Anon Anon 
Vessünk csak egy pillantást a néhai James Gandolfinire. Hát nem olyan fizimiskája van, mint egy rohadék köztörvényes bűnözőnek? Valószínűleg ez járhatott a Maffiózók (The Sopranos) c. tévéfilmsorozat forgatókönyvíró-rendezőjének, David Chase-nek a fejében, mikor Tony Soprano maffiafőnök szerepére épp őt szerződtette. A döntés telitalálat volt. Gandolfini nem kevesebb, mint három Emmy-díjat kapott a sorozatbeli alakításáért, majd mint egyre jobban befutott sztár, hamarosan özönleni kezdtek hozzá a filmszerepekre szóló felkérések. A mára kultsorozattá vált Maffiózók 9 évadot ért meg, s Gandolfini karrierje szárnyalni kezdett. Olasz bevándorlók gyermekeként erős olasz-amerikai öntudattal rendelkezett, s sokszor látogatott el Olaszországba. Sajnos a halál is itt csapott le rá. 2013. június 19-én, egy római nyaralás közben kapott szívinfarktust, 51 évesen. Ő volt az első filmbéli maffiózó (na jó, Robert De Niro mellett), aki rendszeresen jár pszichológushoz, csak hogy fel tudja dolgozni lelkileg, mekkora szarházi is ő valójában. Össze kell fogni a családot, meg kell mutatni, ki a főnök, csak semmi szarakodás, ki kell nyírni az okvetetlenkedőket, és soha sem szabad ellágyulni, vagy gyengének mutatkozni. Ez nem is olyan egyszerű feladat. A maffiózó is csak ember. Mondjuk valószínűleg nem szívesen találkoznánk vele, mikor épp baseball ütővel sétafikál a városban. Az egyszer hétszentség, hogy nem sportolni megy. Szerencsére a való életben rendes hapsi volt – legalábbis ez a hír járja róla – és sosem vert agyon senkit. Brad Pitt szerint James Gandolfini nemes lélek, és borzasztó humoros ember volt, aki nagyon komolyan vette a hivatását. Olyan filmekben játszott, mint az 1995-ös Szóljatok a köpcösnek (Get Shorty), a Mexikói (The Mexican, 2001), az Ölni kíméletesen (Killing Them Softly, 2012), vagy A fantasztikus Burt Wonderstone (The Incredible Burt Wonderstone, 2013). Gandolfini nem kisebb színészekkel dolgozott már együtt, mint John Travolta, Danny DeVito, Brad Pitt, és Jim Carrey (vannak még többen is, csak nem akarok itt órákig gépelni).
Kevesen tudják róla, hogy részt vett több dokumentumfilm munkálataiban is. Irakból hazatért katonákkal beszélgetett – Eleven emlékek: Irak után (Alive Day Memories: Home from Iraq, 2007) – arról, milyen testi és lelki sérüléseket szereztek a harcokban, és hogy tudták ezt feldolgozni. A 2010-ben bemutatott Háborús sebek (Wartorn 1861-2010) c. doku filmjében poszttraumatikus stressz szindrómával élő amerikai katonák életét mutatta be 1861-től 2010-ig. A harctéren írt leveleket elemezve próbálja meg bemutatni, milyen hatással volt a stressz a frontra küldött egységek későbbi életére.
Saját produkciós céget alapított – nem hiába, jól megy ezeknek a maffiózóknak – Attaboy Films néven, valamint visszatért a színpadra: Gandolfini Az öldöklés istene c. Broadway darabban szerepelt Marcia Gay Harden, Hope Davis és Jeff Daniels oldalán, mely alakításáért Tony díjra jelölték. Minden egyre jobban alakult az életében. Túl szép volt ahhoz, hogy sokáig tartson. Egyik utolsó szerepe A fantasztikus Burt Wonderstone-ban volt Steve Carell, Steve Buscemi, Olivia Wilde és Jim Carrey oldalán. Mi tagadás, ekkor már James Gandolfini eddig sem túl törékeny alkata egyre nagyobb méreteket öltött – ami akár előjele is lehet egy szívinfarktusnak. Legemlékezetesebb alakítása – véleményem szerint – a Maffiózók-beli Tony mellett az Egy kis gubanc (In the Loop, 2009) c. filmben volt. George Miller altábornagy igazi keménytökű bunkó katona, akivel senki sem mer ujjat húzni (kivéve a hülye politikusokat). Egyik kedvenc jelenetemben Gandolfini egy gyerekszobában beszéli meg kolléganőjével a harci helyzetet, mely probléma kiszámításához egy játékszámológépet használ, miközben az ágyon rózsaszín macikák között altábornagyi díszegyenruhában feszít. Annyira abszurd a jelenet, hogy egy Monty Python filmbe is lazán beillene.
Már megint csak azt kell mondani, hogy „Jaj, a francba!”, hisz ismét meghalt egy tehetséges ember. Hát miért nem élünk kétszáz évig? Akkor talán nem kéne mindennap halálhíreket olvasnunk. James Gandolfini meghatározó részévé vált a filmszakmának, jellegzetes karizmája, erőteljes színészi játéka nem véletlenül emelték őt a legnagyobbak közé. Nyugodj békében, Tony.
