Blackphoenix 
Végre startol a Szemfényvesztők 2 a mozikban, a Négy Lovas pedig ismét berobban a reflektorfénybe. „Kollégájuk”, Danny Blue néhány egyszerű, de nagyszerű trükkel alapozta meg a nekik kijáró misztikus atmoszférát, majd kihunytak a fények, és megkezdődött a zseniális illúziók sorozatának második felvonása.
A Szemfényvesztők 2 (Now You See Me, 2016) egy évvel az előző részben történtek után veszi fel az események fonalát. A bujkálás hónapjai, amelyeket a narráció átugrik, és Dylan Rhodes ügynök hosszú hallgatása nyomot hagy hőseinken, és rámutat gyenge pontjaikra. A kétségek és a bosszúság mellett azonban egy új csapattag, Lula is befurakodik a lovasok életébe Henley megüresedett helyére. Szerva itt, csere ott; Lizzy Caplan szinte pontosan ugyanazt a leleményes és vagány karaktert hozza, mint az előző filmben Isla Fisher. Sőt, a plusz egy nő szerepét betöltő Caplan arcmimikája, a szemében mindig ott csillogó ravaszság és a szája sarkában állandóan megbújó simlis mosoly még egy kis többletet is adnak Lula karakteréhez az elődjéhez képest. Az összhatás tehát zavartalan marad, így máris indulhat a következő, világraszóló, élő leleplező show. Ám valami félre siklik. A négy lovas nem csupán menekülni kényszerül, hanem egyik pillanatról a másikra Makaóban találják magukat, ahol „a kínai kaja egyszerűen csak kaja”, és ahol tárt karokkal várja őket Walter Mabry, egy kőgazdag informatikus.
Természetesen minden okkal történik; a Daniel Radcliffe által életre keltett ficsúr azonnal közli szíve leghőbb vágyát a Négy Lovassal, amely nem más, mint a világuralmat jelentő (de legalábbis az ahhoz vezető végtelen sok személyes információt rejtő) csodakártya. Magától értetődő, hogy egy ilyen különlegesen fontos tárgyat igencsak nagy kaland lesz ellopni szigorú őrizetéből. Ehhez pedig elengedhetetlen az Ocean’s trilógiára erősen emlékeztető, komoly tervezés, ám a motozás közben előadott, túlságosan hosszúra nyúló bohóckodás a Szent Stickkel talán már kevésbé.
Lényegében a történet főbb szereplői ugyanolyan látványos és fordulatokban gazdag, ám felszínes játékot folytatnak egymás elméjével, mint amilyet már az első részben is láthattunk. Emellett megkapjuk a további kötelező kellékeket is, vagyis a nagy horderejűnek szánt csavarokat, pálfordulásokat, poénokat, izgalmas macska-egér játékot és pluszban néhány olyan jelenetet, amelyek a maguk sekélyes módján megpróbálnak az érzelmekre is hatni. Mégis maradt egy kis hiányérzetem. A Szemfényvesztők 2-ben is láthatunk ugyan rengeteg trükköt, ám ezek itt főleg az akciófilmes közeg olcsó töltelékanyagát alkotják. Egyszer sem lehet részünk igazán abban a színpadra tervezett, minden érzéket magával ragadó, valódi illuzionista látványvilágban, amely első részben olyan hatásosan megvalósult.
A színészi játék azonban valamelyest kárpótol minket a kissé „felvizezett” bűvész trükkökért. Daniel Radcliffet látni a főgonosz szerepében minden pénzt megér. Bár első pillantásra azt hihetnénk, hogy csupán egy elkényeztetett ficsúrral van dolgunk, hamar rájövünk, hogy az ifjú Walter Mabry egyáltalán nem kispályás. Az a hideg közöny, ahogyan az apjával az ellenfeleik likvidálásának legpokolibb módját tervezgetik, thrillerbe illően hátborzongató.
Mark Ruffalo alakítása szintén káprázatos. A Jesse Eisenberggel illetve Morgan Freemannel közös jelenetei az egyetlenek, amelyek egy minimális érzelmi színezetet csempésznek a filmbe, a koporsós kalandban pedig láthatunk néhány percnyi igazán torokszorító és emberfeletti küzdelmet is.
Összességében a látványvilágban és a humorban fellelhető néhány egyetlenséget ellensúlyozza annyira a minőségi színészi játék, hogy a Szemfényvesztők 2 az első filmhez hasonlóan remek szórakozást nyújtson az akciófilmek és bűvész trükkök rajongóinak számára.
Értékelés: 70/100
IMDb: 7,4
Mafab: 75%
