárni az elfeledett, gyanús esetnek, és bár Libby kezdetben ellenkezik, de idővel neki is feltűnnek a nyomozással kapcsolatos ellentmondások, és nekifog az eset felgöngyölítésének.
Érezhetően sokkal inkább krimiről van szó, mint drámáról, a film is – nagyon helyesen – a nyomozást helyezi középpontba. A krimi vonal elég szórakoztató ahhoz, hogy megmentse a filmet, a drámai rész ugyanis kész katasztrófa, Libby főszereplő létére egy kifejezetten ellenszenves karakter, a morcona Charlize Theron pedig csak ront a helyzeten. Szerencsére azonban alakításból is akad jó, köszönhetően két ragyogó fiatal tehetségnek, Chloe Grace Moretz-nek és Tye Sheridannek. Előbbi a Kick-Ass-ben, utóbbi a Joe és a Mud című filmekkel hívta fel magára a figyelmet, a Sötét helyekben pedig kitűnő párost alkotnak. Ha nem szúrják el, pár éven belül mindketten topkategóriás színészek lesznek.
Biztos vagyok benne, hogy David Fincher ebből az alapanyagból is kimagasló filmet készített volna, Gilles Paquet-Brenner azonban nem egy David Fincher, így elsősorban az ő számlájára írom, hogy a Sötét helyek végig megragadt a középszer szintjén. És ez a középszer bizony fáj – mivel kiváló alapanyaga és a jó színészei voltak ahhoz, hogy ismét beleremegjen a filmes világ egy Gillian Flynn-adaptációba. A Sötét helyek a maga módján szórakoztató, de pár órával a megtekintés már újra a Holtodiglan a karizmatikusabb mű.
Értékelés: 67/100
Mafab: N/A
IMDb: 6,3/10
