Anon Anon 
A pécsi SoulMirror (így, egybe írják magukat) együttes az úgy nevezett színház metal mellett kötelezte el magát. Legalábbis egy leleményes újságíró kolléga ezen műfaji meghatározással jellemezte muzsikájukat. A nemzetközi mezőnyből talán a Therionhoz érdemes hasonlítani őket. A SoulMirror egyik dalnoka, Götz Attila egyébként valóban a Pécsi Nemzeti Színház művésze.
A pécsi pacsirták második EP-jük Nem hagyom című nótájára forgattak egy hatásos kisfilmet. Alapvetően két fajta videoklip létezik: az egyiket image klipnek hívják, mely magukat a zenészeket mutatja be. Az adott együttes tagjai leggyakrabban egy poszterekkel, tojásos dobozokkal (utóbbi hangfogó gyanánt) teleaggatott falu próbateremben muzsikálnak, időnként leállnak, vigyorogva beszélgetnek, pizzát rendelnek. A filmfolyamban persze, megjelennek olyan bevágások is, amikor stadionnyi közönség előtt teszik ugyanezt – mármint a zenélést, nem a pizzaevést.
A SoulMirror-film, bár ügyesen összemossa az image és a story klip fogalmát, szerencsére megkímél bennünket az ilyesféle öntömjénezéstől, jópofa életrajzi eseményektől. Gyönyörűen forgatott, és ha e két fogalom megfér egymás mellett: békebeli, „drakulás” hangulatú rövidfilmről beszélhetünk. Zenészek alkotás, játék közben, „úgy, ahogy még sohasem láttad őket”.
Egy metaforikus történet is dukál a nézőnek/hallgatónak. Ahogyan az együttes dalszövegeiben általában, itt is az érzelmek poklának mélyebben fekvő bugyraiba látogathatunk. A Férfi szerepében Götz Attilát túszként, székhez kötözve láthatjuk, majd női lábak közelednek. Tulajdonosuk – mint megtudtuk – Kálmán Kata, az együttes másik szólóénekese, aki a hírek szerint majd a következő klipben jut főszerephez. A lényeg most, hogy ezek a női lábak nagyot rúgnak kiszolgáltatott férfitársunkba, aki jókorát zuhan tehetetlenségének következményeként. A legvégére persze összeszedi magát, és az utolsó refrént már a lány arcába üvölti. (Kata elmesélte nekünk, hogy e jelenetet többszöri nekifutásra sikerült csak felvenni, mivel a két közelről farkasszemet néző szereplő valamelyike minduntalan elnevette magát.)
Vannak dolgok, melyeket jobb megélni, mintsem beszélni róla, így most inkább tekintsük meg Magyarország egyik legnagyobb rockzenei reménységének megítélésünk szerint kiválóra sikerült, vadonatúj zenés kisfilmjét!
