A Testről és lélekről sikere Berlinben

A Testről és lélekről című romantikus film, a 67. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte, a versenyprogram fődíját, az Arany Medve-Díjat. Ezen kívül a FIPRESCI (Filmújságírók Nemzetközi Szövetsége) is a legjobb filmnek járó díjjal tüntette ki, ahogy az Ökomenikus Zsűri fődíját is elhozta, valamint a Berliner Morgenpost közönség díját is megszerezte magának. Enyedi Ildikó – a rendező és forgatókönyvíró – többször hangsúlyozta, hogy micsoda meglepetés volt ez számára, elvégre már hosszú évek óta nem láthattunk tőle egy filmet sem. Erre elkészíti szerelmi filmjét és egyből bezsebel négy díjat is egy nemzetközi találkozón. Ez mégis hogyan lehetséges? Erre voltunk mi is kíváncsiak a Toldi moziban tartott sajtótájékoztatón, ahol alaposan kifaggattuk a stábot.

Enyedi Ildikó már több mint tíz éve nem dolgozott hosszú filmeken. Saját elmondása alapján mostanáig kellett várnia ahhoz, hogy a rengeteg ötlete közül ez az egy vászonra kerüljön. Ennek minden magyar szívből örülhet, elvégre igazán nívós díjjal tért vissza a hazai stáb és a legszebb, hogy nem is eggyel, hanem rögtön néggyel. Mikorra már mindenki helyet foglalt a vetítő teremben, kisvártatva a színpadon is helyet foglalt Borbély Alexandra, Morcsányi Géza, Tenki Réka és Nagy Ervin színészek; Mécs Mónika és Muhi András producerek; Herbai Máté operatőr; Szalai Károly vágó; Horkai Zoltán állatkoordinátor és persze Enyedi Ildikó rendező, forgatókönyvíró. Kicsit humoros látvány volt, ahogy az apró termetű rendező asszony egy hatalmas reklámtáskát húz elő az asztal alól, melyet egy nézőtől kapott a fesztivál idején, s melyben azóta is nagy becsben tárolja az elnyert díjakat. Ez utóbbiakat gyorsan az asztalra pakolta, amit nagy ováció kísért a teremben.

Nehezen tudtam elképzelni, hogyan tarthatnak sajtótájékoztatót egy filmről, amit még a hazai közönség egyáltalán nem ismer. Ez alatt azt értem, hogy mégis mit mondhatnának el a készítők úgy a filmről, hogy az ne tartalmazzon spoilert és ne lője le a csattanókat a március 2-ai bemutató előtt. A válasz az, hogy nehezen, de sikerült megoldaniuk, bár nem egyszer ült ki egy-egy mondata után a színészek arcán a félelem, majd gyorsan fordultak is Enyedi Ildikó felé kérdő tekintettel, bízva abban, hogy nem mondtak semmi rosszat. A történetről nem tudtunk meg sokat. Van két szereplőnk, akikben egy közös van, az álmaik. Ezekben az álmokban, pedig gyönyörű képekkel találkozhatunk, melyekhez két igazán szép szarvas is hozzájárult. Horkai Zoltán elmesélte, ahogy Enyedi Ildikó megkereste őt a szarvasokkal való forgatással kapcsolatban. Ekkor 2015.  volt még, és a szarvasok gyönyörű agancsokkal rendelkeztek. Ahogy a forgatás tolódott, úgy az állatkoordinátor is kezdett kétségbe esni, s valóban, nem sokkal később a szarvasok ledobták szarvaikat.

Horkai Zoltán azt is elmesélte, hogyan próbálta meg átverni a rendezőt, ami eddig a stáb tagjainak számára sem volt tudott. Azt mondta, hogy mikor Enyedi Ildikó kiválasztotta a két legszebb szarvast, akkor azzal ő maga nem értett egyet, így a következő alkalommal két másik szarvast akart hozni neki, de Ildikó már messziről kiszúrta az általa választottakat. Hiába erősködött az állatkoordinátor, Enyedi Ildikó szemeit nem lehet becsapni. Ezt elmesélve maga a rendező is meglepődött, de láthatóan nem lett mérges. Sőt! Azt kell, hogy mondjam, egy olyan stáb ült le elénk akkor, amelynek minden tagja egy azon családnak a tagja. Ezt nevezhetjük A Testről és lélekről családjának. Én azonban sokkal inkább a magyar filmművészet egy kicsi, de annál erősebb magját láttam bennük, ahol a bizalom, odaadás és a precíz, időigényes munka eredménye egy csoda. Már, ha képesek vagyunk négy, nemzetközi szinten magas elismerés elnyerését csodának tekinteni.

A producerek elmondása alapján ők is valami ilyesmit tapasztaltak: az, ami Ildikót körülveszi, maga a nyugalom és a pörgés egyszerre. Valaki a stábból még egy fél mondatban hozzátette mondaendójához, hogy Enyedi Ildikó a magyar Láma, aki ha kell, ezerszer újra felveszi ugyanazt a jelenetet, de mindig hozzátesz valami újat. Ezt a forgatáskor általában még nem veszik észre az emberek, de utólag mindig belátták, hogy Ildikó időigényes precizitása a filmjeinek a lelke, – ahogy most is. Például a már említett szarvasok agancsai a 2016-os forgatásra még szebbek lettek, mint voltak, s bár ez nem Ildikó érdeme, az mégis az övé, hogy nem hallgatott Horkai Zoltánra, aki egyébként később már bánta, amit mondott és lenyűgözte a rendezőasszony határozottsága.

Amit még fontosnak tartottak kiemelni a munka fázisainak érdemei mellett, az a vágóhídi jelenetek elkészítése volt. A szarvasok mellett szarvasmarhákkal is forgattak. Módszereik alapján az állatokat ösztönzéses alapon vették rá, hogy azt csinálják, amit a stáb akart, hogy csináljon. Az állatok méltóságának megtartását kiemelkedően fontosnak tartotta, főleg Enyedi Ildikó (aki elárulta azt is, hogy a Buddhizmus mindig is közel állt hozzá), de ugyanígy az egész stáb is. Herbai Máté, operatőr, elmesélte, hogy számára a lencséken keresztül és azokon túl is hatalmas élmény várta, ahova, véleménye szerint, mindenkinek el kell jutnia.

Ezután még egy-két kérdés hangzott el a bulváros kollégáktól, de még mielőtt elbagatellizálták volna a horoszkópos kérdésekkel, inkább megköszönték a sajtó részvételét és egy kávé után mindenki távozott a helyszínről. Amit tehát megtudtunk a március másodikán debütáló filmről, hogy hatalmas munka és precizitás áll mögötte, valamint hogy a barátság és bizalom az, ami életre hívta. Mindenki, aki részt vett a munkálatokban, úgy számolt be az egészről, mintha saját gyermekének születését élte volna át a forgatás ideje alatt, még akkor is, ha csak négy nap jutott neki az egészből, ahogy Borbély Alexandrának is. Én kíváncsian várom már a bemutatót, úgyhogy márciusban még jelentkezem!