Chris Farley halott. Tegye fel a kezét, aki érti, hogy valaki karrierje magasabb fokozatba kapcsolása közben miért nyírja ki saját magát. Mert Farley pont így tett. Miután egyre több vígjátékban kapott főszerepet – Tommy Boy, 1995, Beverly Hills-i nindzsa (Beverly Hills ninja, 1997), Hajszál híján hősök (Almost heroes, 1998) – a szállásán annyi kokaint és ópiátszármazékot tolt magába, amivel megváltotta jegyét a másvilágra. 1997. december 18-án halt meg. Bátyja talált rá a holttestére. Farley-nek a szórakoztatás, a nevettetés a vérében volt. Sokan szerették, de ő képtelen volt megbékélni azzal, hogy túlsúlyos. Arcjátéka, gesztusai, félelmetesen jó szerepazonosulásai miatt emelkedett ki színésztársai közül, és a szakma is elismerte tehetségét. A ’80-as évek végén fedezték fel, majd játszott a Wayne világában (Wayne’s World, 1992), a Csúcsfejekben (Coneheads, 1993) Dan Aykroyd-al, és a Bérbosszú Bt. (Dirty Work, 1998) munkálataiban is részt vett, de sajnos nem érhette meg annak bemutatóját, akárcsak a Hajszál híján hősök bemutatóját sem, ami hatalmas siker volt. Ha tízszer nem láttam azt a filmet, akkor egyszer sem. Farley mindig megnevettet az őrült Bartholomew Hunt szerepében.
Kevesen tudják, hogy Chris bátyja is próbált betörni a filmiparba, több-kevesebb sikerrel. Kevin Farley kísértetiesen hasonlít testvérére, egyik legismertebb szerepe a 2008-as Amerikai ének (An American Carol), melyben a már kissé rozoga Leslie Nielsen is kapott egy kisebb szerepet. A Tommy Boy című filmmel világhírnévre szert tevő komikus (Chris, nem Kevin) – ebben a filmben Farley egy hét év alatt diplomát szerző szerencsétlen balféket játszik, aki visszatér szülővárosába, hogy mindenkinek az agyára menjen, és hogy az apja vállalkozásában dolgozzon. Sajnos miután apuci meghal a saját esküvőjén, kénytelen átvenni a cég irányítását – nagy lelkesedéssel vág bele következő szerepeibe is. Túlsúlyos nindzsaként kell megküzdenie az ellenséggel a Beverly Hills-i nindzsa c. filmben, majd a Hajszál híján hősökben Matthew Perry partnereként brillírozik. Olyan területeket kívánnak felfedezni együtt, melyeket korábban már felfedeztek. Mindezt csupa tökkelütött alak társaságában. Amikor Farley karaktere arról mesél a többieknek, hogy milyen vérszomjas állatokkal találkozott eddig utazásai során, sikerül hallgatóságát teljesen megrémítenie, akik a történet hatására tüzet nyitnak egy mókusra. Ekkor valaki leállítja őket, hogy de hisz ez csak egy mókus!: „De van valami a kezében!” – szól vissza egy másik, és lő ismét. Az már lényegtelen, hogy a szerencsétlen állat csak egy mogyorót rágcsál éppen.
Sajnálatos, hogy annyi tehetséges művész – színész, zenész, festő, író – hal meg idejekorán. Gondoljunk csak bele, hány felejthetetlen szerepben tündökölhetett volna még Chris Farley, ha nem vet véget ilyen értelmetlenül az életének. Idén decemberben lenne ötvenéves.