Tévedések vígjátéka szabadtéren – Dicső Dániel újabb rendezése Óbudán

A már sok éves hagyományt követve július 6-án újabb egyszeri előadást, a Tévedések vígjátékát láthattuk Óbudán a Kaszásdűlői Kulturális Központ előtti Pethe Ferenc téren, mely nyárról nyárra egy estére átalakul szabadtéri színházzá.

A hagyományhoz tartozik az is, hogy Dicső Dániel választja ki és rendezi meg az éppen számára kedves, vagy aktuálisnak tekintett darabot. A tavalyi Rómeó és Júlia után újra W. Shakespeare életművéből választott a rendező, csak most kevésbé tajtékos vizekre evezett, ha ilyet lehet mondani egy olyan műre, amelyben pont a háborgó tengernek jut az egyik főszerep.

Aki olvas Shakespeare mondatai mögött, az pontosan tudja, hogy a nagy klasszikus nem hit a véletlenben, sokkal inkább abban, hogy az emberi lét minden pillanata ok-okozati összefüggések láncolata. Valószínűleg ezért sem az a címe Shakespeare egyik legkedveltebb darabjának, hogy a „Véletlenek vígjátéka”. Shakespeare életművének nem éppen a legfilozofikusabb darabja a Tévedések vígjátéka, de az író szokásához híven el-elrejti fontos üzeneteit, ahogy Dromio szájába adja ezeket a szavakat: „Igen, uram, és hogy mi okból? Mert azt mondják: minden „miért”-hez van egy „mi okból”. Dicső Dániel rendezése azt hangsúlyozza, hogy a tenger vihara hogyan határozza meg másodpercek alatt egy család életét, majd a sors – látszólagos véletlenekkel övezve -, sok-sok próbán keresztül hogyan tereli őket vissza egymáshoz.

Dicső Dániel rendező Nádasdy Ádám életteli és a mai nyelvezethez tökéletesen alkalmazkodó fordítását – Deés Enikő dramaturg segítségével – jó ízléssel aktualizálta, finomította a modern korunkhoz. A rendezés a commedia dell’arte színjátszás eszközeit is felhasználja, mivel a Tévedések vígjátéka széles tárházát nyújtja a helyzetkomikum adta lehetőségeknek. Az előadás leüti a félreértések által feldobott labdákat. Természetesen minden Shakespeare vígjáték mögött ott feszül az élet drámai oldala, amelyekről nem feledkezik meg Dicső Dániel, ezért rendezésében meg-megállítja a komikumok sorát egy-egy jelenettel, amellyel azt jelzi, hogy ugyan nagyokat nevetünk, de közben a színpadon az élet-halál, a boldogság-boldogtalanság a tétje a szereplők tetteinek, szavainak.

A tavalyi előadáshoz képest kevesebb szerepet kapott az élő zene, de ez logikus, mivel a Rómeó és Júlia középpontjában a fiatalok állnak, akiknek mindennapjaikhoz tartozik a rock- és popzene. Nem maradtunk most sem zene nélkül, hiszen valamennyi színész közreműködésével a Sweet Dreams című Eurithmycs sláger sajátos feldolgozását hallhattuk, mely pont az előbb említett drámaiságot hangsúlyozta.

Cselényi Nóra jelmezei úgy támasztották alá a karakterek foglalkozást, jellemvonását, hogy egyik-másik korunk divatbemutatóin is megállná a helyét.

Az Tévedések vígjátéka színrevitelének egyik fő problémája és kérdése az, hogyan oldja meg a rendező az „iker sztorit”?  Két vagy négy szereplővel? Mindegyikre láttunk már példát. Dicső Dániel két színészt „használt”  a négy figurához, melynek gördülékeny kivitelezésben nagy szerepe volt a tükrös forgóajtó használata (díszlet: Horváth Jenny). A zseniális ötlettel tökéletesen sikerült megoldani azt, hogy úgy érezzük, egy szereplő két alakban is jelen van a színpadon. A sok közreműködős darabot a rendező úgy szorította le kilencre, hogy Márfi Márk és Georgita Máté Dezső négy, illetve három szerepet kapott. Átváltozó művészként bújtak az egyik jelmezből a másikba úgy, hogy erős színpadi jelenlétükkel szinte egyenrangú, főszerepet érő alakításokat tettek hozzá az előadáshoz. Márfi Márk a komoly hercegtől a félőrült álgyógyítóig hangsúlyos és színes alakokat „varázsolt” a színpadra, míg Georgita Máté Dezső a visszafogottságával, természetességével, és a ki-kikacsintó szarkasztikus stílusával keltett egyedi hatást.

Kerekes Viktóriának és Dézsy Szabó Gábornak a darab komolyabb része jutott, hiszen ők kapták meg a már idősebb, családjukat vesztő apa és anya szerepét. Ezek egy vérbő vígjátékban kevésbé hálás figurák, de Dicső Dániel pont az ő karakterük és drámai színjátszásuk által tudta azt elérni, hogy az előadás egyensúlyban maradjon.

Tenki Dalma a határozott és céltudatos asszony szerepét jól alakította.Eke Angélának látszólag kevesebb lehetőség jutott a szerepe szerint, de annak minden másodpercét úgy használta ki, hogy számomra emlékezetes alakítást nyújtott. Tökéletesen mutatta be a magányos nő érzelmi hullámzásait, vívódásait a hirtelen változó helyzetekben.

Hajdu Tibornak és Vizi Dávidnak két-két főszerep jutott, ezért szinte nem is volt olyan helyzet, amiben nem kellett jelen lenniük a színpadon, és ez nagy teljesítményt igényelt tőlük. Ha nem tudtam volna azt, hogy Hajdu Tibor idén végzett a Színművészetin, és még csak a 26. életévét tapossa, akkor azt hihettem volna, hogy egy sok éves tapasztalattal rendelkező színészt látok az előadásban. Minden elemében éretten és sokoldalúan alakította Dromio I-et és Dromio II-t.

Vizi Dávidról, a főszereplőről ugyan ez elmondható, hiszen komoly egy évvel „idősebb” Hajdu Tibornál. Hatalmas munkát végzett, szinte folyamatos színpadi jelenlétével úgy teszi ezt, hogy játékénak minden másodperce hiteles. Ha le kell ütni egy poént, azt jó ízléssel meg is teszi, ha pedig a drámai vívódásait kell megmutatni, akkor azok is a helyükön vannak. Vizi Dávidot pár hete láttam a POSZT versenyprogramja során a Rozsdatemető 2.0 előadás főszerepében, amely alapján már kimondható, hogy a Katona József Színháznak méltán újabb és sokadik „vezető színésze” van.

Bízunk abban, hogy a tavalyi Rómeó és Júliához hasonlóan a Tévedések vígjátéka még több nézőhöz jut el a kőszínházi szezonban. A színészegyeztetés pedig legyen Dicső Dániel kellemes gondja.