Sötétség és fény – Carlos Ruiz Zafón: A Köd Hercege

Carlos Ruiz Zafón nevét A szél árnyéka című regénye tette világszerte ismertté, melyet aztán sorra követtek az Elfeledett Könyvek Temetője sorozat további részei. Most azonban az Európa Könyvkiadó megjelentette Zafón legelső, debütáló – magyarul eddig még meg nem jelent – kötetét is, A Köd trilógiájának első részét, A Köd Hercegét.

Zafón neve ma már a leghíresebb szerzők között szerepel, azonban korai műveit eddig nem olvashattuk magyarul. A Köd Hercege debütáló kötete eredetileg 1995-ben jelent meg, amikor megnyert vele egy ifjúsági irodalmi pályázatot. Zafón saját bevallása szerint olyan kötetnek szánta, „amit én is szívesen olvastam volna tizenhárom-tizennégy évesen, és ami még huszonhárom, negyvenhárom vagy nyolcvanhárom évesen is magával ragad.” Az író szándéka, azt gondolom, teljesült.

A gyönyörű borítójú kötet rögtön felkeltette a figyelmemet, és mivel egyébként is szeretem az ifjúsági regényeket, így tudtam, el kell olvasnom Zafón zsengéjét. Nem bántam meg. Bár nem tartom hibátlan műnek, magán viseli a debütáló kötetek gyerekbetegségeit, mindenképpen figyelemre méltó regény, amit érdemes kézbe venni.

A történet a II. világháború idején, 1943-ban játszódik Spanyolországban, bár maga a háború nem jelenik meg a műben, a réme ott lebeg a történet felett. A Carver család a városból az Atlanti-óceán partjára, egy álmos, kis településre költözik a várható harcok elől. Az új otthonuk egy titokzatos, misztikus ház, ami egy régi, családi tragédia emlékét őrzi. A családtagok közül először a legkisebb gyerek, Irina barátkozik meg az új helyzettel, akihez rögtön hozzászegődik egy különös, furcsa macska. A két nagyobb gyerek, Max, a kamaszfiú, és nővére, Alicia is hamarosan barátra talál egy helyi fiú, Roland személyében, aki megmutatja nekik a várost, és a parti menti öböl különleges világát. A ház körül egyre több furcsa, titokzatos esemény történik, és hamarosan kiderül, hogy Max és családja nem is olyan unalmas kisvárosba költözött. Régi titkokra derül fény, és egy misztikus, sötét erő fenyegetésével kerülnek szembe. Ő a Köd Hercege, aki teljesíti a kívánságokat, de nagyon is megkéri az árát.

A történet cselekménye két szálon fut: egyrészt a jelenben, ahol Max és társai történetét követhetjük nyomon, másrészt pedig betekintést nyerünk a múltba, aminek a tragédiái kihatnak a jelenre is. A két idősíkot a Köd Hercegének sötét és misztikus alakja köti össze. A cselekmény egyébként nem túl bonyolult, Maxnak, aki a történet központi karaktere, meg kell tudnia, ki az a Köd Hercege, és mit akar tőlük. A cselekményt általában Max szemszögéből követhetjük végig, bár néhány jelenet a többiek – Irina, Alicia, Roland és a világítótorony idős őrének nézőpontját is megmutatja.

A regény alakjai jellegzetes figurák, a fókusz leginkább a három kamaszon: Maxon, Alicián és Rolandon van. Ők azok, akiknek a fejlődését, tulajdonképpen felnövéstörténetét végigkövethetjük. A regény cselekményének néhány napja alatt gyerekből hirtelen felnőtté kell érniük, és súlyos döntéseket meghozniuk. Mellettük a többiek sokkal kevésbé kidolgozottak, igazából csupán árnyékfigurák. Irina ártatlan, naiv gyermek, az apa egy jóindulatú idealista, az anya pedig egy tipikus aggodalmas családanya, a történetben sok szerepük nincs. A világítótorony őre, Víctor Kray sem igazán kapott mély jellemrajzot, bár megosztja a történetét, mégsem igazán karakterisztikus személy a történetben, inkább csak egy árnyékfigura, a tipikus megtört, magának való, zárkózott alak, aki tragikus titkokat rejteget.

Sajnos a főgonoszról, a Köd Hercegéről sem tudunk meg sokat, a valódi mozgatórugóit, eredetét homály fedi. Egy igazi mefisztói alak, aki ördögi alkukat köt. Zafón inkább csak sejtet vele kapcsolatban, konkrétumokat nem árul el, több kérdést megválaszolatlanul hagy a regény címadó figurájával kapcsolatban.

A regény ereje nem is magában a cselekményben, vagy a karakterekben van, hanem abban az atmoszférában, amit képes megteremteni. Sok helyütt a klasszikus gótikus horrorregényeket idézi a ködbe burkolózó temetőkkel, megmozduló szobrokkal és a saját életet élő házzal. Stephen King is eszünkbe juthat a történetet olvasva a szekrényben rejtőző gonosz erők és az ijesztő bohócfigura kapcsán. A sötét színek mellett azonban a regénynek van egy másik oldala is, melyre az üde báj jellemző, amivel a fiatalok bimbózó kapcsolatát, az első szoros barátságok és szerelmek élményét festi le. Ezeket a különböző elemeket vegyítve végül egy egészen sajátos stílus és miliő jön létre, ami képes magával ragadni az olvasót.

A történet lezárása pedig kifejezetten meglepő, egyáltalán nem számítottam ilyen fordulatra, hiszen teljességel szembe megy a szokványos ifjúsági regények befejezésével. Ennek ellenére nem idegen a történettől, és egy mély, megrendítő, katartikus élményt ad. Igazán bátor lépésnek tartom Zafóntól.

Összességében tehát Zafón első regénye, A Köd Hercege a kisebb hibái ellenére is egy remek ifjúsági regény, amit különleges hangulata és örök érvényű üzenete miatt a felnőttek is élvezettel olvashatnak. A Köd trilógiájának első része, mégis önállóan értelmezhető, lezárt történet.