LLzoli 
Ismét vannak lázadók, ismét van Halálcsillag, ismét van sötét oldal maszkos főgonosszal – ergó Az ébredő Erőben minden ott van, amitől Star Wars a Star Wars, épp ezért sokszínű, szórakoztató és élvezhető a film. A zavaró az, hogy könnyen lehetett volna akár kimagaslóan jó is, de J.J. Abrams helyenként túlzásba vitte a nosztalgiázást. Duplakritikánk az új Star Wars-filmről, kisebb spoilerekkel.
LLzoli:
Lehet, hogy előzőleg túlságosan bizakodó voltam, mert Az ébredő Erő elmaradt a várakozásaimtól. Azt teljes bizonyossággal kijelenthetem, hogy nem vagyok sem lehangolt, sem kiábrándult, viszont egy fokkal erősebb drámát, egy fokkal egyedibb hangvételű sztorit, és kategóriákkal több forradalmi újítást vártam.
Kezdem a számomra legnagyobb meglepetéssel: nem hittem volna, hogy elsősorban az új főszereplőhármas fogja elnyerni a tetszésemet, de rámcáfoltak. Rey és Finn érdekes és szimpatikus karakterek, akik között a film felétől már működik a kémia. A harmadik tag, Poe Dameron velük ellentétben nem különösebben kidolgozott és érdekes karakter, de neki egyrészt nem jutott annyi képkocka mint társainak, másrészt határtalan lazaságával nagyrészt ezt is kompenzálni tudja. Az új arcokat eljátszó színészek pedig tisztességgel teszik a dolgukat: Daisy Ridley nem karizmátlan, mint azt sokan az előzetesek alapján állították, és John Boyega sem csak egyetlen arcát mutatja a filmben, amely aggodalmakat szintén az előzetesek szülték. Sokakkal ellentétben nekem Adam Driverre sincs panaszom – a sebzett, végtelenül labilis antagonista szerepében Driver karaktere és játéka üdítően hat, mert ezen a téren (és ha karakterekről beszélünk, akkor egyedül ezen a téren) nagyon is elüt a film az Új reménytől: Kylo Ren ugyanis Darth Vader-szintű főmufti szeretne lenni, de katonái előtt minimális a tekintélye és olyan ellenfelek is alaposan megizzasztják őt, akik életükben először használnak fénykardot. Kylo Ren most még sokkal inkább a harmadik rész Anakinjára hasonlít, mint Vaderre, de ezt egyáltalán nem negatívumként éltem meg – Ren a következő részt már potenciálisan elviheti a hátán.
A film első órájában, míg elsősorban az új arcokkal ismerkedünk és nincsenek a színen az olyan régi motorosok, mint Han, Leia és Csuvi, a film egy csomó ponton üdítően hat és itt még úgy érezhetjük, hogy jókat fogunk izgulni a film hátralévő részében. Leia felbukkanása után azonban ez a remény végképp semmibe vész, az Új reményből kölcsönzött jelenteket láthatunk egymás hegyén-hátán, és lesznek pillanatok, amikor emiatt egyszerűen túl soknak érezzük a nosztalgiázást. Leia úgy ahogy van, teljesen feleslegen és Csuvi sem tesz hozzá a történethez az égvilágon semmit – még jó, hogy ott van BB-8, a kis sárga droid ugyanis köröket ver R2-ra.
„Same old jacket?
No, it’s a new jacket.”
Valahol a film közepe táján hangzik el ez a párbeszéd: Leia azt hiszi, Hanon még mindig a régi dzseki van, de férje rávilágít, hogy ez bizony egy új darab. Valahogy pontosan ez a helyzet ezzel Az ébredő erővel kapcsolatban is: van, aki számára újdonság, van aki szerint pont olyan, mint a régi, és valahol mindkettőnek igaza van, mert mind a két vélemény a megtévesztésig ugyanazt jelenti.
Van, amit azonban nagyon fontos leszögeznem: legyen az bármilyen új dolog, vagy egy szemtelenül lemásolt Star Wars IV-jelenet, a film egyetlen másodpercig sem unalmas és végig lehet rajta izgulni még annak ellenére is, hogy a hangulat sokkal oldottabb és komolytalanabb a klasszikusokénál. A technikai résszel kapcsolatban is csak azt tudom mondani, mint magával Az ébredő Erővel kapcsolatban: ezen a téren is bőven pozitívba hajlik a mérleg (a látványvilág szívmelengetően letisztult és hívogató, a kamera pedig profin mozog). Viszont végképp nem számítottam rá, hogy John Williams muzsikája miatt aggály fog felmerülni, de sajnos ez a helyzet: az új melódiák valahogy nem tudták úgy kiteljesíteni a történéseket, mint a klasszikus trilógiában, és a sztorit sem sikerült jobbá tenniük, mint az I-III esetében. Csak úgy egyszerűen szólnak – John Williams muzsikája azonban nem csak szólni szokott.
Az ébredő Erő korrekt munka, kihagyott ziccerekkel. Zavaró, hogy J.J. Abrams nem volt elég bátor, de az is lehet, hogy a stúdió kötötte meg a kezét – a lényeg, hogy ez a film amolyan szárnyakat bontogató, saját világa lehetőségeivel ismerkedő sci-fi, de ezzel együtt nem tűnik lehetetlen feladatnak a következő részből egy Birodalom visszavág- szintű filmremeket kihozni. Csak bátrabban és többet kell vállalni.
Értékelés: 68/100
IMDb: 8,8
Mafab: 85%
A.Judit:
Nos, ez a pillanat is elérkezett: debütált a Star Wars VII: Az ébredő Erő! Hogy mit vártunk ettől a filmtől? Sokat. Nem, ez így nem igaz: rengeteget! Egy komplex, hat részes történet folytatása roppant rizikós, főleg ha minden idők legikonikusabb sci-fijéről van szó, melyen generációk nőttek fel!
Kígyózó sorok, Star Wars pólós, szelfizős rajongók, tömött termek … ez az, amivel a mozikban találkozhatunk a Star Wars VII: Az ébredő Erő (The Force Awakens) vetítésein. Hatalmas érdeklődés övezte az új epizódot, hiszen néhány apró infón és traileren kívül mást előre nem lehetett tudni, a főgonoszt illetően is csak banális találgatások kaptak szárnyra. Valószínűleg mindenki kissé szkeptikussá vált, amikor kiderült, a Disney vette át a jogokat, George Lucas pedig nem sokat szól bele a készülő új részbe. Ami viszont így a film megtekintése után bizonyossá vált, Az ébredő Erő méltó folytatása kedvenc űrmesénkek, kiválóan ötvözi a régi elemeket az újjal, a jól ismert karaktereket az új arcokkal. J.J.Abrams rendezésében olyan filmet kaptunk, melyre sokan már rá is sütötték a „minden idők legjobb Star Wars filmje” bélyeget és azok körében is elsöprő sikert aratott, akiknek csupán három igazi Star Wars rész létezik. Bár nem állítom, hogy máris ez lett a kedvencem, azt büszkén kijelentem: számomra magasan az elvárások felett teljesített!
A történet a Jedi visszatér eseményei után az Új Köztársaság idején játszódik, amikor a Galaktikus Birodalomból kiváló Első Rend igyekszik felszámolni a demokráciát és az ellenállók csapatait. A jó és a rossz harca nem zárult le Darth Vader és Darth Sidious halálával, új gonosz kelt életre Kylo Ren személyében. Az ellenállók is új karakterekkel bővülnek, csatlakozik hozzájuk a sivatagos Jakku bolygón élő Rey és a lázadó Finn is. Amit már a film trailere is elárult, a korábbi epizódok főhármasa, Luke, Leia és Han Solo is felbukkan majd – a hogyant és mi képpent viszont nem (aki még nem látta a filmet, nyugodtan olvashat tovább, mert én sem fogom). Egyszóval ismét a jó és a gonosz küzdelmét követhetjük nyomon abban a bizonyos messzi-messzi galaxisban.
Számomra megnyugtatóan hatott a rendező személye; J.J.Abramsnek köszönhetjük a két Star Trek mozit és az általam is nagyra értékelt Fringe (A rejtély) sorozathoz is kötődik a neve. A rendező maga is nagy Star Wars rajongó, ahogy az új epizód stábjának minden egyes tagja is az – ez pedig jól látszik az egész produkción. Elsődlegesen fontos volt mindenki részéről az alázat, hiszen a legendás űreposz folytatásánál óriási bakot lőttek volna, ha átvezetés helyett az előző részek űberelése lett volna a cél, ha a ma már szinte végtelen digitális látványt előrébb tartották volna, mint akár Jedi visszatér ikonikus elemeit. De szerencsére nem ez történt, képesek voltak szimbiózisba helyezni a korábbi részek látványvilágát a mai újításokkal, ami a töréneti elemekre is igaz. Persze lehet, hogy soknak tűnhetnek mind a történeti-, mind a látványbeli analógiák, de véleményem szerint erre nagyon is szükség volt; ne feledjük, Az ébredő Erő egyrészt folytatás, másrészt a három új epizód felvezetője, aminek tökéletesen eleget is tett.
„Van benne még jóság!” – ez a mondat mindkét Star Wars hármasban felhangzott, így az új epizódokból sem hagyhatták ki!
Rey megformálója a londoni születésű Daisy Ridley, akinek karaktere forradalmian hatott; kisugárzása és személyisége egészen új főhősként egyértelműen üdítően hatott, Finnel (John Boyega) pedig közösen a fiatal Luke bátor és elhivatott személyére emlékeztetnek. A szereplők közül sokan köthetőek még a korábbi darabok karaktereihez; ott van mindenekelőtt Kylo Ren, aki maszkos főgonoszként egyértelműen Dath Vader utódja kíván lenni, vele kapcsolatban viszont vannak kételyeim. Tény, hogy benne nem a megszokott sith-gonoszt láthatjuk, a pszichózis határán álló, kevéske tekintéllyel bíró Ren valóban inkább a kínlódó, fiatal Anakinhoz, mint sem Vaderhez hasonlatos. A vásznon mindenképpen elsöprő sikert aratott BB-8, a kis narancs-fehér, egyedi droid: erőlködés nélkül ő a leghumorosabb figura, R2-D2 mellett pedig egy újabb átkötés tökéletes alakja. Ha már a humornál tartunk, Az ébredő Erő a korábbiakhoz képest egyértelműen több poént tartogat, már majdnem sokat is, viszont a drámai vonal is meglehetősen erős, így összességében erre szükség is volt (a film drámai csúcspontját tekintve, ha nem nevetünk ennyit, meglehetősen lehangoltan léptünk volna ki a moziból). A film dramaturgiája egyébként tökéletes, a jól ismert karaterek felbukkanásának megadták a módját; talán ebből a sorból Leia (Carrie Fisher) lóg ki, aki nem sokkal vitte előrébb a történetet. Az Ezeréves Sólyom megpillantásakor viszont mindenkit kivert a víz, a birodalmi TIE-vadászok és az ellenállók X-szárnyúinál sem volt ez másképpen. A látványvilág úgy, ahogy van tökéletes, főleg ha a jól informált néző tudja, a legtöbb robbanás nem vizuális effektként jelenik meg. Kollégámmal a zene tekintében viszont egyet kell értenem: nem volt annyira karateres és fülbemászó, mint ahogy azt a korábbiaknál megszoktuk, mintha csak tartalékra vették volna – John Williams ennél sokkal többre képes.
Összességében megérte ennyit várni Az ébredő Erőre, méltó tagja lett az űrlegendának, még akkor is, ha sokan biztonsági játéknak tartják J.J.Abrams rendezését (ami szerintem önmagában rettentően rizikós volt). A színvonalat egyértelműen hozta, az új karaterek, a dramaturgia és a forgatókönyv – melyet a Birodalom visszavág és a Jedi visszatér írója, Lawrence Kasdan is jegyez – egészen jól sikerült. A következő két epizód – melyek a hírek szerint kétévente jelennek majd meg – sok fordulatot tartogat még számunkra, nyitott kérdésekből akad bőven és ezt az epizódot is legalább rongyosra lehet addig nézni. Kiváló folytatása az űreposznak és felvezetése az újabb epizódoknak; sikerült a legendát továbbörökíteni a következő generációknak!
Értékelés:
75/100
IMDb: 8,8
Mafab: 85 %
