Szimpatikus gyerekgyilkosok – Gaál Viktor: Battleground Zero (kritika)
Erunder 
Felnőtt vagy és sokszor már az idegeidre mennek a szemtelen kamaszok, kamasz vagy és idegrohamot kapsz a hülye felnőttektől? Akkor ezt a könyvet neked írták. Illetve utóbbiaknak talán mégsem, mert felnőttként életben szeretnék maradni, valamint a könyv meglehetősen 18 plusszos. Gaál Viktor Battleground Zero című regényének kritikáját olvashatjátok.
Közhely, hogy nem szabad egy könyvet a borítójáról megítélni, de ebben az esetben első látásra beleszerettem a regénybe. Vérfröccsenős előlap, baljóslatú üzenet egy tableten és fekete lapszélek.
MEGKAPÓ ISMERTETŐ
Az érdeklődésemet a hátoldalán álló ismertető szöveg csak tovább gerjesztette.
„Nem túl gyakori, hogy valaminek a kezdetét ennyire pontosan hozzá tudod kötni egy bizonyos dátumhoz, különösen, ha ez a valami ilyen gyorsan terjed. November ötödike volt a fordulópont, legalábbis Londonban.
Az apokalipszis visszavonhatatlanul elkezdődött, a felnőttek kezéből kicsúszott az irányítás – a gyerekek viszont játszi könnyedséggel vették át a kontrollt.
Gaál Viktor regénye ijesztő képet fest arról a világról, ahol már semmi sincs úgy, ahogy korábban volt, ahol a megtanult minták nem működnek, ahol a valóság minden képzeletet felülmúl, és végérvényesen úgy is marad.
VIGYÁZAT! BRUTÁLIS, SZÓKIMONDÓ SZÖVEG!Adam Osburn vagyok. Harmincéves. Londonban élek. Egy pályavesztett kulturális antropológus, könyvesbolti eladó. Sosem akartam Londonban élni, sem könyvesbolti eladó lenni.
Gaál Viktor: Battleground Zero
Már nem vagyok az. Ennyi a jó hír.
Túlélő vagyok. Túléltem az apokalipszist.
Hallottál az Elysium hálózatról? És Ozy üzeneteiről?
Nem?
Az baj.
Akkor te nem leszel túlélő.”
A könyv előzetesére csak az után leltem rá, hogy már elolvastam, de nyugodtan megnézhetitek olvasás előtt is. Ugynaz áll benne, mint a hátlapi szövegen, de plusz adalékként megkapod a hangulatot, amit a történet áraszt.
VALÓBAN MEGÉRETTÜNK A PUSZTULÁSRA?
A történet alapfeltevése, és ezzel nem igazán spoilerezek, hogy a felnőttek totálisan tönkretették a világot. A gyerekek veszik át az uralmat a világ felett, méghozzá a lehető legerőszakosabban. Ugyanis a kamaszok meglátása szerint ők mindent jobban tudnak és mivel már elegük a felnőttekből, egy megoldást látnak csak, meg kell ölniük mindet.
Tekintve a valóság egyre aggasztóbb híreit, talán még igazuk is lehet. A megoldásuk kivitelezése az, ami hagy némi kívánnivalót maga után, már ha finoman akarunk fogalmazni.
A Battleground Zéróban végül egy csapat túlélő történetét követhetjük nyomon Adam Osburn szemszögéből. Túlélésükért folytatott harcuk körömrágóan izgalmas. Ám ami ennél is figyelemreméltóbb a regényben, az a pszichopata kamaszok érvelései a társadalmunk ellen.
Meglepően értelmes, ész érvekre, vitathatatlan tényeken alapuló, gondolatébresztő kritkát fogalmaznak meg a társadalmi berendezkedésünk ellen, amely egy bizonyos ponton talán még az olvasót is meggyőzi az igazukról. Majd a következő oldalon olyan szörnyűségeket követnek el, ami talán a legjobb kifejezés a leírhatatlan, de Gaál Viktor mégis szavakba öntötte azokat.
A SZÓKIMONDÓ SZÖVEGRE VALÓ FIGYELMEZTETÉS NEM VICCEL
Az író olyan naturalizmussal tárja elénk a kamszok és az őket gyilkoló felnőttek rémtetteit, hogy attól egyszerre akarunk több napos szünetet is tartani olvasás közben, hogy fel tudjuk az olvasottakat érzelmileg és lelkileg dolgozni és egyszerre akarjuk tovább olvasni, mert magával ragad minket a szereplők sorsa.
Anélkül, hogy túl sokat spoilereznék, csak egy példát hozok fel, még a történet elejéről. A társadalmi berendezkedést toálisan felfordító kölykök gyilkolászási hullámba kezdenek. Ezt viszont nem ész nélkül teszik. Szervezettek és könyörtelenek. Képzeljetek el egy embert, akinek a fejéhez pisztolyt szegeznek, majd bombát erősítenek a testére és azt mondják neki, „Rohanj!”. Az sem kizárt, hogy a fegyvert a felesége fejéhez nyomták, mondván, ha nem úgy teszel, ahogy azt mi akarjuk, a nejed agya rajtad loccsan. Így a férfiből élő bombacsandát csináltak, akit beküldenek egy tömegbe.
A leírtakban nem csupán maguk az események brutálisak, hanem a megfogalmazás is. Nem fukarkodik a szerző az obszcén szavakkal. A kamszok pont úgy beszélnek, ahogy az tőlük elvárható egy ilyen helyzetben. És ennél csak keményebb eseményeknek lehetünk tanúi, ahogy előrehaladunk a regényben.
FILM IS LEHET BELŐLE
Gaál Viktor Battleground Zero című regénye 2017-ben jelent meg. Egyrészről sajnálom, hogy csak most került a kezem ügyébe a könyv, másrészről viszont örülök neki, mert így nem kell sokat várnom, mire filmre viszik. A forgatókönyv, már a regény megjelenése előtt elkészült, és a kanadai Filmblips produkciós iroda meg is vette a megfilmesítési jogokat.
Én egyébként egy videójátékot is simán eltudnék képzelni a történetből. Abban a frakciókra osztott, hatalmot átvevő kamaszok köré is csatlakozhatnánk, döntve arról, hogy mi, mint játkosok kivégzők, katonák, vadászok, vagy hackerek szeretnénk lenni, illetve dönthetnénk úgy, hogy felnőtt karaktererl játszunk, aki a gyilkos gyerekekre vadászik London utcáin.
ÖSSZEGZÉS
Nem nagyon írtam negatívumot a regényről, mégis csak 80 pontot adnék neki a százból, mert számomra néhol már túlságosan is beteg volt a történet. Ez viszont csak ízlés kérdése. Másik tíz pontot azért vontam le tőle, mert a törénet végi nagy csavart már a regény elején láttam, így nem ért nagy meglepetés, ez pedig csak azért lehet, mert íróként gondoltam bele a történetfolyamba és azon agyaltam már az elején, én merre vinném a regényt.
A karakterek hihetőek, a hangulat zseniális, a leírások pont eléggé részletes képet festenek, de nem untatják az olvasót. Pörgős és akciódús regény, amely néhol elborzaszt, néhol megsirat.
Értékelés: 80/100
