Fráter Zsuzsanna 
Fotó: Reichenberger Rajmund
A Szegedi Szabadtéri Játékok 2022-es évadát július 1-én a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Petőfi Sándor életéről szóló Szabadság, szerelem! – Petőfi, a vitéz című tánc-szín-játékának ősbemutatója nyitotta meg. A darab Petőfi életét követi végig a gyermekkortól kezdve, a vándoréveken át, egészen a szabadságharc idejéig. A produkció a költészet, a magyar néptánc és népzene ötvözésére törekszik. Az előadás létrehozásában a Magyar Nemzeti Táncegyüttes közreműködött Herczegh Péterrel, a Nemzeti Színház színművészével, valamint a Szeged Táncegyüttessel és a Tiszavirág Táncegyüttes gyermektáncosaival. A tánc-szín-játékot színpadra írta Zs. Vincze Zsuzsa, aki egyben a darab társrendezője és koreográfusa, a rendező-koreográfus pedig Zsuráfszky Zoltán. (A darabról készült képriportunk itt nézhető meg.)
Petőfi egy ikon, a „legnagyobb magyar költő”, legenda, nincs olyan magyar ember, aki legalább egy versét ne ismerné, vagy ne tudna legalább néhány sort idézni tőle. Petőfi a Költő, így nagybetűvel. Rövid élete alatt elképesztő mennyiségű művet alkotott, és több tekintetben is a magyar költészet megújítójaként tisztelhetjük. Ezért is különösen meglepő, hogy életét ezidáig csupán néhányszor dolgozták fel filmen vagy színpadi műben.
Így a Szabadság, szerelem! – Petőfi, a vitéz mindenképpen figyelemre méltó és meglehetősen hiánypótló alkotás, ami a költő művein keresztül mutatja be az életútját. Ráadásul a darab valódi összművészeti produkció, ami csodásan ötvözi Petőfi költészetével a népzenét és a néptáncot. A tánckoreográfiák azonban nem csupán díszítő elemei a darabnak, hanem előreviszik, értelmezik a történetet. A táncos jeleneteket Heczegh Péter interpretációi tagolják, aki Petőfit idéző öltözékében ad elő a költő legismertebb műveiből.
A Petőfi életét és munkásságát megidéző darab elsősorban a költő népies stílusú alkotásaira helyezi a hangsúlyt. Az első felvonásban – ami jelentősen hosszabb, mint a második – szinte csak ezek a művek szerepelnek (Falu végén kurta kocsma, Anyám tyúkja, Befordultam a kocsmába, A helység kalapácsa stb.), emellett megidéződik a János vitéz teljes története is. Ez a túlhangsúlyozott népiesség abból a szempontból érthető, hogy Petőfi neve szinte összeforrt a népies költészettel (és utánzói, a Petőfi-epigonok kimeríthetetlen forrásává vált), több népies műdala folklorizálódott, a János vitéz pedig meghozta számára az országos sikert. Ráadásul a népzenéhez, néptánchoz remekül illenek ezek a népies hangvételű költemények. Másfelől azonban ez a túlhangsúlyozás torzítja a Petőfi-képet, háttérbe szorítja a költő irodalmilag sokkal jelentősebb alkotásait.
Ezeknek a műveknek a bemutatására a második – jóval rövidebb – felvonás hivatott. Azonban mind a hitvesi költészete – ami Petőfi előtt nem létezett a magyar irodalomban -, mind a forradalmi és látomásköltészete bemutatása csupán villanásszerű marad. A hitvesi költészetének egyik legszebb darabja, a Szeptember végén nem maradhatott ki, de fájón hiányzott például a Minek nevezzelek? vagy Reszket a bokor mert.., ami ráadásul kulcsszerepet töltött be Petőfi és Szendrey Júlia házasságában. (A Szendrey Júliával való kapcsolat története kifejezetten röviden, leegyszerűsítve jelent meg a darabban.) A forradalmi költemények közül a Nemzeti dal kulcsszerepet kapott, ráadásul Tolcsvay László megzenésítésében került be a darabba egy csodálatosan szép és látványos tánckoreográfiával. De hiányoltam a a XIX. század költőit, ami az egyik legpontosabb Petőfi-ars poetica, vagy a címadó Szabadság, szerelem epigrammát, ami szintén fontos költői hitvallása. A kimaradt művek közül azonban Az apostol hiánya a legfeltűnőbb, hiszen ez az elbeszélő költemény a leginkább önéletrajzi ihletésű.
A két felvonásnak a tematikája és hossza mellett a hangulata is különböző. Az első népiességéhez játékosság, bájos üdeség párosult, amit sok-sok gyermektáncos szerepeltetésével, helyzetkomikummal, humoros jelmezekkel értek el. A második felvonás hangulata ehhez képest sokkal komolyabb, a gyermektáncosok bájos előadásai eltűnnek, a néptáncos koreográfiákat felváltja a kortárs táncos koreográfiák. A látványvilágban is érzékeltem némi eltérést, bár az egész előadás rendkívül látványos és érzékletes, a második felvonás színvilágára a sötétebb, erőteljesebb színek a jellemzőek.
Összességében a Szabadság, szerelem! – Petőfi, a vitéz kifejezetten hiánypótló darab, komoly összművészeti produkció, ami lenyűgöző látványvilággal párosul. Az említett aránytalanság és hiányérzet ellenére élvezetes és felemelő alkotás, ami hol nevetett, hol pedig elérzékenyülésre késztet. Üdítő, nézőbarát darab, ami méltó kezdése volt a Szegedi Szabadtéri Játékoknak.
